Még megtapasztalható történelmi távolságban vannak az 1980-as évek. Egészen biztosan kijelenthető ma már, hogy hazánk történelmében ekkor indult el a demokratikus átalakulás. Ezt megelőzőleg, már a hetvenes évek közepétől hazánkra és a szovjetek által a második világháború után megszállt övezet országaira kiható, világpolitikát formáló események történtek. Erjesztői voltak ezek annak a politikai fordulat sorozatnak, mely 1989-1990 között véglegesen szétrázta a szocialista világrendszert. Azonban a nyolcvanas évek elején még a szovjet testvér óvó tekintete vigyázott a népi, soha sem volt demokráciánkra. Az 1981–es magyar táncdal fesztiválon, a nemzetközi bírálóbizottság szovjet elnöknője, azért nem engedte győzni a Korál együttes „Homok a szélben” című dalát, mert nála kiverte a biztosítékot az alábbi, a szocialista erkölcsöt súlyosan sértő és bomlasztó mondat: „Ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!” Azonban a folyamatokat, még ilyen kifinomult éberség mellett sem lehetett visszafordítani.

Egy évvel korábban a Vas Megyei Tanács elindította kastélyokat megmentő programját. A burzsoázia által itt hagyott sok-sok, addig felesleges nyűg, építészeti és kulturális örökséggé vált. Vas megye akkori tanácselnöke, dr. Bors Zoltán és a megyei Főépítész Fazakas Péter valódi reformerek voltak. Ehhez a programhoz csatlakozva költöztünk 1982 augusztusában Sitkére. Egyre több és több magánvállalkozás bontogatta szárnyait. Megalakultak a munkahelyi gazdasági közösségek, rövidített nevén VGMK-k, amelyek alvállalkozóként, magánvállalkozóként szolgálták ki saját anyacégeiket. Vendéglátás területén elterjedt az úgynevezett gebines rendszer, az addig csak lángos- és pecsenyesütői engedélyek után az első, - igaz alkoholt, alkoholos termékeket akkor még nem árusító - magánéttermek, panziók és kempingek. 1983. május 29-én nyitottuk meg Sitkén az első magyarországi, magántulajdonban működtetett, kastélyszállodát és éttermet. Mivel akkor még a környéken csak egy, a sárvári fürdővel szembeni, tíz szobás, Mini Motel és a Ság-hegyi turistaház állt rajtunk kívül a közelben szálláslehetőséget biztosító intézményként, sikeresen startoltunk. A Korál együttes a környéken turnézott és pár napig nálunk laktak, ekkor történt meg a nagy találkozás, Balázs Fecóval és a Korál zenekar tagjaival. Egyik esti beszélgetés közben háttérben szólt a televízió és Balázs Fecó barátommal felfigyeltünk a kiváló zongoristával, Cifra Györggyel készített interjúra. Elmesélte, hogy Párizs körzetében hogyan sikerült felújítania egy kápolnát. Fecónak ekkor jelent meg egy komoly zenei műveket feldolgozó lemeze. Kápolna, Bach, egy tehetséges előadó művész, s már egyben is volt a történet, amely az óta több mint harminc éve tart. Fecónak nagyon sokat köszönhetünk, mert a nevét, népszerűségét és szakmai hitelességét adta ehhez a gyönyörű ügyhöz.

Az első hangverseny az akkor még romos kápolna épületében volt. Balázs Fecó az előző években zeneileg merész vállalkozásba kezdett, Bach, Liszt, Vivaldi és más klasszikusok műveit hangszerelte át és játszotta el, az akkori kor új hangszerein, szintetizátorokon. Ezek a halhatatlan művek csendülnek fel a Szerelmi álmok és a Best of Bach című nagylemezein. Ezt csak itt, Sitkén játszották élőben, Balázs Fecó, ifjú. Herrer Pál és Lippényi Gábor előadásában. A köszöntőt az akkori plébános, dr. Göndöcs László mondta. Ezzel az előadással indult el, az immár több mint harmincéves történet, mely a kápolna megmentéséről szól. Egyébként Göndöcs kanonok úr a nemzet színészének, Sinkovits Imrének és testvérének a nagybátya volt. Sinkó László volt az „Egymillió lépés Magyarországon” című, a kéktúra útvonalát végig kísérő, Rockenbauer Pál által rendezett filmnek volt a narrátora. Igy nem véletlenül került be Sitke és a Hercseg-hegy kápolnája a filmbe, majd a Bayer Zsolt-féle, 2012-ben forgatott változatba is. Érdemes mindkét filmet megtekinteni, látványos a változás!

A Bach-koncert sikerét megtapasztalva, elkezdtünk gondolkodni, most hogyan tovább? Balogh József költő-tanár úr a Lord zenéinek szövegírója a szomszéd faluban, Nagysimonyiban tanított és szervezte az amatőr színtársulatot. Számos alkalommal voltak rendezvényeik a sitkei kastélyfogadóban. Az ő segítségével szerveztük meg a Lord együttes Ausztriában, Felsőőrben kiadott első lemezének a bemutatóját 1984-ben a kastély dísztermében. A Lord zenekarnak, mint vidéki csapatnak – bár már akkor is nagy népszerűségnek örvendtek –, kevés esélye volt itthon hanglemez megjelentetésére, kiadására. Ezért használták ki a határon túli lehetőséget és jelenhetett meg magánkiadásban első hanglemezük Felsőőrben (Oberwart-ban). A zenekar tagjaival a személyes kapcsolatunk, barátságunk innen indult. Amikor a rockkoncert ötlete felmerült, biztosak voltunk benne, hogy ezt elképzelni sem szabad nélkülük. Kozma Gábor, a Vas Népe című megyei újság riportere szervezte meg az első, a rockkoncert tervezését elindító megbeszélést Vida Ferivel, a Lord zenekar alapító vezetőjével. Szombathely városában a Pikoló sörbárban ültünk le az első komoly tárgyalásra,(ez a vendéglátó egység volt Vida hangszer boltjához legközelebb.) A megbeszélés résztvevői: Kozma Gábor és a három Ferenc, Balázs, Vida és Kovács.

Ki kell emelnem, hogy a kezdeményezést az első pillanattól kezdve a falu közössége is támogatta és pártfogolta. Volt, aki lelkesen, volt, aki hallgatólagosan, de igazából ellenzője nem volt. Sitke lakossága egy, a hagyományira igen büszke közösség. Számtalan kulturális, irodalmi és művészeti tevékenységet folytattak az itt élők a mi koncertjeink előtt is. Az országos hírű, Lábodi Zoltán tanár úr által vezetett sitkei citerazenekar, amelyik az első rock fesztiválunk évében ünnepelte működésének huszadik évfordulóját, a több éve működő, Varga Mária által vezetett népi díszítőművészeti szakkör, valamint a Nagy Gábor által szervezett és irányított Sitkei Színkör, amelyik akkor a sitkei kultúrházban működött. Később Celldömölkre költözött a társulat, és 2001-ben felvette a Soltis Lajos Színház nevet.

Az első kápolnahangversenyen, 1986-ban komoly technikai akadályokat kellett leküzdenünk, például nem volt színpadunk. A sárvári vár mobil, vasszerkezetes színpadját elemenként kellett kiszállítani. Ideiglenes villanyóra szekrények kerültek a kápolna körüli villanyoszlopokra. Ebből táplálkoztak a színpadi hangosítás és világítás, valamint a vendéglátók üzletei. Eljött az este, a lámpák fényei felragyogtak, majd elhalványultak és a szintetizátorok elnémultak. Ez akkor is, és a mai napig is a vacsora és az esti fürdések ideje, az összeadódó terhelések miatt akkora volt a feszültségesés, hogy az akkor még háromszor kétszázhúsz voltos feszültség helyett, háromszor százhetven voltot mértünk a betápláló egységeknél. Ez a szintetizátoroknak már kevés volt a megszólaláshoz! 1987-től már aggregátorok szolgáltatják az áramot a színpadtechnikáknak, a vendéglátósoknak maradt még pár évig a hálózati áramellátás. Az utóbbi években a teljes energiaellátást generátorok szolgáltatják. Az első években sokáig a sárvári művelődési központ volt a legfőbb segítségünk, köszönhetően a jelenlegi sárvári polgármesternek, Kondora Istvánnak, aki akkor a művelődési ház igazgatója volt. Munkatársainak, Kondor Jánosnak, aki évtizedekig a plakátjainkat tervezte, Tóth Feri (Virsli becenévre keresztelt) barátunknak, aki hosszú éveken át elnökségi tagsága mellett a színpadmesteri feladatokat is ellátta, Gombkötő Istvánnénak, Tóth Erzsikének, akik a pénzügyi és ügyintézési feladatokban segítettek, ugyancsak köszönettel tartozunk. Markó Péter igazgató-helyettes egyesületünk alapító tagja volt. Az számunkra természetesnek tűnt és tűnik, hogy Martonfalvi Miklós, a fent említett kultúrház gazdasági vezetője mindig velünk volt, és hogy napjainkban is velünk van. Volt, azért hogy a koncertszervezői irodánk a helyszínhez közelebb legyen, egy Zsuk típusú kisbuszban rendezkedett be (kuporodott össze). Kicsit jobb körülmények akkor lettek, amikor a sárvári önkormányzat lakókocsiját kölcsön kérhettük. A jegyszedést először a falu lakóságából toborzott önkéntes társadalmi munkásokkal, később egyesületünk tagsága és családtagjaik segítségével oldottuk meg.

1988. július elsején, huszonkilenc taggal megalakítottuk egyesületünket. Kiss Laci barátunk javaslatára, hogy az egyesületünk bejegyzésének semmilyen akadálya ne legyen, Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületként fogadtuk el egyesületünk nevét. Kilenctagú elnökséget választottunk, az elnök Balázs Fecó lett. Ebben az évben, egy másik történelmi esemény helyszíne is volt a kastély. 1988 októberében itt alakult meg az első demokratikus párt, az MDF Vas megyei szervezete.

Az 1987-88-as fesztiválok után merész terveket dédelgettünk. A Koltay fivérek barátságát élvezve, az István, a király sitkei bemutatójáról álmodoztunk. Azonban volt egy kényes akadály, ugyanis a darab szerzői, az ekkoriban már a kialakulóban lévő demokratikus politikai tér ellentételes oldalán állva duzzogtak egymásra.

Abban, hogy ez a bemutató létrejöhetett, kulcsszerepe volt Fecó akkori élettársának, a Magyar Televízió népszerű szerkesztő-riporternőjének, Berkes Zsuzsának, aki egy késő délutáni művészetekkel foglalkozó műsorába hívta meg és ültette le, az abban az időben egymást igencsak kerülő alkotókat, Szörényi Leventét és Bródy Jánost. Szerencsénk volt, alkotói barátsággal álltak fel a televíziós műsor végén, mi pedig megkezdhettük az István, a király előkészületeit. A fenti televíziós adást látta egy szombathelyi magánvállalkozás kultúrabarát tulajdonosa, aki Sitkén személyesen felkeresett és felajánlotta a színmű költségeinek a finanszírozását. Szerintem ilyen látványos rendezésben sehol máshol nem volt látható ez az előadás. Koltay Gábor rendezésében, háromszintes színpadon zajlottak az események. Géza fejedelem koporsóját az első jelenetben a kápolna mögötti erdőből hozták a legfelső színpadra mely a stáció fülkék magasságában volt. A zárókép egy fergetegesen látványos tűzijátékkal zárult, szinte felrobbantak a kápolna körüli platánfák a „Felkelt a mi napunk” dallamai végén. És a zárójelenet legvégén, a zsúfolásig megtelt hegyoldal közönsége könnyekkel teli szemekkel énekelte a művészekkel együtt a Himnuszt!

Mindhárom szerző, Boldizsár Miklós, Bródy János és Szörényi Levente itt voltak. Bródy János, Ifj. Csoóri Sándor, Koltay Gergely voltak a regösök. Az előadás zenei rendezője Szörényi Szabolcs volt.

Ez a sitkei siker ösztönözte az alkotókat, a következő évi, 1990–es budapesti Népstadionban tartott előadás létrehozására.

És valóban „felkelt a mi napunk”: bő egy hónappal később beköszöntött a rendszerváltás. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

Az évek során rengeteg zenekar járt nálunk, sokan visszatérő vendégekké lettek. Nyilván minden évben nem lehetnek ugyanazok a fellépők, ezért törekedtünk, törekszünk a változatosság fenntartására. Mivel fesztiválunk hagyományosan egynapos, nem vállalhatjuk, hogy minden együttes évről-évre visszatérjen és színpadunkon fellépjen.1990–ben a kápolna oldalában megépült a később kibővített állandó színpadunk, a hangfalak elhelyezését biztosító toldalékokkal. Ezekre ilyen célból ma már nincs szükség. Az akkori hangfalak méretben óriásiak, teljesítményben nevetségesen kicsik voltak a napjainkban használatosokhoz képest. Társadalmi munkában állandó gondnoka lett ekkor a kápolnának Samu István, Pista bácsi. Neki köszönhetjük, hogy a kápolna és a kastély kőkerítése közötti diófa liget fennmaradt, a húsz-huszonöt évvel ezelőtt általa hozott és a kipusztult fák helyére elültetett diófa csemeték lassan termést hoznak. Az utána következő kápolnagondnok Fessler Imre lett, aki saját erőből, a Hercseg-hegyen bányászott kőből Golgota-hegyi barlangot idéző, védő épületet épített a kápolnától 150 méterre, a hegyi út melletti elágazásban lévő korpusz fölé. Természetesen nem feledkezhetünk meg Jenei János kántorunkról, aki a nyolcvanadig életévének betöltése után is minden rendezvényünkön a kápolna biztonságáról gondoskodott.

Az 1990-es évek elején valódi ritkaságnak számított fesztiválunk. Az István, a király sikerén felbuzdulva, a rockzenekarokat egy-egy rockszínházi előadás követte. 1990-ben a Kormorán és Balázs Fecó hangversenye után eleredő eső miatt a Jézus Krisztus szupersztár rockopera (főszerepekben: Sasvári Sándor, Makrai Pál, Vikidál Gyula, Nagy Anikó) másnap, vasárnap este került színpadra, de az esőnapon is több mint ötezren látogattak ki. 1991: műsoron a Mindhalálig Beatles (főszerepekben Mikó István, Incze József, Forgács Péter, Jani Ildikó, Benkő Péter), 1992: színpadon az Evita rockopera, főszerepben Malek Andrea. 1993: a Nemzeti Színház előadásában a Kőműves Kelemen. 1995-ben elmaradt a rendezvény! 1996-ban a Nekünk Mohács kell?” Című zenés színmű zárta le ezt a korszakot.

Ezekben az években próbálkoztunk profinak tekintett külső szervezőkre bízni rendezvényeink szervezését, bonyolítását. Keserűek a tapasztalataink, sajnos átverések sorozatát éltük meg. 1997-ben nagy segítséget jelentett Koltay Gergő barátunk közbenjárása, akinek érdeme, hogy az elkövetkező években a Magyar Televízió és a Magyar Rádió is felvételeket készített Sitkén, ezeket későbbi időpontokban lejátszották. Ettől új lendületet kapott rendezvényünk és egyesületünk is. Koltay Gergely rendezésében Sitkén a kastélyban, Ostffyasszonyfa első világháborús hadifogoly katonai temetőjében és a Ság-hegyen forgatták Varga Miklósnak A Rockoperaház fantomja című televíziós filmjének több jelenetét.. Az Ossian együttes több klipje is, köztük az Acélszív és a Sörivó vagyok című dalok felvételei is Sitkén készültek. A rendszerváltozás, az 1989-1994 közötti évek a privatizációk, a kárpótlások korszaka volt. Sitke közössége kilépett a Vásárosmiskével és Gércével működtetett közös tanácsi rendszerből, önállósult és a sárvári körjegyzőséghez csatlakozott. Tréfásan szoktam is mondani sárvári barátaimnak, hogy akkortól indult el Sárvár város fejlődése, mióta Sitkéhez csatoltuk. A rendszerváltás utáni három sitkei polgármesterünk-egyesületünk elnökségi tagjai közül került ki. Első polgármesterünk Fessler Magdolna, az őt követő polgármesterasszony Domján Lászlóné és a jelenlegi polgármester Morgós István is az elnökségünk tagja volt, illetve a polgármester úr tagja ma is.

Alapításakor a tanácsi jóváhagyás miatt be kellett venni a nevünkbe hogy „Sportegyesület”, különben nem alakulhattunk volna meg. Amikor megalakult a sitkei focicsapat, természetes volt, hogy a már működő egyesületbe, önállóan gazdálkodó szakosztályként csatlakozott. A régi falusi labdarúgópályát rétként magánosítottak, ezért új helyszínt kellett keresnünk. A mai focipálya egyik elnökségi tagunk és családja által a kárpótláskor vásárolt területe lett. Azóta ez is településünkhöz tartozik, ugyanis az 1998-2002 között működő Ifjúsági és Sport Minisztérium anyagi támogatásának köszönhetően sikerült megvásárolnia az önkormányzatnak. Köszönettel tartozunk dr. Szakács Imre akkori államtitkár úrnak, hogy saját támogatási keretéből biztosította a sportpálya megvásárlásához szükséges összeget.

Egyesületünk időközben egy teke szakosztállyal tovább gyarapodott.

2000-ben, a millennium évében, dr. Konkoly István megyés püspök úr szentelte újra kápolnánkat. Azóta láthatóak Petrás Mária művésznő különleges kerámia domborművei, a régi teljesen elkopott, bádogra festett stációs képek helyén. A kápolna ekkorra teljesen fel lett újítva, esőcsatornát és villámhárítót kapott, melyek soha nem voltak ezen az épületen. A Műemlékvédelmi Hivatal a műemlékek közé sorolta ezt a szép kis kápolnát a hozzátartozó területekkel együtt. Azóta is szinte minden évben, újabb és újabb részén épül és szépül a kápolna épülete és környéke. Folyamatos gondoskodást igényelnek a közel 150 éves falak

„Kőfalak állnak az emberek között” énekeli Fecó, egy régi Taurus-dalban. Azonban itt a kápolna falai nem közénk állnak, hanem összekötnek bennünket, a Sitkén valaha élt és a most itt élő lakóit, az évről évre fesztiválunkat megtisztelő nézőinkkel.

 

Kovács Ferenc

 

Sitke

Megérkezni. Élni. Látni. Érezni.

Megérkezni

Sitkei, igazán sitkei az lehet, akinek „van hegye”. A „hegy” sitkei nyelven egyet jelent a szőlőbirtokkal. Nem hiába van Sitke címerében a szőlőfürt, jelezve, hogy aki ide született, vagy itt telepedett le, az előbb-utóbb szoros kapcsolatba kerül a heggyel. Vagy hegyekkel, mert így, többes számban már nem csupán a szőlősorokat, hanem a Sitkét körülölelő vonulatokat jelentik. Az Alsó-Kemeneshát (ahogy errefelé mondják: a Cser) szelíd bazaltkúpjainak félkörében meghúzódó falu lakói szeretik ezeket a hegyeket, sokan gondolják úgy, hogy ez az óvó ölelés adja Sitkének azt az atmoszférát, amiért jó itt lakni.

Sitke a 834. számú (Pápa-Sárvár) főút sárvári végpontjához legközelebbi település, Sárvár és Nagysimonyi között fekszik, mellékúton Gérce községgel határos. Legközelebbi városok Celldömölk (13 km) és Sárvár (8 km). Budapesttől a távolsága légvonalban 154 km, közúton 202 km. Az autóút átlagos becsült ideje: 2 óra 20 perc. Az M1-es autópályát a 83. számú főúton (Sárvár) felé 1 óra 13 perc, a 84-es számú főúton (Pápa) felé 1 óra 17 perc alatt lehet elérni a községből. Ausztria 48 kilométerre van Sitkétől. Sitke területe: 27 km2. Településrészei: Battyánmajor, Budahegy, Kishegy,         Kurczonmajor, Öreghegy, Sitke vasútállomás, Újhegy.

Aki áthalad Sitkén, lehet, hogy egy átlagos kemenesaljai falut érzékel: bolt, posta, buszváró. Ám, ha több időt szán rá az átutazó, maga is megérez valamit ebből a különleges légkörből. Az átutazók többsége minden bizonnyal nem a nagy utak vándorai közül kerül ki, hiszen Sitkét elkerülik az országot-világot átszelő főutak. Aki erre jár, többnyire célforgalomban közlekedik: a környéken lakik, erre van a munkahelye, ide hoz, vagy innen visz valamit. Ma már azonban egyre többen tudják, hogy érdemes erre jönni kikapcsolódás, a fürdők, a nyugalmat árasztó táj, a látnivalók miatt. S persze még többen tudják, hogy minden év augusztusának utolsó hétvégéjén Sitkén van Magyarország egyetlen kápolnafesztiválja a rock jegyében. A legtöbben s a legtávolabbról minden bizonnyal ennek kapcsán tudnak Sitkéről.

 

 

Élni

Magyarország településszerkezetében Sitke kisfalunak számít. Kicsi, de nem öregedő falu, mint az ebbe a kategóriába tartozó települések legtöbbje. Bár az iskola épületét egy ideje nem tölti be gyerekzsivaj, az óvoda udvara azért kacagástól hangos, s a gyarapodó fiatal családok lassan életre hívják a bölcsődét is. Helyben működő nagyüzem nincs, az emberek napközben többnyire a közeli városokban dolgoznak, de amikor délutánra, estére hazaérnek nem egy álmos kis község várja őket. Két színvonalas étterem közül is választhatnak, ha nem akarnak otthon vacsorázni, játékos testedzésre pedig felkereshetik a felnőtteknek készült kültéri egészség parkot. Pezsgő élet jellemzi a civil mozgalmat Sitkén. A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület, amely mintegy ernyőszervezetként támogatja, segíti a többiek működését, úgyis, mint a kápolnafesztiválok fő szervezője. A Sitkén átutazó, vagy éppen a Sitkére utazó persze nem biztos, hogy kíváncsi a falu civilszervezeteinek működésére, azt is gondolhatja, hogy legyen ez a helyiek jólétének biztosítéka. Ám a civilek nélkül minden bizonnyal a látnivalók fenntartása sem lenne oly módon megvalósítható, ahogyan azt Sitkén teszik. Hiszen a sportolók például nem csak a pályán öregbítik a falu hírnevét, hanem ha arra van szükség, részt vesznek takarítási, felújítási munkákban is, az idősek pedig nem csak összejönnek, és a régmúltról beszélgetnek, hanem megfogják a kapa nyelét is, ha szépíteni kell a falu köztereit.

Sitke Vas megyében, a Sárvári járáshoz tartozik, közös önkormányzati hivatalban van Sárvárral, Porpáccal és Bögöttel. 1920-ban még 1775 lelket számlált, ám 1945 és 1990 között a népességének közel felét elveszítette. Az elmúlt évek során többen ideköltöztek, „bevándoroltak”, és a természetes fogyás nem állt meg, de jóval kisebb mértékű lett. Az elmúlt 5 évben, 2013 és 2017 között 41 kisgyermek született, és 53 volt a halálozások száma. 2018. január 1-én állandó lakosainak száma 732 fő volt, ebből 117 fő 14 év alatti. A község óvodája a sárvári Vármelléki Óvoda tagóvodájaként működik, 2018-ban 25 gyermek jár a sitkei óvodába. A falut önálló polgármester és képviselőtestület irányítja. A nyilvántartott álláskeresők száma 27 fő, a nyugdíjban és egyéb járadékban részsülők száma 187 fő. A községben 116 regisztrált vállakozás van, ebből 26 társas vállalkozás. Az ide bejelentett személygépkocsik száma 197 db. (2011-es adatok)

 

Látni

Látnivaló bőven van Sitkén, akár épített, akár természeti értékekről legyen is szó.

 

A sitkei rockkoncert-sorozatot életre hívó szimbólum, a kápolna a vitathatatlanul legnevesebb látnivaló. Ám az erre járó múltkutató érdeklődő egészen a római korig tehet időutazást a történelemben. Indulhat a két világháborúban hősi halált halt katonák, civilek emlékparkjától, az első világháború hadifogolytáborának Kalapos kútját érintve, az 1700-as évek főúri miliőjét megelevenítő, ma kastélyfogadóként működő Felsőbüki Nagy-kastélyon át, a török időket idéző kegyoszlop, a török emléknél elidőzve, a középkorban épült római katolikus Szentháromság-templom tatárjárás előtti időből származó, Agnus Dei domborműve előtt elmélkedve, eljuthat a Traianus és Hadrianus császárok korabeli római amfiteátrum kőfalának maradványáig.

Kincsekre bukkanhatnak ezen a tájon az ásványok, kövek szerelmesei, a földrajztudományok iránt vonzalmat érző kirándulók is. A Kárpát-medencét borító Pannon-tenger idején, kb 5 millió évvel ezelőtt, Sitke környékét aktív vulkáni tevékenység jellemezte. Ennek az időszaknak a tanúhegye a Hercseg-hegy, amelybe az idők folyamán számos kisebb-nagyobb kőfejtőt mélyítettek. Ezekben a kőfejtőkben többféle vulkánkitörési terméket találhatunk, főleg bazalttufát, morzsalékos, apró üreges bazaltot, vagy jól hasadó bazaltot. A bazalt viszonylag ásványokban szegény, de kis szerencsével aragonitra, kalcitra, olivinre és szaponitra is lelhetünk - természetesen az ásványgyűjtés szabályainak betartásával.

Nem ásvány, de különleges kőzettípus az alginit, amelyből a becslések szerint 120 millió tonnát rejt a Hercseg-hegy Gérce felőli oldalán a homok és kavicsréteg alatt 100 méter mélységig lenyúló vulkáni kráter. A Hercseg tetején találunk egy kis dombot ebből az olajpala-származékból. Érdemes elmorzsolni a kezünk között egy marékkal.

Az élő természet, a flóra és fauna kutatói az Öregcser erdőben barangolva fedezhetik fel a táj értékeit. A Sitkétől északra elterülő cseres-tölgyes a Kemeneshát idős erdőinek egy megmentett foltja, fontosságát többek között a genyőtés adja. A genyőte pedig nem más, mint a királyné gyertyája néven ismert liliomféle növény, a Délnyugat-Dunántúl ritka, védett faja. Az egymagában álló genyőte is impozáns látvány, itt viszont egész nagy csoportokban lehet gyönyörködni benne.

Az Öregcser idős tölgyeseinek, korhadó fatörzseinek lakói a ritkuló rovarfajokként számon tartott nagy hőscincér és a szarvasbogár. Előfordulásuk ezen a tájon gyakoribb, mint másutt.

Vas megye helyi jelentőségű védett természeti területei közé tartozik a sitkei Lánka-patak melletti égeres és láprétfolt is, ahol a tavaszi tőzike és a fehér zászpa kolóniáiban gyönyörködhet, aki virágzás idejére tervezi errefelé a kirándulását.

Érdekességek Sitke látnivalóihoz A királyné Gyertyája (Genyőte) a Dunántúl délnyugati részén lévő erdők védett növénye. Dél felől a Vasi-Hegyhátig és Kemeneshátig ér, de előfordul a Keszthelyi-Hegységben és a Bakonyban is. Sitke mellett több helyen is megtaláljuk klasszikus élőhelyeit. Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) – Mariskensänger Sitkének is nevezik. Nagyon hasonlít a foltos nádiposzátára, de élőhelyeik jól elkülönülnek. A fülemülesitke a nagyobb avas nádasok, gyékénnyel kevert nádasok jellegzetes fészkelő madara. Hazánkban igazán nagy számban csak a Fertő-tavon és az izsáki Kolon-tavon él, de kis számban sokfelé előfordul.   Éneke kezdő strófája a fülemüle énekére emlékeztet, így alakult ki a ma használatos neve, a fülemülesitke. Az első világháborús katonai tábor temetőjében a legutóbbi kutatások alapján, 10 magyar, 919 olasz, 5610 román, 5500 orosz, ukrán, 30 szerb, 38 lengyel, 20 zsidó katona alussza örök álmát. A Mária Zarándokútvonal Sitkén, éppen a kápolna tövében halad el. A Lánka-patak, melynek forrása felett áll a kalapos kút, (mely első világháborús emlékhely) nem jut el a torkolatig, addigra sajnos elvész a víz a mederből A Felsőbüki Nagy-kastély eredetileg erődítményszerű vár épület együttes volt, magas bástya falakkal körülvéve, amelyeket a 18. században bontottak le és építettek át. A Hercseg-hegyen 1860-ban kezdték bányászni a bazaltot, szerencsére időben abbahagyták a bányászatot, így a Hercseg nem jutott a szomszédos Ság-hegy sorsára, amelynek a kúpját elhordták. A római korban fürdőmedencét is kialakítottak a falu közepén lévő Bölönt-ér forrásánál, ennek a helyén az 1960-as években még közstrand volt. . Kis és Nagy Sitke település területén, komoly méretű romai kori település maradványait tárták fel. A romai Bassiána városának épületei közül, lakóházak, amfiteátrum és a már említett fürdő mellett, több jelentős középület maradványaira bukkantak. Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) – Mariskensänger Sitkének is nevezik. Nagyon hasonlít a foltos nádiposzátára, de élőhelyeik jól elkülönülnek. A fülemülesitke a nagyobb avas nádasok, gyékénynyel kevert nádasok jellegzetes fészkelő madara, ezért a kisebb nádasokból rendszerint hiányzik. A régi pákászok, nádi emberek nemigen ismerték ezt a madarat, nem is volt magyar neve, Herman Ottó nevezte el sitkének. Éneke kezdő strófája a fülemüle énekére emlékeztet, így alakult ki a ma használatos neve, a fülemülesitke.

A Lánka mellett a Cinca-patak érinti még Sitkét, e két vízfolyás öleli körbe Gérce felől a falut. A Lánka a Rába felé igyekszik észak-nyugatra, a Cinca pedig a Marcallba torkollik észak-keletre. S míg a Lánka-patak melletti égeres és láprétfoltot a növényvilág teszi különlegessé, a Cinca-patak sitkei határában a hód megjelenése és esetleges megfigyelése okozhat izgalmakat az erre járóknak.

Megérkezni Sitkére – ez nem csak az itt élőknek jelent egyfajta különleges ölelést az erdők, hegyek, vizek karjaiban, a múlt kincseivel, a jelen nyugalmával és a jövő lehetőségeivel, de az átutazó, kiránduló, koncertjáró is megérzi: Sitkére el kell jönni.

A sitkei rockkoncertek újabb évtizede

A 2006-os jubileumi koncertről készült tudósítás már nem került bele a Sitke mindhalálig című, az egyesület és a koncertsorozat két évtizedes múltját bemutató reprezentatív kiadványba, hisz az erre az alkalomra készült el. A könyv a rockfesztiválon is nagy sikert aratott, ahol a könyv szerzője Kozma Gábor és a könyvben felhasznált fotók készítője, Benkő Sándor dedikálták is a kiadványt.

Huszadik évforduló, kétnapos rendezvény

Hagyomány és megújulás jellemezte a jubileumi rockfesztivált. Az első óta eltelt ugyan húsz év, de a szervezők, a közreműködők és a közönség lelkesedése töretlen maradt. A szervezők kétnapos koncerttel szerették volna meghálálni a közönség két évtizedes hűségét, így már pénteken a Last Minute rock klasszikusaira gyűlt a tömeg a kálvária dombon. Mire a Kárpátia dalainak első sorai felcsendültek, már a rajongóiikkal megtelt a domboldal. A Beatrice folytatta a „magyar napot”, majd az Ossian és a Halor lépett fel, végül a Zorall koncertjére tombolt a tömeg.

A szombati napsütésben a régi menetrend szerint elsőként amatőr státuszban lévő zenekarok (Double 14., B.A.D., Wisdom) kaptak megszólalási lehetőséget. A profik sorát Beák Bill Gyula és Blues Band-je nyitotta. A folytatásban a magyar folk-rock legkiemelkedőbb együttese, a Kormorán adott olyan koncertet, mely akár önállóan is egy teljes estés produkciónak felelt volna meg. A továbbiakban a harmincéves Korál zenekar adott - egy nappal a Kisstadion béli visszatérésük után – szintén kerek koncertet Balázs Fecó vezényletével. Az emelkedő hangulatot a Lord régi és új slágerei fokozták tovább. Végezetül az Edda régi nótái őrjítették a publikumot. Dalaik után az éjszakát a tűzijáték fényei tették teljessé.

(Sitkei Hírek. 2006. szeptember)                                                                             (p-ás)

 

Minden profi volt, csak a közönség hiányzott

Kiváló minőségű, 21. századi hang-, fény- és látványtechnika, 8 fellépő, nemzetközi szinten is eladható Ákos produkció, és a vártnál jóval kevesebb néző, ez jellemezte az idei, 21. Sitkei Kápolnakoncertet.

Anyagilag kockázatos volt az idei rockfesztivál, hiszen a minőségért fizetni kell. Magyarország pillanatnyilag legprofibb rockzenei produkciója, Ákos „Még közelebb” című turnéja, melyben közel 70 ember vett részt, - közülük húszan zenészként, vokalistaként segítik a főnököt – nem olcsó mulatság. Mindemellett pedig a valóban modern hang-, fény és videotechnikát is meg kell fizetni, így az idei koncert költségvetése információink szerint jócskán meghaladta a tízmillió forintot. Ehhez a mostani négyezer, illetve ezer forintos árakkal számolva (…) 4-5 ezer fizető nézőre lett volna szükség a veszteség elkerüléséhez. Nos, a remek, nyárias időjárás ellenére, délután 3-4 óra tájban még csak pár százan lézengtek a domboldalban. Pedig Ákos cuccán már az amatőrök is kiválóan szólaltak meg. A sárvári „Althran” zúzós muzsikával nyitott, a sitkei-sárvári koprodukcióban működő, az egész Dunántúlon ismert B.A.D., alternatív, kicsit „déja vu” zenéje, illetőleg a szövegei pedig kiérlelt produkciót sejtetnek. (…). A Kalapács Józsi által vezetett, nekem kicsit idejétmúltnak tűnő „Hard” után a kápolnakoncertek állandó résztvevője, a Kormorán következett. A hazai folk-rock legismertebb, költői szövegeiről, letisztult nemes zenéjéről és a nemzeti érzelmek őszinte felvállalásáról híres csapata ezúttal is hozta a kötelezőt. Csak a zászlók lengtek ezúttal sokkal kisebb számban, a színpad előtti csápolók voltak sokkal kevesebben és a domboldal volt nagyon foghíjas.(…) Aztán sötétedésre valami megváltozott. A várt tömeg ugyan elmaradt, de mikor fél kilenc tájban Ákos koncertjének elején legördült a függöny –ezt kéretik szó szoros értelemben venni – már háromezernél többen hördültek fel a profi előadást látva, hallva. Kovács Ákost a saját zenekara mellett a négytagú „Viva Bacchus”, valamint az „Andante” vonósok kísérték, a video kivetítés minőségéről az egyik legjobb magyar tv-s rendező gondoskodott, a hangzás pedig egész egyszerűen nyugat-európai volt. (...)

„A turné tizennyolcadik, záró koncertje volt a mai. A sitkeinél szebb környezetet, a kápolnánál jobb „díszletet” talán elképzelni sem lehet ehhez. (…) A mai koncerten is láttam, hogy az ütősebb, keményebb nóták mellett, amelyeket végigtombolt a publikum, ezekre a komolyabb dalokra is vevő volt a közönség. Én pedig szeretem, ha dalaim nem csak a szívekre, de az értelemre is hatnak” – mondta a csaknem kétórás nagysikerű koncertje után Kovács Ákos immár a kápolnában. „Nem tudom, hogy más fellépők be szoktak-e ide térni, de nekem már délután is első utam ide vezetett. Nem vagyok bigott vallásos, de hiszek, és természetes volt számomra mindez.” – fejezte be gyors értékelését az énekes, előadó.

A színpadon ekkor már felcsendültek a következő fellépő, Balázs Fecó és a Korál muzsikájának első akkordjai.(…) Ezúttal Fecó is elemében volt, így ők is profi zenei élményt ajándékoztak a létszámban alig megfogyatkozott publikumnak.(…)

A 21. kápolnakoncert fél kettő tájban zárta képzeletbeli kapuit, s ha anyagilag nem is hozta meg az egyesületnek a várva-várt hasznot a fesztivál, zeneileg, művészileg azért mindenképpen sikeres rendezvényt tudhatnak magukénak a szervezők.(…)

 

Sárvári Hírlap, 2007.augusztus 31.                                                                         -Junior

 

Rocklegendák a kápolnáért

Huszonkettedik alkalommal dübörgött a rockzene a kápolnáért augusztus 30-án délután. A napos időben a jó hangulatot kora délutántól alapozták meg a fellépők. A Polip Rock Band, a B.A.D. és a Halor után a pokolgép rajongói már valóban arénává varázsolták a színpad előterét, és alig akarták kedvenceiket leengedni a színpadról. A Kormorán törzsközönsége zászlóerdővel és hangos énekléssel tudatta, hogy lelkes vevő a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett együttes produkciójára. Nekik köszönhetően a Lord már kellően „bemelegített” közönséget kapott, és szóltak a régi dalok, nem egyszer könnyeket csalva néhány marcona rocker szemébe is. Balázs Fecó igazi sitkei polgárként zenével is emlékezett a múltra. Keresztes Ildikó friss, üde hanggal és temperamentummal „ékelődött” Fecó műsorába. A Bikini mondhatni önmaga best of albumát prezentálta, s a „megüssem, vagy ne üssem” dilemmáját csakúgy teli torokból énekelte a közönség, mint a többi sikerszám sorait. Az estet a Republic zárta, akik a hosszú „beállási idő” után hozták a legjobbat, éjfél körül is hallgatott a közönség Cipőre, és a „Hopp, hej!” védjegyű felszólításokra. Azután kialudtak a reflektorok, ki a sátrába, ki haza indult. Tán zúgó fejjel, kissé süket fülekkel, de azzal a jó érzéssel, hogy 2008-ban ismét jól szólt a rock a kápolnáért!

Új Kemenesalja, 2008. szeptember 19.                                                                    RO-LÓ

 

Csődöt mondott a technika

2009-ben az elnökség úgy gondolta, hogy mindent megtett azért, hogy a Sitkére látogatók egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva térhessenek haza, hisz nem kisebb nevek sorakoztak a koncert plakátján, mint az Ismerős Arcok, a Kormorán, a Lord, Balázs Fecó és Demjén Ferenc. A több százmilliós, vadonatúj technika is biztosíthatta volna a Sitkétől elvárt minőséget. De sajnos nem csak az időjárás fordult ősziesre, hanem Demjén Rózsi fellépése alatt csődöt mondott a technika is, aki így húsz perc után végleg elbúcsúzott a sitkei közönségtől. A rendezvényt a botránytól csak az utána következő Lord tagjainak fergeteges játéka mentette meg, hisz sokan voltak azok, akik csak Demjén miatt vettek jegyet a koncertre. Az már sosem derül ki, hogy a technikai problémák nélkül is véget ért volna-e az előadás, de így sajnos az egyesületnek kemény összeget kellett fizetnie az elmaradt produkcióért is. Szerencsére a Lord után a hangulatot tovább fokozta a Pataki Attila által vezérelt Edda Művek. Az egykor a kápolnakoncert arcaként, védnökeként megjelenő Balázs Fecó programját viszont már családias légkörben, alig pár száz kitartó rajongó hallgatta végig, aki budapesti fellépése után csak éjfél körül ért Sitkére.

A kellemetlenség ellenére, szerencsére sokan búcsúztak így egymástól: ha előbb nem, akkor viszlát Sitkén 2010-ben.

                                                                                                                      Gróf Lászlóné

Sitke 24 – egy elfogult fesztiválozó krónikája

 

Vastag fekete fellegek dobálóztak a Hercseg-hegy felett, és a kápolna tornyai is szürke felhőkkel birkóztak, mint ahogy a kétség és gondok felhőivel küzdöttek a szervezők is. Nem csoda, hisz egy egész éves munkát tehet tönkre a rossz időjárás. A gomolygó felhőket látva, csak a legbátrabb pár száz fesztiválozó előtt vezette fel a műsort Nagy Feró műsorvezető-hangulatfelelős-konferenszié. A Beatrice frontemberének élményszerű felvezetéséhez színvonalban és hangzásban teljesen igazodott a zenekar, s egyre jobban bemelegedve csápolt a színpad előtt a kemény mag, akik egyetértettek abban, hogy a tuti recept a 24 órás nap felosztására a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”.

A Mobilmánia tagjai a Pmobil örökségét gondozva, gond nélkül hozták lázba az egyre nagyobb számban érkező közönséget. Az egészen a gyökerekig visszanyúló kemény nóták, melyekkel nagyszerű hangulatot varázsoltak, s melyet még fokozott, hogy a technikának és archív felvételeknek köszönhetően a közönség együtt énekelhetett a tragikusan elhunyt egykori énekessel, Tunyogi Péterrel.

A Kormorán, Koltay Gergő és csapata a szokott professzionális minőséget hozta, önfeledten lobogtak a nemzeti zászlók, és énekelt a közönség. A pörgősebb és csendesebb számok jó ritmusban váltották egymást, annak ellenére, hogy sokaknak hiányzott néhány emblematikus szám, mint például a Miatyánk és a Három határ.

A Kormorán után a Lord igazi fesztiválhangulatban lépett a színpadra, szavakkal nehéz visszaadni azt a hangulatot, amit teremtettek. Szóltak azok a nóták, amikért a közönség igazi Lord-hívővé vált. Az értelemre és érzelemre ható dalok egy olyan kapcsolatot teremtettek a völgyben, mely csak az igazi ihletett pillanatokban születik meg.

A következő átállást követően Balázs Fecó, a koncertek szülőatyja lépett fel zenész társaival, aki valódi sitkei legendává vált az elmúlt 24 év során. A három gitár által kemény rockos hangzásúvá tett egykori Fecó- és Korál-számok jól szóltak, a kellőképpen felhangolt közönség lelkes tapssal és énekléssel biztosította tetszéséről a zenészeket.

Az Osszián ezúttal sem okozott csalódást rajongóinak. Szóltak az igazi, klasszikusnak tekinthető nóták, a hangulat fergeteges volt, ami méltónak bizonyult a nehezen indult, de jól sikerült naphoz és a korábbi évek hagyományaihoz.

(Sitkei Hírek, 2010. szeptember)                                                                  Rozmán László

 

Mérlegen a 25. rockfesztivál

 

Augusztus utolsó hétvégéjén 25. alkalommal rendeztük meg a „Koncert a Kápolnáért” rockfesztivált. A jubileum alkalmából a szervező Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület 3 napos programmal várta a fesztivál közönségét.

A műsorban szerepeltek a koncertsorozat kezdetén is fellépő Lord, Kormorán, Deák Bill Gyula, valamint a sorozat elindítója Balázs Fecó, aki ezúttal nem a Korál együttessel, hanem a Savaria Szimfonikus Zenekar kíséretében lépett fel. Fentiek mellett láthattuk a már állandó szereplőnek számító B.A.D., a visszatérő Halor, Pokolgép, Ismerős Arcok, Hooligans, Kárpátia zenekarokat, valamint a Sitkén először színpadra álló Avatar-t és Karthagó-t.

A rockzene szerelmesei benépesítették a domboldalt, és családias hangulatban élvezték koncerteket. A fellépők kitettek magukért, a közönség remekül szórakozott. A pénteki kánikula után szombaton este aztán az előrejelzés szerint megérkezett az utóbbi évekre jellemző vihar, azonban ez sem riasztotta el a közönséget, végig kitartottak. A két nap több, mint hétezer fizető néző látogatott el a Hercseg-hegy oldalába.

Szombaton, a már kezdődő viharban rövid ünnepség keretében Sitke Község Önkormányzatának kitüntetését adta át dr. Szijártó Valéria jegyző és Morgós István polgármester a koncertsorozat elindításában elévülhetetlen érdemeket szerző Balázs Fecónak, Fessler Magdolnának valamint Kovács Ferencnek. Az önkormányzat mindhármuk munkáját „Sitke Községért” érdemérem adományozásával ismerte el.

Vasárnapra elvonult a vihar és a kissé hűvös, de napsütéses időben ismét szép számú közönség gyűlt össze, hogy meghallgathassa a Syxters és az After Crying együtteseket, és a fesztivál befejező műsoraként Balázs Fecót a Savaria Szimfonikus zenekar kíséretével. A szervező Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület a jubileum alkalmából erre a napra ingyenes belépési lehetőséget biztosított minden érdeklődőnek.

A fesztivál szervezésében nem okozott gondot az engedélyezési eljárást szigorító jogszabályváltozás. A rendező egyesület eddig is biztosította azoknak a közönség biztonságát szolgáló szervezeteknek (mentők, tűzoltóság, biztonsági szolgálat) a jelenlétét, amit a rendelkezések most előírnak. Ennek is köszönhető, hogy az eddigi rendezvényeken semmilyen rendkívüli esemény nem történt.

Sikeresen, anyagilag is nyereségesen zárult a 25. sitkei rockfesztivál, a közönség visszajelzése is ezt igazolja. Negatívumként említik viszont a parkolási körülményeket. Az egyesület elnöksége ezért azon munkálkodik, hogy a jövőben a parkolást saját kezelésében lévő területen tudja biztosítani. (…)

Elmondható tehát, hogy a 25 évvel ezelőtti, a falu közösségének összefogásával indított sorozat eredményes volt, a kitűzött cél magvalósulásán túl országos ismertséget is hozott a fesztivál.

 

(Sitkei Hírek, 2011. december)                                                         Martonfalvi Miklós

 

Siker a XXVI. sitkei rockfesztiválon

 

A meghirdetett időpontban elkezdtek játszani a Pyro Sapiens együttes tagjai. Műsorukat sajnos kevesen látták, ugyanis a nagy hőség miatt a nézők az idén későbbre tették a kálvária domb felkeresését. A következő fellépő a sitkei kötődésű B.A.D. volt. Fülöp Daniék zenéjére már a bátrabbak a színpad előtt táncoltak. Ekkor még a sátrak árnyékában sokan meghúzódtak.

Sitkén az idén lépett fel először az Ocho Macho zenekar. Műsorukat a meghirdetett 16 órás időpontban kezdték. Ezen a napon ők mozgatták meg először a publikumot. Latinos dallamos zenéjük felfrissülés volt a tikkasztó hőségben. Szép tiszta játékukat a meghatározott időben fejezték be.

És most jött, amire álmunkban sem gondoltunk. A meghirdetett 17.30-as Kormorán kezdésre csak az együttes vezetője volt a technikai sátorban, félórás csúszást követően jelentették be, hogy a többi tagot szállító járművel gondok vannak. Félórás késéssel azért egy új formációban billentyűs és hegedű kísérettel énekeltek pár számot. Az együttes vezetője Koltay Gergely, ezalatt a színpadon téblábolt. Közben megérkeztek a hiányzó hangszerek, és a műsor utolsó harmadában valamit lehetett hallani az igazi Kormoránból is. A műsoridő utolsó részében Gergely játék közben megszédült és elesett. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Sokak szerint nem a sitkei levegő nyomta el.

A két incidens után felüdülés volt a Kárpátia fellépése. A levegő kezdett hűlni, de a színpad előtti rész annál jobban izzott. Piros-fehér-zöld zászlók lengtek a magasban, közben meg szólt „ott, ahol zúg az a két folyó” és legalább 1000 torokból „ott, ahol szenvedni jó”.

Azért a Kárpátia is „kitett magáért”, a fellépésébe belekeverte a mai politikát és a rendőrség tevékenységét. Eddig az ilyen megnyilvánulások nem voltak jellemzőek a sitkei koncerteken, és nem is idevalók. A szereplés végén újra szólt a Székely himnusz.

Az este főműsora félórás késést követően kezdődött el. Az idén ünnepli megalakulásának 40 éves évfordulóját a szombathelyi Lord együttes. Soha nem voltak nagy médiasztárok. Néha hallani egy-egy Lord dalt a rádióban... és akkor megáll az idő, az ember legszívesebben hátradőlne, elmerengene, és csak élvezné... a zene csodáját. Pár év kivételével valamennyi koncerten itt voltak. Beleborsódzott az ember, amikor játszottak és a reflektorok pedig megvilágították a színpad előtt éneklő 2000 fiatalt. Tombolt a közönség minden szám után.

Jött a Vándor, az utolsó dalok egyike. A végén a műsorvezető, Németh Zsolt kis türelmet kért a rajongóktól. A színpadra kérte a Vas Megyei Közgyűlés elnökét és a szervező egyesület vezetőit.

Nagyon szép gesztus volt a Vas Megyei Közgyűléstől, hogy ezen a napon itt adták át az együttesnek eddigi munkájuk elismeréseként a kitüntető oklevelet. Kovács Ferenc elnök úr külön is megköszönte az eddigi sitkei fellépéseiket. A Kápolnáért Kulturális és Sport egyesület nevében Morgós István és Martonfalvi Miklós adott át bronz plakettet az együttes tagjainak. Az évek során mindig problémát jelentett, hogy a főműsor után a jelenlévők egyszerre hazaindultak. Ez az idén nem így történt, az Ossián együttes „megfogta” a nézősereget. Szólt az Acélszív, A rock katonái és a többi heavy metál dal. A koncert a csúszás és a köszöntés miatt a tervezettnél 40 perccel később fejeződött be.

 

(Sitkei Hírek, 2012. szeptember)                                                                  Gróf Gusztáv

 

Közönségsiker a XXVII. rockfesztivál

 

14 órakor Vas megyei együttesek, sorrendben a Galeri, a Dead But Happy és a Karak fellépésével kezdetét vette a fesztivál. Előadásukat még csak kisszámú közönség látta, de a 17 órakor kezdődő Zorall koncertre már kezdett megtelni a domboldal. Az együttes megadta a fesztivál alaphangulatát, bár énekesük hiánya miatt nem volt mindig tiszta a hangzásuk. A Kárpátia műsorára már több ezres nézősereg volt kíváncsi, lobogtak a nemzeti zászlók, a közönség együtt énekelt a zenekarral. A fesztiválra látogatók száma egyre nőtt, a torlódások miatt további pénztárak nyitására is szükség volt. A Lord, akiknek Sitke hazai pályának számít, igazi fesztiválhangulatban adta elő a tőlük megszokott színvonalú, közönséget lázba hozó műsorát. Következett a Tankcsapda, amely ha lehet, még tovább fokozta a hangulatot – „telt ház” előtt léptek fel. A fesztiválra látogatók nagy többsége maradt a rendezvény záró műsorát adó Hooligans koncertjére is.

Minden fellépő kitett magáért, csakúgy, mint a technikusok és a színpadmesterek. Az egyes fellépők közötti átállások zökkenőmentesen megtörténtek, a tervezett időpontokat csúszás nélkül tartani tudták. A rockzene szerelmesei remekül szórakoztak, és a Sitkén megszokott családias hangulatban élvezték a koncerteket.

Az István, a király előadás nézőszámát követő legnagyobb számú közönség látogatott el a fesztiválra, akik úgy gondolom – és ezt a visszajelzések is igazolják –, kellemes zenei élménnyel gazdagodva térhettek haza. A látogatók fogadása és kiszolgálása megfelelő volt, a hatalmas tömeg ellenére rendkívüli esemény nem történt. Ismét bebizonyosodott, hogy a fesztiválon résztvevőknek az a fontos, ami Sitkétől ennyi idő után már megszokottá vált, mégpedig a mindig élőben szóló rockzene. Ha a műsorösszeállítás a közönség igényeihez igazodik és az idő is kellemes, mint az idén, akkor garantált a siker.

Sikeresen, anyagilag is nyereségesen zárult tehát a XXVII. Sitkei Rockfesztivál – több ezer embernek nyújtva önfeledt szórakozást.

 

(Sitkei Hírek, 2013. szeptember)                                                                     Martonfalvi Miklós

 

Nézőszám-rekord a XXVIII. rockfesztiválon

 

Az időjárás-előrejelzés szerint erre a napra szép nyár végi időre volt kilátás, így a szervezők bizakodtak abban, hogy semmilyen körülmény nem zavarja a közönség szórakozását. Az előző év tapasztalatait figyelembe véve, a szervezők a parkoló felől érkező vendégek fogadására az eddigi három helyett négy pénztárat állítottak a belépés gyorsítására.

A terveknek megfelelően, pontban kettő órakor a Soulwave fellépésével kezdetét vette a fesztivál. Őket a Pair O' Dice, majd Meggie és zenekara követte. Mivel a Karak lemondta szereplését, ők a tervezettnél több időt tölthettek a színpadon. Sajnos még csak kevesen látták őket, pedig mindhárom együttes színvonalas műsort mutatott be. A Kalapács koncertre aztán már kezdett benépesülni a domboldal, emelkedett a hangulat. Az Ismerős Arcok előadására megérkezett a zenekar törzsközönsége is, észrevehető volt, hogy a környéken nagyon népszerűek, köszönhetően az évente Csepregen megrendezett táboruknak is. A Lord – nélkülük már nehéz elképzelni a fesztivált – aztán már telt ház előtt adta elő a tőlük megszokott magas színvonalú műsorát, amelyet végigtombolt a közönség. Következett a negyvenéves Edda, akik ebből az alkalomból régi slágereikkel rukkoltak ki rajongóik nagy megelégedésére. Az Ossiannal zárult az este, akiknek fellépésén a fesztiválra látogatók nagy többsége végig kitartott, az utóbbi évekre jellemzően megérkező eső sem zavarta őket.

Az utólagos visszajelzések pozitív kicsengésűek, legtöbbjük úgy búcsúzott: jövőre ugyanitt találkozunk. Az évek óta ide visszajárók azért is jönnek, mert tudják, hogy itt mindig élőben szól a rockzene. Amennyiben az összeállított műsor találkozik a közönség igényeivel, és ehhez – szabadtéri rendezvény révén – még jó idő is társul, akkor garantált a siker, amit az idei bevételi csúcs is igazol.

 

(Sitkei Hírek, 2014. szeptember)                                                       Martonfalvi Miklós

 

Koncert a kápolnáért

 

Augusztus utolsó szombatján a nap sugarai csodálatos fényben világították meg a kápolnát, mintegy jelként mutatva, hogy kellemes délután vár ránk kedvenc rockegyütteseink, családunk és barátaink társaságában.

A koncertsorozatot kora délután a PNR Band nyitotta meg, utánuk szerény közönség előtt a Pandorra és a Maxisun mutatta be repertoárját. 17 órai kezdettel a 40 éves Piramis együttest láthattuk a színpadon. Majd őket követte az Örökség, akik a naplementében már nagyobb tömeg előtt zenéltek. 20 órától a Lord csapott a húrok közé, akik fergeteges koncerttel kápráztatták el ismételten a közönséget. Koncertjüket a „Lord himnusszal”, Vándor című dalukkal zárták.

Az együttest a Road követte, akik idén első alkalommal kaptak meghívást a sitkei rockkoncertre. Az estet a Hooligans zárta, az előadást látványos technikai elemekkel megfűszerezve.

A 2015-ös sitkei rockkoncertre közel 5000 néző látogatott el. A színpad megvilágítása a mai modern stíluselemeket tükrözte. Az idei év volt az első, hogy a közönség a koncertet kivetítőn keresztül is nézhette, így a távolabbi helyekről is jól láthatók voltak a fellépők.

Sitke és a rockfesztivál szeretete apáról fiúra száll. Családok, baráti társaságok, helyi lakosok minden év augusztus utolsó hétvégéjén izgalommal telve gyűlnek össze, s várják, hogy felcsendüljön újra a rock. Idézet Kozma Gábor és Benkő Sándor Sitke mindhalálig című könyvéből: „Hiszen Sitke az élet egyik nagy kalandja. Mindhalálig.”

Köszönet a szervezőknek, technikusoknak, s mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a 29. rockfesztivál sikeres lebonyolításához.

 

(Sitkei Hírek, 2015. szeptember)                                                                  Vass Bernadett

 

Két napig szólt a rock Sitkén

 

Harmincadik alkalommal telt meg nézőkkel a kápolna előtti domboldal Sitkén. A nyár talán ezzel a bulival búcsúzott az idén úgy, mint a fesztiváljainkon oly sokszor. Az igazi kezdeti időket, első koncertjeinket juttatta eszünkbe. Úgy terveztük, hogy Balázs Fecó és a Korál lesz a péntek esti fő műsor. Sajnos erre a ünnepi bulira egészségügyi okokból Fecó nem tudott eljönni. Most innen is azt üzenjük, gyógyulj meg, és várunk újra a sitkei színpadra!

Újra itt volt sok-sok rockért rajongó ember, akik között rengeteg visszatérő törzsvendéget tisztelhettünk. Családi programmá váltunk, itt volt minden korosztály: a legifjabbak is, akik már most Bill kapitány klasszikusait, és a Kárpátia buzdító dalait szívhatták magukba. A színpadtechnika világszínvonalú volt. Bámulatosan kiváló hangosítás, egységes, szép látványt nyújtó fénytechnika. Köszönjük Pócza Zsolt celldömölki barátunknak, aki egészen biztos, több mint hússzor biztosította nekünk a technikai hátteret.

A zsúfolt nézőtér látványa a kápolna karzatáról és a főbejárat felőli dombtetőről is lenyűgöző volt. Meseszerűen jó volt látni ezt a hatalmas közönséget, akik mintha begyakorolták volna, együtt mozdultak, tapsoltak, énekeltek a fellépőkkel. Sok ezer önfeledten és kulturáltan szórakozó ember, ez az egész – több mint harminc éves – történet értelme és kritikája is. Minden művésznek az a célja, hogy előadásával, alkotásaival élményt adjon másoknak. Az eltelt harminc évben, ha összeadnánk, elképesztő nagy szám jönne ki az évről évre fesztiváljainkat megtekintő, itt élményt, kikapcsolódást találók létszámából. Sokan jöttek vissza idén is az itt kötődött barátságok és szerelmek részesei közül.

A Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Majthényi László a harmincadik évforduló alkalmából a sitkei Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületet a Vas Megyei Közgyűlés elismerő oklevelével jutalmazta. Kovács Ferenc elnök a Vas Megyei Közgyűlés elnökének Batthyány Lajos emlékérmével lett kitüntetve. Morgós István sitkei polgármester, az egyesület ügyvezető alelnöke, Németh Attila, az egyesület labdarúgó-szakosztályának elnöke és Gróf Gusztávné egyesületi tag a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület elnökétől Gaál Tamás Munkácsi-díjas szobrászművész által készített bronz emlékérmet vehettek át. Szép percei voltak rendezvényünknek, amikor egy itt született szerelem még pocaklakó gyümölcsének – az egyesületünk elnöksége nevében – a kápolna képével díszített bébi réklit ajándékozhattunk. A sitkei koncertek látogatói az eltelt több mint harminc évben egy fantasztikus közösséggé váltak, velünk, sitkeiekkel. Köszönet érte.

Egy felhőn ültek fenn Sitke fölött és onnan elégedetten figyelték augusztus utolsó hétvégéjének nagy buliját Kis Laci, Tóth Feri (Virsli), Domján Lászlóné (Mariska néni) és azon barátaink és segítőink, akik testben már nem lehettek velünk.

 

(Sitkei Hírek, 2016. szeptember)                                                                 Kovács Ferenc

 

A harmincegyedik fesztiválunk

Augusztus utolsó szombatján ismét rockzenétől volt hangos a sitkei Hercseg-hegy. Az időjárás eszményi volt egy szabadtéri rendezvényhez. Az összeállított műsor vonzó volt a magyar rockzene rajongóinak, nem véletlen, hogy a népszerűbb zenekarok színpadra lépéseinek időpontjára megtelt a hegyoldal. A rockfesztiválon az országos hírű együttesek mellett bemutatkozási lehetőséget kaptak a kezdő amatőr zenekarok és helyi tehetségek is.

Egymás után léptek fel a magyar rock halhatatlanjai a 31. Sitkei Rockfesztiválon: többek között a Moby Dick, az Ossian, az Edda és természetesen a Lord. Több mint hatezer ember élvezte zenéjüket. A fesztivál törzsközönsége az 50-es korosztály, de a rendezvény családbarát jellege miatt immár évek óta a fiatalok kedvelt bulizó helye és programja is lett. A bevételek többségét – mint minden évben – a kápolna felújítására, karbantartására fordítják. Minden évben új és új feladatokat adva a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület tagságának.

Morgós István, Sitke polgármestere tájékoztatta a sajtó munkatársait:

„Az idei év újdonsága, hogy a 14 év alatti gyermekek ingyen jöhetnek be, csak a felnőtteknek kell jegyet vásárolni, a parkolás továbbra is ingyenes. A polgármester szólt arról is, hogy a fesztivál bevételét az eredeti célnak megfelelően, a sitkei kápolna megmentésére fordítják, az épület lábazata továbbra is vizesedik, ezért komolyabb összeget kell szánni a felújítás folytatására. A bevételek úgy oszlanak meg, hogy a fellépő zenekarokat kifizetjük, a megmaradó pénzt tudjuk fordítani a kápolnára, és a sitkei civil szervezetek támogatására.”

Kalapács József és rockzenekarának, a „KALAPÁCS” együttesnek a programja, 27-én hajnalban zárta a nagysikerű napot.

Az egész domboldal – mint minden esztendőben – idén is zsúfolásig megtelt fesztiválozókkal, több mint hatezer-háromszázan vásároltak belépőjegyet.

Sitke a több mint harmincéves fesztiváljával a magyar rocktörténelemben fogalommá vált.

 

(Sitkei Hírek, 2017. szeptember)                                                                  Kovács Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Balázs Ferenc

az egyesület tiszteletbeli elnöke

• A sitkei kápolnafesztivál mára már összeforrt Balázs Fecó nevével.
• Összeforrt? Esetleg csak annyi, hogy én voltam a legismertebb, amikor elindítottuk a segélykoncerteket a kápolnáért Kovács Ferenccel, Vida Ferenccel, Kozma Gáborral. De hadd soroljam fel itt azokat, akikkel a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületet létrehoztuk: Kovács Ferenc és felesége, Fessler Magdolna, Martonfalvi Miklós és akik már nincsenek közöttünk: Domján Lászlóné és Kiss László. S nem lett volna évről-évre koncert az egyesület tagjai, a sok-sok önkéntes nélkül, akik tették a dolgukat, s főleg Sitke lakossága nélkül, akikre támaszkodtunk, s támaszkodunk mind a mai napig. Velük forrt össze a kápolnafesztivál. Ez egy nagy társadalmi összefogás.
• S mit jelent Balázs Fecónak Sitke, a sitkei kápolna?
• Az életem egy fontos része, és örülök, hogy részese lehettem ennek a nagy társadalmi összefogásnak.
• Szokott Sitkére járni?
• Mostanában már nem túl sűrűn, korábban évente többször is. Olyankor természetesen megnézem a kápolnát, megszállok a fogadóban, s egy estére összejövünk, akik még megvannak a régi csapatból, és nosztalgiázunk Kovács Feriékkel.
• Az egyesület megalakulásának harmincadik évfordulóján hogy értékeli, mennyire sikerült elérni az eredeti célokat, vagy változott-e időközben a koncepció?
• A koncepció nem változott, hiteles ma is, hisz most is a kápolnáról szólt és szólni is fog, ameddig léteznek a koncertek minden év augusztus utolsó szombatján. A kápolna pedig sok tekintetben megújult, megszépült, de tudjuk, igazából mindig lesz tennivaló, hiszen egy családi házban is úgy van, hogy mire végére érünk a munkák sorának, kezdhetjük elölről. A kápolna műemlék-jellegű épület, mindig gondozni kell, igényli a törődést.
• A tíz évvel ezelőtti interjúban többször szóvá tette a rock elüzletiesedését, a cirkusz felé tolódását a társadalmi problémák tükrözése helyett. Tart még ez a tendencia? Milyen a mai magyar rock?
• Az élet minden területén megváltozott a világ harminc év alatt, s a változások hatással voltak a rockzenére is. A rendszerváltással - és többek közt az interneten keresztül is - rengeteg információ zúdul ránk. Csak felmegyek a világhálóra, s már hallgathatom a legújabb angol, amerikai stb. zenéket és minden világsztár személyesen is ad koncertet Magyarországon. A mi korosztályunk egy életérzést közvetített a velünk idősödő korosztályunknak. Így van ez a mai napig, csak időközben megfogyatkozunk. A 60-70-80-as évek rockzenéi az akkori társadalmi problémákról szóltak, ahogy a rockzenének szólnia kell. Ez egy olyan életérzés, ami már nem jön vissza, de a mai ötven-hatvanéves korosztály tagjai éltetik azokat a dalokat. A mai magyar rockzenében azt látom, hogy ennek a műfajnak van a legkevesebb utánpótlása a fiatal generáció körében. Persze minden kornak megvan a maga mondanivalója az életről, s ehhez megszületnek a zenekari „szócsövek” is, akik egymásra találnak az adott kor fiatalságával. Hűen tükrözi ez az éppen megélt, átélt kort, amiben éltünk és élünk. A mai kor fiataljai pedig úgy látom, célirányosan élnek, szeretnek jól élni, kinyílt a világ előttük. Viszont nem maradtak igazi, új példaképek. Kinyílt a világ, s nekik sokkal több lehetőségük van, mint nekünk volt egy zárt világban. Az én fiatalságomban nekem azt mondták, hogy ha nyugatról nem térek haza ameddig az engedélyem szól – akkor úgy mondták, hogy disszidálás –, nem jöhetek vissza egyhamar…. Ma oda megy a fiatal a világban, ahol boldogulni tud.
• Nincs társadalmi probléma, amiről szólhatna a rock, mint a 60-as 70-es 80-as években?
• Mi abban a korban éltünk, amikor például Németországban, a Berlinben élők kőfallal voltak elválasztva, családok voltak szétszakítva egymástól, csak egyirányú út volt, s mi tudtunk arról énekelni, hogy kőfalak vannak az emberek között átvitt értelemben is. Ma már azért én is tudom, hogy a kőfalak soha nem fognak teljesen leomlani, csak részben…
• A tehetségkutató műsorokról mit gondol? Mennyire befolyásolják a zenei ízlésvilágot, mennyire tűnnek fel igazi tehetségek?
• Ez egy manipulált világ, a zsűritagoknak is egy-egy fellépés egy ilyen műsor. Tény, hogy nagyon sok tehetség bukkan föl, sok jó énekesnő, énekes, de egyéniségeket nem látok már régóta. Nincsenek, vagy nem kellenek Szörényik, Demjének, Kóborok stb. Ebben a rengetegben nagyon nehéz kitűnni és megmaradni érvényes mondanivalóval, és csak zenével. S az a baj, hogy ha a műsor elengedi a kezüket a felfedezetteknek, nagyon hamar elfelejti őket a közönség. A lehetőséget ugyanis meg is kellene tudni tartani, de ez már nem a tv-társaságokon múlik, minden előadónak a kezében van a saját sorsa vagy a szerencséje vagy együtt mind a kettő.
• Az a fajta rockzene, ami a sitkei kápolnakoncerteken dübörög, miért nem jelenik meg a tehetségkutató műsorokban?
• Megjelenik, de az az egy-két rockzenei együttes nem illik a mai kor ízlésvilágába, más a kor igénye. Ma az emberek nem a tiltakozás jelképeként hordanak farmert és viselnek a fiúk – ha viselnek – hosszú hajat, mint az én korosztályomban. A rockzene és a társadalmi problémák között már nincs közös kapocs, az egyik nem érinti a másikat és viszont.
• Önnek nagyjából az első 15 évben volt inkább szervező szerepe, azt követően kissé visszahúzódott az operatív munkától. Megy ön nélkül is a buli szervezése?
• A ”mór” megtette a kötelességét, teljesítette a feladatát, és örülök, hogy egy nagy társadalmi összefogás részese lehettem. Sajnos az egészségi állapotom időközben megváltozott és a plusz terhet már nem tudtam vállalni, ezért nem veszek már részt aktívan operatív munkákban. De tiszteletbeli elnöke vagyok az egyesületnek, és annak is örülök, hogy ha Sitke neve szóba kerül valahol, az én nevem is párosul vele. A harminc év pedig igazolja, hogy ez a buli már szinte önjáró, és hiteles hely lett. Akik eljöttek ide évek óta, azok figyelnek rá, hogy az augusztus utolsó szombatját Sitkén töltsék. Mert szeretik a helyet, tudják, hogy itt kötelező a fellépőknek élőben zenélni, s ezzel egyedülálló a fesztiválok sorában. A helyszín és a színpadkép olyan, hogy ide a rockzenén kívül más nem fér bele. A színpadkép a kápolnával kötelez. A fellépők többnyire azok a 70-es, 80-as évek zenekarai, akik elindították, s életben tartották ezt a folyamatot az első koncertek óta: Lord, Kormorán, Deák Bill stb. Ettől is hiteles ez a hely, háttérben a kápolnával, s így lett egy külön kis sziget a mai szabadtéri koncertek palettáján a sitkei kápolnakoncert.
• A 70-es, 80-as évek fiataljai akár a színpadon, akár színpad előtt, az ötödik-hatodik X körül járnak. Mi lesz a sitkei rockfolyammal, meddig hömpölyöghet még?
• Nem tudni, nincs erre recept. Amíg bejönnek az emberek, addig megy. A közönség tartja életben.
• S mit kell tenni, hogy mindig legyen, aki bejöjjön? Kellene valamit megújítani, másképp tenni?
• A mai zenekaroknak és a mai korosztálynak más a közös nyelvezete, más életet élünk, másra reflektálunk, más problémákat élünk meg és a mostani együttesek azt éneklik meg, ami benne van a mai korban. Újítani a közönség fog, nem a zenekar, mert itt már mindent lejátszottak a zongorán, Presser szavaival élve. A mindenkori új együttesek népszerűsége fogja behozni a kápolna előtti dombra az embereket. S hogy melyik együttes legyen ez, mindig a közönség dönti el. Új együttesek mindig lesznek, azt nem tudom, hogy ha már azok nem lesznek, akik még most is játsszák a rockot - Hobo, P. Mobil, a többiek -, mert ez az életük, akkor lesz-e rockzene.
• S hogyan telnek Balázs Fecó napjai a sitkei rock harminckettedik évében?
• Elég sokat dolgoztam az utóbbi időben, ami megbosszulta magát. Most pihennem kell orvosi utasításra. Ötven éve nem pihentem annyit, amennyit most. Persze az elmúlt ötven év sem telt úgy, mint a mai zenészeknek. A 80-as években évi négyszázhatvan koncert csak élőben. Lassítanom kell...
• Mit üzen a sitkei közönségnek?
• Őrizzék meg ezt a helyet, tartsák tiszteletben a helyszínt, vigyázzanak rá, és érezzék át a kápolnakoncertek semmihez sem hasonlítható hangulatát!

 

Kovács Ferenc

Az egyesület elnöke

• A szeretet, a tisztesség a szolidaritás ezen a tájon erősebb, mint másutt, a kötés kovásza pedig a rockfesztivál - ezt ön mondta több mint tíz évvel ezelőtt egy interjúban. A rockfesztivál immár betöltötte a harminckettedik évét is. Ön szerint mi tartja frissen a kovászt?

 

• A hitelessége ez az alapja, hogy ez a rendezvény él és működik, és több mint harmincéve van közönség vonzó ereje. Akik ide jönnek nézőként, látják, hogy kézzelfogható eredménye van annak, amire ők áldoznak. Amellett, hogy színvonalas műsort kapnak, a cél, ami miatt elkezdtük szervezni a hangversenyeket, mára szinte megvalósult: a kápolna évről évre szebb és szebb. Ma olyan állapotban van, amilyenben megléte óta még soha nem volt.

 

Tehát amellett, hogy hiteles, gazdaságilag eredményes is a sitkei fesztiválsorozat?

Ez egy nagyon érdekesen és szerencsésen létrejött, sikeresen működő, önmagát fenntartó rendszer. És az ország, a világ is akkor lesz rendben, ha minden egyes vállalkozás, társadalmi, közösségi, sport vagy kulturális célzatú kezdeményezés megpróbálja önmagát fenntartani. Nem arra kell számítani mindig, hogy majd kapunk az önkormányzattól, az államtól, az uniótól pályázatokon vagy másféle forrásokból az álmaink megvalósításához pénzt, hanem meg kell próbálni előteremteni azt, ami a működéséhez szükséges. És itt Sitkén, nagyon büszkék lehetünk arra, hogy a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület olyan csodának tekinthető, amely nem pénzt kér az a céljaira, hanem lehetősége van az önkormányzati, közösségi rendezvényeket támogatnia.

 

• Ma már mindennek van fesztiválja, ettől hangosak a nyarak. Hogyan, milyen szervezéssel lehet ebben a „fesztiválzajban” harminc évig életben tartani egy kicsi falu rendezvényét?

 

• . A műsorpolitikánk része, hogy ide családostól tudjanak jönni az emberek, annak ellenére, hogy ez egy rockfesztivál. Persze a rocknak is vannak változatai, nagyon figyelünk arra, hogy a műsor úgy legyen összeállítva, hogy családi eseményként is látogatható legyen. Ez az egyik, ami vonzóvá teszi. Aztán mindig is igyekeztünk a szélsőségeket a lehető legóvatosabban távol tartani a rendezvénytől. A rendfenntartásra, az idelátogató közönség kiszolgálására rendkívül odafigyelünk. Szabadtéri rendezvény lévén mi nagyon ki vagyunk szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, ezért szervezzük úgy, hogy a tér jobb- és baloldalán nagy sátrak vannak felállítva, hogy esőzés, vihar esetén, ide tudjanak húzódni az emberek. Megoldottuk azt is, hogy a mobilvécéket szilárd burkolatú talpazatra állítjuk, ne kelljen esetleg a sárban taposni. A kulturált elhelyezés, a megközelíthetőség, a háttérkiszolgálás így egy kicsit elegánsabb.

 

• Említette a rendfenntartást is…

 

• Az évtizedek óta minket segítő Sárvári Security Service Kft. embereinek nagyon nagy rutinjuk van abban, hogyan kell kivenni olyan embereket a tömegből, akik bármilyen rossz mozdulattal meg tudnak sérteni másokat fizikailag. Ha azt látják, hogy például kicsit vadabbul táncol valaki, azt óvatosan el tudják távolítani, úgy hogy a többi ember ezt észre sem veszi. Ezért jó, hogy igazi profik csinálják, akik erre felkészültek, képzettek. Mi sem jellemzi jobban a rendezvényeink biztonságosságát, hogy az elmúlt 30 évben komolyabb baleset, botrányos jelenet nem történt. A mentőszolgálat folyamatosan itt van, ügyelnek, orvos is van a mentőautókban, vannak itt a tűzoltók is folyamatosan, és a rendőrség emberei, de a biztonságot magunknak kell biztosítani és ezt, a velünk szerződéses jogviszonyban lévő biztonsági vállalkozás korrektül ellátja.

 

• Van valamilyen fejlődéstörténete a sitkei rockfesztiváloknak vagy pedig éppen a biztonságot adó állandóság a varázsa, az, hogy Sitke, az mindig Sitke?

 

• Az állandóság az, hogy minden év augusztus utolsó hétvégéjén tartjuk a fesztivált, ez a biztos és kiszámítható állandóság, erre tudnak készülni a sitkei fesztivál látogatói. Ez egy nagyon szerencsés időpont, mert az iskolai tanévkezdés ezen a hétvége után következik. Viszont a változás is folyamatos, hiszen ha csak a technikai változásaira gondolunk, őrült nagy különbségek vannak a régebbi és a mostani berendezések, felszerelések között. Az első koncertekre nagyon nagy teljesítményű aggregátorok voltak az áramszolgáltatásra beállítva, melyek olyan zajosan üzemeltek, hogy sokszor a zene hangerejét azért kellett felemelni, hogy elnyomja a ezek üzemzaját. Ma ezek a az áramfejlesztők szinte hangtalanok, és hihetetlen nagy teljesítményűek. Hiszen nem csak a színpadot kell árammal ellátaniuk ezért általában két vagy három ilyen berendezés van beállítva. Egy a világítás, egy a hangtechnika, és egy pedig a közönségtérnek, a büféknek és a toaletteknek a megvilágításához.

 

• Az elmúlt harminc év alatt a színpadtechnikai eszközpark is teljesen megváltozott. Amikor kezdtünk, mindenkinek a hangszere, mikrofonja, gitárja zsinórral volt bekötve az erősítőkre, ma már ezek mind adó-vevős eszközök. Ezért sokkal jobb a mozgástere a zenészeknek, énekeseknek. A fénytechnika igénye több ezer watt volt régen, mai technika a töredékét fogyasztja az akkor felhasznált árammennyiségnek. Ma már az természetes, hogy nagy óriás kivetítőn láthatják közelebbről az énekest, a gitárost a zenészeket. A szakhatóságok elég sok és kemény feltételrendszert szabnak ahhoz, hogy működhessen egy ilyen fesztivál. Ezeknek a hátterét egyre könnyebb biztosítani, mert egyre modernebb, tisztább és jobb eszközök állnak rendelkezésre, mint amilyenek 30 évvel ezelőtt voltak.

 

• Emellett a fejlődés, modernizáció mellett hogyan tudta megőrizni a kis-woodstok-i jelleget a koncertsorozat?

 

• Sok apró részletből áll ez a kép össze. Például ide a kezetektől a mai napig hozhatja mindenki a hűtőtáskáját, a saját elemózsiájával, ételével, italával együtt. Nagyon kevés rendezvényhelyszín van az országban, ahol ezt meg lehet tenni. Nálunk hozzák a plédeket, kemping székeiket, a kis sátrat, nagy sátrat, a hűtőtáskát. Ahol számukra a legkomfortosabb, oda telepednek és ülnek le. Sitke akkor lett kis woodstock, amikor pár év után láttuk, hogy már előző nap megjelentek a sátraikkal a koncertekre kíváncsi emberek, bevackolják ide magukat, hol a parkolókba, hol a színpad körüli fák alá, és várták, várják az aznapi vagy a másnapi előadást.

 

 

• A látogatók számának alakulásából milyen következtetést lehet levonni? Beszélhetünk tendenciákról?

 

• A nézőszám változása az egyik legjobb mutatója lehet az ország gazdasági helyzetének. Egyértelműen érződik, ha kicsit könnyebben élnek az emberek, akkor ugyanis jóval nagyobb a nézőszám, mint amikor szűkösebb időszakok vannak. Az üzletpolitikánknak rá kell éreznie ezekre a mozgásokra. Voltak olyan évek, például 2005 és 2013 között azért nem emeltük a jegyárat, mert éreztük, hogy nem szabad.

 

• Folytassuk az állandóság-változás vonalat: a szervezők állandósága mennyire változó?

 

• Az egyesületünk tagságának magját a faluban élők adják. Az itt élő emberek csinálják a fesztiválhoz kapcsolódó munkák döntő többségét, ők azok, akik előkészítenek, akik szerveznek, akik az elszámolásokat elvégzik, akik takarítanak a nagy rendezvényeink után.

 

• Az egyesület tehát a híd a rockkoncertek és a falu között?

 

• Nékem ez igy megfogalmazva kicsit túlzásnak tűnik, mert mi közösségi munkáinkon keresztül igazoljuk, hogy Sitkéért vagyunk. Akik itt élünk, nekünk erönkhöz képest kötelességünk egy megélhető, szép és boldogabb helyet teremteni ebből a községből, s ebben benne van a sitkei rockfesztiválok szervezése is.

 

• Azt tudjuk, hogy ön is valamivel több, mint 30 éve érkezett Sitkére.

 

• 36 éve, 1982-ben költöztem Sitkére. Kiss Laci, -egyesületünk egyik alapító tagja -aki ténykedéseinket sajnos már a felhők mögül követi-, kedves jó barátom mondta, amikor megvettem a szőlőhegyemet itt fenn a Hercseg-hegyen: no, most már szőlőhegyed is van, akkor már nem vagy „gyüttment”, már sitkei vagy.

 

• Milyen sitkeinek lenni?

 

• Én nagyon szeretek itt élni, nagyon szeretem az itt élő embereket, és nem kis büszkeséggel tölt el, hogy itt lakhatom. Nagyon sokat köszönhetek ennek a településnek. Amikor idejöttünk, furcsán nézték, hogy milyen őrültségbe fogtunk bele: felújítani a teljesen romos kastély épületét, s megmenteni az ugyancsak teljesen romos kápolnát. Sokaknak úgy tűnt, hogy ebbe bele fog törni a bicskánk. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített abban, hogy ez ne így legyen.

 

• A kápolna és a kastély története teljesen egybefonódik. Önök is egyben képzelték el a megmentést?

 

• Mi a kastélyra pályáztunk. 1980-ban írtuk meg az első levelet dr. Bors Zoltán megyei tanácselnöknek. Aztán - mivel nem akarták magánszemélynek adni bérletbe a kastélyt -, a második levélbe azt is beleírtuk, hogy megpróbáljuk a kastélyhoz tartozó szomszédos kápolnát is felújítani. Hát, jókat mosolyoghattak rajta, mert akkor nem azok az idő jártak, hogy fontos legyen egy kápolna megmentése a hatalom számára. Összejátszott sok-sok szerencsés körülmény és mind kettő sikerült Ebben a történetben voltak és remélem, lesznek még olyan felemelő pillanatok, melyek visszaigazolják munkáink értelmét. Számomra ilyen volt, amikor a megújult kápolna épületében Balázs Fecó esküvői tanúja lehettem. A másik már-már meseszerű történet, hogy Emese, Csongor, Nándor, Kadosa és Attila unokáink keresztelői mind-mind ebben a csodaszép kápolnában voltak.

 

• Végül elfogadták a sitkeiek is, hogy nem is volt olyan nagy őrültség a kastély és a kápolna felújítása?

 

• Rengeteg segítő ember volt az első pillanattól fogva a kastélyhoz is, és a kápolnához is. Sosem voltunk magunkra hagyva, még amikor teljesen idegenként érkeztünk, akkor sem. Az itteni embereknek ugyanis érzelmi kötődése volt a kastélyhoz, már csak azért is, mert ez az épület 1974-ig általános iskolaként működött, a falu lakóinak a többsége itt tanult. Úgy gondolom, hogy az itt élők ennyi év távlatából is értékmentésnek tekintik a kápolnakoncert-sorozatot, és értékmentésnek tekintik a kastélyfelújítását is.
• Egy nagyon szép álom valósult meg az én életemben azzal, hogy sikerült a kastélyt és a kápolnát is megmenteni. A Sitkeiek segítették és támogatták azt, hogy ez az álom megvalósuljon.
• Az egyesület ötven évre kapta kezelésbe a kápolnát, ebből még van hátra tizennyolc. Mi kell ahhoz, hogy az 50. kápolnahangverseny is megvalósuljon?

 

• Elsősorban jó egészség, hogy ezt megéljük! Ahhoz hogy a fesztivál, rendezvényeink akkor is éljenek és működjenek nagyon fontos, hogy ez nem az én egyesületem, vagy az elnökség bármely tagjáé, hanem ez Sitke község egyesülete, és ez ezért fog élni tovább, mert ez a miénk Sitkeieké.

 

• Mit tudhatunk meg Kovács Ferencről, aki idejött fogadósként és müncheni konzulként ment nyugdíjba?

 

• Igazából szívemben mindig a sitkei fogadós voltam és vagyok. A vendéglátás a vendégek szeretete családi örökség. Feleségemmel, Katalinnal a 45. házassági évfordulónkat fogjuk ünnepelni idén. A családom a kezdetektől itt van velem, a legszebb és a legrosszabb pillanatban is kitartottak mellettem, ezért köszönettel tartozom nekik. A feleségem, a gyermekeim, a szüleink támogatása nélkül nem tartanánk itt. A legnehezebb percekben ők adták az erőt a folytatáshoz.

 

• Családi vonatkozású történet, hogy 1983-ban a szegedi szabadtéri játékokon az akkor még tíz év körüli leányainkkal, Viktóriával és Katalinnal, együtt néztük meg az István, a király előadását. Egy hét múlva a kápolna melletti réten már a helybeli barátaikkal és vendég gyerekekkel játszották el szegedi élményeiket. 1989 szeptemberében az akkor hároméves Ferenc fiam, a sitkei István, a király próbait és előadását végig követve, a kastély folyosóin futkosva, egyik irányban Koppány-Koppány! visszafelé meg István-István!, énekelte lelkesen.

 

• Úgy gondolom, hogy mindent, amit sikerként megélhettem feleségemnek, családomnak, közvetve a sitkei kastélynak és a kápolnának és sitkei barátainknak köszönhetem. Ez volt politikai sikereim háttere is. Egyik tisztségbe sem kerülhettem volna, ha nem költözünk ide Sitkére, ha nem újítjuk fel a kastélyt, nem szervezzük meg barátaink segítségével a kápolna-koncerteket. Rengeteg barátot szereztem az elmúlt évtizedekben, itt Sitkén, Vas megyében, és az egész országban.

 

Morgós István

az egyesület ügyvezető-elnökhelyettese, Sitke község polgármestere

• Önnek ez a harmadik ciklusa polgármesterként, de nem csak ezért ismeri jól Sitkét.
• Itt születtem, itt voltam gyerek, itt éltem mindig. A polgármesterség előtt négy évig alpolgármester, az önkormányzati rendszer kezdetétől, 1990-től kezdve pedig képviselő voltam a faluban.
• Gyerekként milyennek látta Sitkét?
• A környék legszebb faluja, mindig ezt mondtam.
• Már akkor is az volt?
• Nekem mindig az volt és most is az.
• Az önkormányzatiság 1990 óta eltelt 28 évében milyen fontos állomásokat említene meg Sitke életéből? Honnan hova jutott el a község?
• Ha csak a közműveket vesszük: még vezetékes ivóvíz sem volt minden utcában, talán annak a hálózatát építettük ki leghamarabb. Aztán lett a vezetékes telefon, gázbekötés, hat éve csatornánk is van minden utcában, közművesített telkeink vannak, azaz összkomfortos lett a falu.
• Összkomfortos az élet is?
• Csak a legfontosabb momentumokat említettem, az összkomfortos élethez azért több kell. Folyamatosan újítjuk fel például a falu úthálózatát is, olyan minőségben, hogy remélhetőleg évtizedekig nem kell hozzányúlni. Nagyon büszkék lehetünk a Hunyadi utcát és a Vadkert utcát összekötő járdaszakaszra. Ezt hosszú éveken keresztül minden polgármester megpróbálta elkészíttetni, sajnos kinek ezért, kinek azért, de valamiért nem sikerült. Nekem már az első ciklusban sikerült megegyezni az ott lakókkal, hogy minden tulajdonos engedjen át a telkéből két métert a járda megépítéséhez. Akkor belátta mindenki, hogy ezt meg kell oldani, és azon a két méteren nem volt több vita.
• S mit kellett még megoldani?
• Az épületek felújítását. Az óvodánál bővítés, korszerűsítés történt, a tűzoltó szertár és a csarnok is fel lett újítva, csak úgy, mint az orvosi rendelő. A konyhára kettő pályázatot adtunk be, egyiket energetikára, másikat eszközbeszerzésre, reméljük, nyerünk. A volt Patkó kocsmából pedig egy közösségi teret szeretnénk kialakítani, de ehhez pályázati lehetőségre várunk.
• Ennyire fontos a közösségi lét a faluban?
• A falu életéről beszélgettem a Vas Megyei Közgyűlés elnökével, Majthényi Lászlóval, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy 52 éves citerazenekar és 42 éves díszítőművészeti szakkör, 32 éves rockfesztivál, 26 éves nyugdíjas klub működik Sitkén.
• A kulturális hagyományok tehát a rendszerváltáson átívelnek, de milyen a mai Sitke önkormányzata, önállósága?
• Induljunk kicsit messzebbről, amikor Sitke községi közös tanácsban volt Gércével és Vásárosmiskével, Gérce volt a központ. Ez az összevonás nagy törést okozott a falu életében, nyomokat hagyott hosszú időre, a központosítás nem tett jót semminek. Akkoriban került el innen az iskola is, az én osztályom az utolsó előtti évfolyam volt, amelyik még itt fejezte be a 8 általánost, 1973-ban.
• Mikor vált ki Sitke ebből kényszerölelésből?
• A rendszerváltáskor kezdődött az új korszak. 1990-ben azt kellett eldöntenünk, hogy önállóan alakítunk önkormányzatot, saját jegyzőséget, vagy Sárvárral. Abban az időben azért nem volt annyi jegyző, mint most, a megalakulás előtt egy-két héttel mondta vissza egy celldömölki hölgy a sitkei jegyzői állást, így azóta is Sárvárhoz tartozunk. De az élet azt igazolta, hogy jól döntöttünk, hogy elszakadtunk Gércétől, és abban is szerencsénk volt, hogy Sárvárral alakítottunk közös önkormányzati hivatalt. Így egy városi hivatal, egy szakgárda van mögöttünk, s ez nagyon sok előnnyel jár. Mi Sitkén önállóak vagyunk teljes mértékig, a hivatal szakemberei, az apparátus pedig a testületi anyagok előkészítését, a határozatok, döntések, a pénzügyeink, könyvelésünk adminisztrációját végzik. Egy átlagos falusi önkormányzatnál, egy embernek három-négy szakfeladata van: pénzügy, építésügy vagy gyámügy. Nekünk azonban külön van gyámügyesünk, építésügyi előadónk, akik jobban átlátják a dolgokat és így nagyobb segítségeket is kapunk tőlük.
• Egy kis falu lakóinak az életét többnyire a szociális ellátottság határozza meg. A sitkeiek mire számíthatnak ezen a téren?
• Ritkaságszámba megy a környékbeli települések között, hogy Sitkén az önkormányzatnak saját konyhája van, innen biztosítjuk a szociális étkeztetést. Ez az ellátás sehol sem nyereséges, nálunk sem, ám azt vallom, hogy amíg bírjuk, addig igenis működtetni kell a konyhát. Mert annál jobb nincs, mint mikor friss, aznap főzött ebédet kap, aki rászorul, vagy előfizetett az ebédre, a gyerekekről meg nem is beszélve.
• Milyen az egészségügyi ellátás Sitkén?
• Császár Veronika a háziorvosunk, Sárvárról jár ki kedden és csütörtökön. A megírt receptek kiváltásában segítünk, ha szükség van rá, a falu kisbusza naponta jár Sárvárra. A házi segítségnyújtást 24-25 fő veszi jelenleg igénybe.
• Az oktatás területe már nem biztos, hogy elégedettségre ad okot, hiszen nincs iskola Sitkén. Márpedig azt szokták mondani, hogy a falu akkor él, ha van iskolája.
• Kezdjük az alapoktól: óvodánk van, és jól működik. Az iskola megszűnéséről már az előbb is beszéltem, előbb a felső tagozat szűnt meg, aztán alsó is. Ez utóbbi már sajnos az én időszakomhoz kötődik, de nem volt mit tenni, mert akkor már csak 12 fő volt a négy osztály létszáma. A szülőkkel közösen döntöttük el, hogy hova járjanak tovább iskolába a gyerekek: Celldömölk, Gérce, Nagysimonyi vagy Sárvár iskolái jöhettek szóba. Sárvár mellett döntöttünk. Közben az akkor még létező kistérség segítségével indítottuk el a diákbuszt, ami azóta is minden reggel viszi, délután hozza a gyerekeket. A gyerekek mellé a buszon kísérőt biztosítunk, soha nincsenek felügyelet nélkül. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a Nádasdy iskola igazgatójával, ha bármi gond van, azonnal tudunk intézkedni.
• S van remény arra esetleg, hogy ismét induljon az iskola Sitkén?
• Az iskolaépületünk a mai napig megvan. Igaz, hogyha most újra kellene indítani az iskolát, akkor korszerűsíteni kellene, több mint 10 éve nem lakják a tanulók. Ám amíg nincs annyi iskoláskorú gyerek, nem is biztos, hogy az iskola indításán kellene gondolkodni, inkább a bölcsödét kellene megcéloznunk, mert előbb-utóbb ez a probléma fog előjönni.
• Ennyire fiatalodik Sitke?
• A számok ezt mutatják, 2018-ban 0-14 éves korig 117 fő a falu lakóinak a száma, 65-100 éves korig pedig 105-106. Ebből kiderül, hogy a gyerekek már többen vannak, mint a nyugdíjasok, tehát azt látjuk, hogy igen, fiatalodik Sitke. Ezért kell olyan programokat szervezni, amelyek a fiatalokat, kisgyerekeseket s főleg a gyerekeket szólítják meg, fogják össze.
• Milyen programok lehetnek ezek?
• Csak néhányat emelek ki a rendezvénytervünkből, például novemberben: mézeskalácssütés, adventi koszorúkötés, betlehemállítás. Ami gyerekeknek szól: Mikulás-váró, falukarácsony, palacsintás buli, csörögefánk sütés, óvodásfarsang. A sportban: asztalitenisz verseny, darts-, csocsó-, petanque-, sakkbajnokság. Színházi előadásokat szervezünk a művelődési házban, van minden évben falunapunk és falubálunk, a legidősebbeket pedig megünnepeljük az idősek napján. És amiről nem beszéltünk még a beruházásokkal kapcsolatban, de itt meg kell említeni: nagyon szép játszóteret és fitnesz-parkot építettünk a művelődési ház udvarán.
• Milyen tervek foglalkoztatják még, mi a polgármesteri jövőképe Sitkének?
• Nagyon boldog lennék, ha tényleg kellene egy bölcsödét építeni. Vannak a fejemben tervek, s vannak köztük persze álmok. Mindig azt mondom, hogy a valósághoz kell igazítanunk, hogy milyen lehetőségeink vannak. Egy ilyen kicsi önkormányzatnak, mint mi vagyunk, nagyon be van határolva a mozgástere. A lehetőségekkel viszont élni kell. Ez alatt azt értem, hogyha kiírnak egy pályázatot orvosi rendelőre, akkor orvosi rendelőt, ha konyhára, akkor konyhát újítunk fel. Többnyire a pályázatoktól függ, hogy mit tudunk tenni, de az első szempont mindenképpen az, hogy a falunak milyen előnye származik belőle.
• S lehet-e cél, hogy a fejlődő Sitkén a lakosság száma is emelkedjen?
• Hétszáz körül vagyunk most, s azt szeretnénk elérni, hogy ha idejönne egy fiatal házaspár, hogy telket szeretnének venni, akkor azt tudjuk nekik mondani, hogy tessék itt egy önkormányzati terület, meg lehet venni, de sajnos elfogytak az építési telkeink. Ugyanakkor a belterületünk egy-két helyen elég lyukas, azaz két ház között párszáz méter hosszan üres telkek vannak. Ezeket próbáljuk önkormányzati tulajdonba venni, hiszen a közművek ott mennek el előttük, nem biztos, hogy kukoricát meg búzát kellene ott termelni, hanem inkább házhely legyen. Mert igazából én azt szeretném megélni, hogy olyan faluképet alakítsunk ki, hogy amikor egy autó vagy egy busz átmegy a településen, az utasai azt mondják: ejnye de szép rendezett kis község ez a Sitke!

 

Martonfalvi Miklós

az egyesület pénzügyi – gazdasági ügyintézője

• Sitkei születésű vagyok. Itt töltöttem a gyerekkoromat, itt jártam általános iskolába. Az általános iskola elvégzése után kerültem el Szombathelyre a közgazdasági technikumba. Mindig sitkeinek vallottam magam, akárhol is laktam. Ölbőre nősültem, pár évig ott éltünk, aztán Sárváron építkeztünk, de akkor is szinte mindennap voltam Sitkén, hiszen itt éltek a szüleim, s itt volt a szőlőm a Hercsegen. Amint alkalmam nyílt rá, megvettük ezt a házat, és felújítása után ide is költöztünk.
• A főút választja el Kissitkét és Nagysitkét?
• A két Sitke között eleinte nem volt ház, a 60-as években kezdett összenőni, addig jobban elvált egymástól a két falurész. A főút sem teljesen itt vezetett el, némileg új nyomvonalon halad, de nem ez volt a választóvonal, hiszen a Csapás, a mai Dózsa utca is Kissitkéhez tartozott. A külterületi majorok közül Battyán- és Kurcon- major Kissitkéhez, míg az l968-ban Sárvárhoz csatoltak közül Bajti és Sarolta-újmajor Kissitkéhez, Kanota, Lánka és Földvárpuszta pedig Nagysitkéhez tartozott.
• Volt valami rivalizálás a két falu között?
• Inkább csak versengés volt. Most is rendezünk versenyeket a falunapokon Kissitke és Nagysitke között, pedig már régen egy a falu.
• Volt-e valamilyen társadalmi megkülönböztetés a kissitkeiek és nagysitkeiek között?
• Kissitkén többségben voltak az uradalmi cselédek. A cselédlakások zöme szoba, konyhás volt, nem egy esetben két családnak közös konyhával, közös udvarral.
• Hogyan került önhöz a sitkei rockfesztiválok kasszakulcsa?
• A koncertsorozat indulása idején, 1986-ban felkérték a sárvári művelődési központ dolgozóit, hogy segítsenek a szervezésben és a lebonyolításban. Ehhez a csapathoz kerültem gazdasági vezetőnek. 1988-ban már a feladatokat átvette az ebben az évben alakult Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület, melynek én is tagja lettem, és a szervezésben, lebonyolításban is már részt vállaltam. Az egyesület elnökségének 1991 óta vagyok tagja gazdasági ügyintézőként. A sárváriak közül Tóth Ferenc, „Virsli” az elnökség tagjaként még néhány cikluson keresztül részt vett a szervezésben.
• Akkor ön tudja igazából, hogy mikor rentábilis a koncert, mikor nem?
• Azért nullszaldósra eddig mindig sikerült kihozni. Tudni kell, hogy ez már régen nem segélykoncert, mert csak az első volt olyan, ahol ingyen léptek fel a zenekarok, azóta mindenki megkéri a fellépési díját. Olyannyira, hogy volt olyan, amikor ide drágábban jöttek volna az együttesek, mint máshova. Talán azért, mert itt biztos volt a kifizetés, talán azért, mert Sitke az Sitke, ahogy ők mondták. A rockoperás korszakban hívtuk ide például a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című produkciót, de a tárgyalás közben duplájára nőtt az ár, úgyhogy ezért nem is került ide Sitkére ez a bemutató. Az, hogy a „Koncert a kápolnáért” cím még mindig igaz, már nem a fellépőknek, hanem a munkájukat minden ellenszolgáltatás nélkül végző egyesületi tagoknak és segítőknek köszönhető.
• Hogyan kell elképzelni az egész szervezési folyamatot? Ki mondja meg például, hogy ki jöjjön?
• Az elnökségi üléseken vetődnek fel a nevek. A kapcsolatok megvannak, az interneten most már könnyebb az elérhetőségeket megtalálni. A zenekarok többségével az utóbbi időben én tárgyalok, de sokat segített Tóth Ferenc kiválása után Palkovics Sándor, aki jelenleg a színpadmester a koncerteken, s van, akivel az elnök úr tárgyal.
• Van alkudozás?
• Nem nagyon lehet. Megvan mindenkinek az ára, azt vagy megadjuk, vagy nem. Nagyon kicsi a mozgástér.
• Hogyan lehet ezt a szervezést jól csinálni, hiszen már a harminckettedik van ebben az évben?
• Próbálkozunk folyamatosan újítani is, a fiatalabb korosztály által kedvelt zenekarokat hívni, de a jól bevált nagy neveket, a régieket nem hagyhatjuk ki. Figyelembe kell vennünk a fiatalság igényeit, de látjuk, hogy a közönségünk nagy része együtt korosodott a fesztivállal, nekik szükségük van a megszokott együttesekre. Ők hozták eleinte a gyerekeiket, most már az unokákat. Így vált családias hangulatúvá a sitkei rockfesztivál, hűtőtáskával, kis gyerekekkel, sátrakkal, plédekkel.
• Akkor önöknek nagyon figyelniük kell a kortárs könnyűzenét, a rockot. Tudják azt is, hogy kinek jelenik meg lemeze, ki milyen népszerűségi állapotban van?
• Vannak olyan együttesek, akik bármikor behozzák a közönséget, de nehéz úgy összeállítani a repertoárt, hogy mindenkinek tetsszen. Hiszen az interneten mindig vannak olyan kommentek, amelyek hiányolnak együtteseket, mások meg pont azt teszik szóvá, hogy milyen jó, hogy az a zenekar éppen nem lépett fel Sitkén. De nem csak mi figyeljük az irányzatokat, hanem a családtagok, fiatalok is adják az ötleteket, hogy kit hívjunk meg. S hiába van nagy közönsége valakinek, valamelyik zenekarnak, itt nem biztos, hogy bejön.
• Miért?
• Mostanra már kialakult, hogy a sitkei fesztivál kimondottan rockfesztivál, a rock a vezérlő elv. Az sem utolsó szempont, hogy itt minden élőben szól.
• És az hogyan alakult ki, hogy mindig ugyanakkor rendezik meg?
• Az első koncertek még szeptember elején voltak, más-más időpontban. Az István, a király például szeptember 15-én volt, mert így kérte a szponzor. Ekkor még internet sem volt, ahol figyelhették volna, hogy mikor kell Sitkére jönni. Ezért határoztunk úgy, hogy mindig augusztus utolsó hétvégéjén legyen a fesztivál, így 25-e lehet a legkorábbi, 31-e a legkésőbbi időpont, s a kettő között bármelyik napra is esik a szombat, akkor lesznek a koncertek. Így könnyű megjegyezni: augusztus utolsó hétvégéjén irány Sitke!
• Milyen közönséget céloznak meg a marketinggel? Helyi vagy országos rendezvénynek szánják a Sitkei Rockfesztivált?
• Többnyire inkább a szűkebb régióból érkeznek a látogatók, de jönnek messzebbről is, az Alföldről, Miskolc környékéről. Reklámeszközként már nem annyira nagy jelentőségű a plakát. A televízió, a rádió és az internet sokkal több helyre eljut. Az utóbbi időben autóbuszos hirdetéseket is alkalmazunk. Olyan járművekre helyezzük el a hirdetést, amelyek Vas, Győr-Moson-Sopron, Zala és Veszprém megyéket járják.

De maguk a zenekarok is reklámhordozók, hiszen jön utánuk a saját közönségük. A Lord után fél Vas megye eljön, ők állandó fellépőink már csak azért is, mert helyi együttesnek számítanak, ők nem maradhatnak ki. Volt egy időszak, amikor nem hívtuk őket a fesztiválra, érezhető is volt a hiányuk.

• Amikor a fellépési díjat kalkulálják, megállapítanak valamilyen maximált összeget?

Igen, van egy keretünk, amiből gazdálkodunk, azt nem lépjük túl. Szerencsére az egyesület anyagi lehetőségei olyanok, hogy már nem a fellépési díj összege az akadálya annak, hogy valakit meg tudunk-e hívni, hanem az, hogy akkor éppen máshol van fellépésük. Az eredményesség pedig mindig függ a nézőszámtól. Általában négy- ötezer emberrel számolunk.

• Ez a minimum?
• Ennyien az utóbbi években mindig voltak.
• Mennyi a maximum?
• Az István, a királyról mondták, hogy voltak 14 ezren is. Akkor még nem a kápolnában volt a főkassza, nem volt még rá alkalmas a hely, hanem egy vállalkozó által kölcsönadott Zsuk kisteherautó vezetőfülkéjében számoltuk a pénzt, az út mellett, ahonnan beláttuk az egész teret, ami tele volt. Akkor még csak besegítő voltam, az összesítést nem én készítettem, így a pontos nézőszámot nem tudom. Viszont néhány évvel ezelőtt 8 ezer fizető nézőnk volt - a legtöbb azokban az időkben –, s ha erre rászámoljuk még az esetleges nem fizetőket is, elmondhatjuk, hogy oda 6 ezer ember már biztosan nem fér el, pedig közben bokrok kivágásával és a vendéglátás átszervezésével nagyobb lett a rendelkezésre álló tér. Tehát ezek alapján azt mondanám, hogy 10-11 ezer a maximum befogadóképesség.
• A koncertszervezés egyik nagyon erős bizonytalansági tényezője az időjárás. Ha esik az eső…
• Ha menetközben ered el az eső, akkor, aki bent van, már nem megy el, nekivetkőzik legfeljebb, akkor az eső már hozzátartozik a koncertélményhez. De volt olyan is, hogy a koncert napján délelőtt nagyon esett, már azon voltunk, hogy lemondjuk, mert a hangszereket szállító kamionok nem tudnak felmenni a színpadhoz. Délután fél kettőkor azonban elállt az eső, az egyik vállalkozó pedig besegített a traktorjával, s amelyik gépkocsi nem tudott felmenni, azt felvontatta. Nagy sár volt, de jól sikerült minden.
• Tehát traktorral is bekapcsolódott a falu a fesztiválba. Egyébként ez a jellemző, hogy mindenki mellé áll az ügynek a faluban, vagy vannak ellenzők?
• Most már megszokták, hogy évente egyszer ez van. Vannak, akik ilyenkor is felmennek a szőlőhegyre, vendégeket fogadnak, s bár nem jönnek be a fesztiválra, de a zene odahallatszik, főznek, piknikeznek. Másnap délre pedig már a domboldal össze is van takarítva. A koncertre ekkor már csak a tele szemetes konténerek, és az esetleg még ott lévő vendéglátós sátrak emlékeztetnek, no és a színpad előtti kopárrá taposott terület.
• Egyébként a sitkeieknek kedvezményes a belépő? Netalán ingyen mehetnek be a koncertre?
• Az alapszabály szerint az egyesületi tagok és a szervezésben részt vevők igen, de ők ugye akkor is dolgoznak – és ingyen. Sokkal többet tud juttatni a falunak az egyesület a kápolna felújításán túl az egyéb rendezvények, gyerekek, nyugdíjasok és sportszakosztályok támogatásával. Ezáltal pedig az egész lakosság részesül kedvezményben, nem csak a koncertre látogatók.
• Ön minden zenekarral tárgyal, mit mondana róluk? Vannak sztárallűrök?
• Általában nincsenek. Van néhánynál egyfajta kívánságlista, hogy mi legyen az öltözősátorban, de ez sem elrugaszkodott, a vendéglátóssal közösen megoldható.
• És hol vannak az öltözők?
• Eleinte a saját mikrobuszukban öltöztek, de már kialakítottunk öltözősátrakat. Persze nincs összkomfort, aki többször van itt, az tudja, aki meg először jön, megírjuk neki, hogy nincs hideg-meleg víz. Ha nagyon akarja valaki, a kastélyfogadóban tud zuhanyozni, de olyan is volt már, hogy valamelyikünk a szervezők közül hazavitte a saját házába, a saját fürdőszobájába a művészt, mert az volt az igénye. De általában tudomásul veszik a kissé nomád körülményeket.
• Mégiscsak rockerekről van szó. S meddig lehet ezt csinálni, lesz-e 40-50 éves a kápolnakoncert?
• Ez az utánpótlástól függ. A közönség már három generációs, jönnek az unokák is. A fellépők között is van fiatalodás. A koncert napján délután általában fiatal feltörekvő zenekaroknak adunk lehetőséget, de a nagy együttesekben is feltűnnek a fiatal arcok. Aztán az egyesület tagságában is meg kell, hogy legyen az utánpótlás. Ez utóbbi az, ami rajtunk is múlik. Ha ki tudjuk nevelni a váltást, akkor még biztosan lesz pár kerek évforduló.

 

Gróf Lászlóné

az egyesület titkára

• Gércéről származom, 19 éves voltam, amikor idekerültem, de már sitkeinek vallom magam. A polgármesteri hivatalban a napi ügyekkel foglalkozom, de az én feladatom a művelődési ház működtetése, a rendezvények szervezése és a falu újságját, a Sitkei Híreket is én szerkesztem.
• Várják, keresik a lapot a falubeliek?
• Sok információt igyekszünk megosztani az emberekkel. Érdekes, hogy az elkerült sitkeieknek is mennyire fontos ez. Lábos Jóska bácsi például, aki már évtizedek óta elkerült a faluból, ki nem hagyná, hogy ne küldjön cikket bele, és kéri is az újságot. Ám én nem vagyok olyan típus, hogy kérdezgessem a falubelieket, hogy tetszett-e nekik az újság, amit én szerkesztettem. Kiss László, aki előttem volt haláláig a szerkesztője az újságnak, ő inkább kérdezgette a lakókat, hogy mi tetszett, mit olvasnának a Sitkei Hírekben.
• Említette a rendezvények szervezését. Mondhatjuk, hogy ön a művelődési ház vezetője?
• Másfél évig voltam ugyan megbízott vezető, de a mi művelődési házunk nem önálló gazdálkodású intézmény, így nincs vezetői poszt sem. Amolyan mindenes vagyok, nálam futnak össze az információk, én tartok rendet.
• Kiknek ad helyett a kultúrotthon?
• A citerásoknak, a népi díszítő művészeti szakkörnek, a nyugdíjasoknak, s újabban az Eszterlánc Gyermekcsoportnak is, akik nem csak a templomban énekelnek, de fellépnek nagyon sok rendezvényünkön is. Arra vagyok büszke, hogy nem csak a szokásos éves rendezvényeket ünnepeljük, a nyugdíjas napot, a gyereknapot, a falunapot, a Mikulást, hanem az egyesületek évfordulóit is számon tartjuk, és méltóképpen köszöntünk mindenkit.
• Hogy lehet, hogy ennek az alig 700 lelkes kis falunak ilyen pezsgő kulturális élete van, pedig még iskolája sincs?
• Az emberek szeretik a programokat, szívesen jönnek el akár operett előadásról van szó, akár más rendezvényről. Az iskola megszüntetése egyébként nagy törés volt, mert amíg működött, a pedagógusok szervezték a kulturális életet, főleg az iskolások műsorait a nemzeti ünnepekre, karácsonyra. Amikor elment az iskola, nem volt pedagógus, aki irányította volna a falu rendezvényein a gyerekek fellépéseit, vagy egyáltalán szervezte volna a gyerekeknek a programokat. Így ez a feladat is rám maradt.
• Hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a gyerekek napközben egy másik településen vannak iskolában?
• Úgy, hogy én vagyok a kísérő az iskolabuszon minden reggel, amikor viszi Sárvárra az iskolásokat, így mindenkivel naponta találkozom, s az úton megbeszéljük az adott műsort is. Nagyon aranyosak, mert mindig bevállalják a szereplést akár karácsonyra, akár idősek napjára, vagy bármilyen rendezvényre a faluban. Annyian szoktak jelentkezni, hogy sokszor kevés a szerep, amit kioszthatok. S közben persze részt vesznek a saját iskolájuk ünnepségein is.
• Ha már ilyen aktívak a gyerekek, arra nem vágyakoznak, hogy helyben legyen az iskola?
• Ez nem csak vágyakozás kérdése. Sajnos még nincs annyi gyerek, hogy érdemes legyen újraindítani az iskolát. Viszont 2016-ban tizenkettő, 2017-ben hét baba született faluban, s ha ilyen ütemben fog nőni a gyerekek száma, akkor a távolabbi jövőben akár ismét lehet saját iskolája Sitkének.
• Úgy tudom, hogy nemcsak a születésekkel nő a lakosság száma.
• Sokan jönnek ide lakni mostanában. Ám elég vegyes képet alkot így a lakosság összetétele. Jönnek fiatalok is, akiknek már most van kisgyerekük, vagy belátható időben jön a baba, de sok külföldi is vett házat Sitkén, németek, arabok, sőt még ausztrálok is. Ők azonban csak az év egy részében laknak itt. Sajnos a külföldiek még nem nagyon vesznek részt a falu életében, s támogatást is nagyon kevesen adtak.
• Vajon miért ilyen népszerű lakóhelynek is Sitke? Ha átutazóban van az ember csak egy átlagos falut lát.
• A környéken nem található ennyi szép műemlék és látnivaló: a templom, a kastély, az emlékpark, a Kalapos-kút, no és a kápolna a koncertekkel. Azért ez nem átlagos. De egyébként kedvesek az emberek, hogy csak a saját tapasztalatomat mondjam: nem jönnek be követelőzni az önkormányzathoz, hogy „nekem márpedig ez jár”. Itt nincs is az a mélyszegénység, nincs olyan szociális nehézség, mint másutt. S annak, aki kéri az önkormányzat segítségét, mindig próbáltunk segíteni, legalább is úgy érzem.
• Ha már a rock koncerteket említette: ön az egyesület munkájában is tevékenyen részt vesz?
• Az egyesület adminisztrációját viszem az alapszabálytól a legapróbb tennivalóig. A fesztivál napján pedig a bevétel elszámolásában, az együttesek kifizetésében veszek részt.
• Mennyit lát a koncertekből?
• A kápolnába, ahol a szervező stáb van, szinte be se hallatszik a zene. Hihetetlen, hogy ott van a színpad 20-30 méterre, de így van. Egyébként nem vagyok egy nagy rocker, annyira nem fog meg a kemény zene. Vannak dalok, amiket szeretek, esetleg azokat meghallgatom. A pénzzel való bánás komoly felelősség, nem nagyon lehet mellette szórakozni.
• Ha nem is rajongója a rocknak, akkor miért szánja rá a szabadidejét a szervezésre, az egyesületre?
• Mert van értelme, a falu gazdagodik, a kápolna újul, szépül, s ezt a munkát folyamatosan végezni kell. Legutóbb a templom fűtését finanszírozta az egyesület, ezt a plébános úr ki is hirdette, a hír remélhetően eljutott mindenkihez. Nemcsak a rockkoncertől szól, nekünk ez annál sokkal több.

 

Gróf Gusztáv

az egyesület elnökségi tagja, alapító tag

• Az elnökségnek 2001 óta vagyok tagja, az egyesületnek pedig már a megalakulása óta. Az első években a beléptetés volt a dolgom a koncerteken, most a koncertek előkészítésével foglalkozom, a koncerteken pedig a bevétel elszámolásában segítek.
• Van még egy kis drukk a koncertek előtt, vagy már rutinból megy minden?
• Mindig van egy egészséges szorongás, mert nincs két egyforma koncert. Mindig tanulni kell az előző fesztiválok hibáiból, hogy azokat ne kövessük el még egyszer, s mindig izgulunk, hogy jól sikerüljön, minden a helyén legyen. Hiába ez a harminckettedik, azért nem kezeljük félvállról.
• Mi az, amitől leginkább tartanak a szervezők a fesztivál előtt?
• Hogy legyen közönség. Volt, amikor egy nagyon neves előadó jött, kiváló ismert énekes, nagy slágerek szerzője, de Sitkén nem jött be rá a közönség. Hiába volt profi az előadás, nem telt meg a hegyoldal, sőt mondhatni kevesen voltak. Szervezőként ezt rossz volt megélni.
• A szervezők tehetnek erről?
• Nem, de rossz érzés volt. Valamiért nem volt vevő a mi közönségünk az előadóra. Tanultunk belőle.
• Lehet, hogy túl korai időpontban volt a koncertje?
• Nehéz olyan együttest találni, aki szeret fellépni délután, fényes nappal. Mindenki este hat-nyolc között szeretne színpadra állni, 22-23 óra körül meg már megint senki sem. Tizenhét órakor csak annak az együttesnek jó fellépni, aki eleve hozza magával a közönségét, ilyen például a Kárpátia. Hozzájuk egy meghatározott célközönség jön, akik megtöltik zászlókkal a kápolna előtti teret, az szép látvány, felemelő érzés. A késő esti fellépő pedig a Lord szokott lenni, addigra többször is cserélődik a színpad előtti tömeg. A Lordot szintén egy masszív törzsközönség várja, akiknek mindegy, hogy mikor lép fel a kedvencük, kitartanak akár hajnalig is. De így van más népszerű zenekarnál is.
• Megérezni, hogy nagyobb a választék fesztiválokból? Tud versenyezni Sitke a nagyobbakkal?
• Szerintem nem kell versenyeznünk. Hozzánk nem az átlagos fesztiváljáró közönség jön, hanem a „Sitkére járók”. Lehet, hogy már hozzák az unokájukat is, aztán majd az a kicsi ember lesz a „Sitkére járó”.
• Ennyi év után nem vált még unalmassá, hogy jön az augusztus vége, állítjuk a sátrat, jön a közönség, dübörögnek a hangfalak, s aztán össze kell szedni a szemetet?
• Dehogyis! Nekem még ma is borsózik a hátam a látványtól, amikor jövök a felső pénztárból lefelé a domboldalon, s ott az a sok ember, akik élvezik a hely nyújtotta szabadságot, leheverednek a fűben, élvezik a társaságot, a barátokat, jókat nevetnek – s ennek az érzésnek a megteremtésében én is részt veszek. Volt olyan időszak, amikor a vendéglátósok kérésére be akartuk vezetni, hogy ne hozzanak be italokat a fesztivál területére, de nem sikerült akkor már azt megvalósítani. S akkor azt mondtuk: Sitke az ilyen, be lehet hozni a sört, és meg is lehet venni. Aztán ezt a vendéglősök is tudomásul vették. De szerintem így is megvan az ő számításuk is.
• Önnek melyik a kedvenc együttese?

 

• Én a dallamosabb zenét szeretem. Tagja vagyok a sitkei 50 éves citerazenekarnak, ebből is látszik, hogy nem vagyok annyira kemény rocker, a népzene közelebb áll hozzám. Ezért is a régebbi fellépők közül a Kormoránt szerettem, a fiatalok közül pedig nagyon kellemes meglepetés volt nekem az Ocho Macho, akik nagyon színvonalas koncertet adtak, ráadásul Vas megyei fiúk, és ők is hoztak magukkal közönséget.
• Milyen falu Sitke, mit mondana el róla?
• Készült egyszer egy film a faluról, aminek az a címe, hogy Falvak Vasban. Abban úgy említik, hogy a Kemenesalja gyöngyszeme. Ez azt hiszem, mindent elmond a faluról. Itt jóravaló emberek vannak, bár régebben többen megmozdultak a faluért, mint most. De nem panaszkodom, hiszen vagyunk jó néhányán, a polgármesterrel az élen, akik odatesszük magunkat, ha kell.
• Említette, hogy tagja a citerazenekarnak. Hányan vannak most az együttesben?
• Tizenhárman. A zenekart a Sitkei Citerazenekar Kulturális Egyesület működteti, ennek vagyok az elnöke. A falu rendezvényein mindig ott vagyunk, s nemcsak úgy, hogy citerázunk, mert a citerások beletartoznak abba a körbe, akik sok társadalmi munkával segítik a falu közösségét.
• Az embernek az az érzése, hogy itt, Sitkén létezik egy különleges korosztály, az önöké, akiknek valamilyen különleges motivációja van az önkéntességre. De mitől van ez?
• Azt hiszem, a neveltetéstől, de mi nem tartjuk ezt olyan különlegesnek. Ezt láttuk a szüleinktől. Akkoriban volt a tűzoltó egyesület, aztán a citerazenekart is ők alapították, önkéntes rendőrök voltak, tehát ők is mindenben benne voltak, ahogyan most mi. Néha terhes ez, de sokszor kikapcsolódás.
• Mikor terhes?
• Amikor egymást érik a rendezvények, amikor minden szombaton van valami, akkor kezd sok lenni. Ha nem sűrű a program, akkor meg jó, mert én irodában dolgozom egész nap, s jó végre mozogni, jönni-menni, intézkedni egy-egy rendezvényen.
• Mit gondol, meddig tud fennmaradni a kápolnakoncert-sorozat?
• Amíg lesz 8-10 olyan ember, akik odateszik magukat a közösség érdekében, akik összefogják az egészet. Sorolhatnám a neveket, de úgyis tudja mindenki, hogy kik ezek az emberek. Az utánuk, utánunk következő generáció egyelőre el van foglalva a saját jövőjének, egzisztenciájának megteremtésével, és lássuk be, nincs ebben könnyű dolguk, a mi körülményeink jobbak voltak annak idején. De reméljük, hamarosan ők is jobban rá fognak érni, átveszik a stafétabotot és újra lesz 8-10 ember, akik megszervezik a kápolnakoncerteket.

 

Germánné Cseszkó Blanka

az egyesület elnökségének tagja

Germán Ervin

az egyesület tagja, a Borostyánkert Vendéglő ügyvezetője

• A Borostyánkert vendéglőben hogyan lehet érzékelni egy-egy koncert sikerét, vagy sikertelenségét, milyenek a visszajelzések?
• E: A szállóvendégeink immár 10-11 éve szinte mindig ugyanazok, már barátként érkeznek, sokat beszélgetünk. Itt többnyire kempingeznek a koncertlátogatók, a sátrasoknak biztosítunk sátorhelyet, tisztálkodási és étkezési lehetőséget. Általában telt házunk van a fesztivál idején, ez a legjobb visszajelzés.
• B: Tavaly szegediek voltak nálunk, akik itt vertek sátrat a fesztivál idejére, s már jó előre kérdezték, hogy van-e hely. De szoktak jönni Pécsről, Kecskemétről, Pestről, Kaposvárról is. Egyszer Borsod megyéből egy csapat egy héttel korábban jött, mint ahogy a koncert volt, elnézték a dátumot szegények, nagyon sajnáltuk őket.
• A Borostyánkert a falu közepén van, meglehetősen messze a kápolnától. A koncertező fiatalok a két célpont közötti utat – gondolom –,nem csendes sétával teszik meg. Szokott ez gondot jelenteni a falubelieknek?
• E: A sitkeiek tisztában vannak vele, hogy mivel jár ez az egy nap, s elfogadták, együtt élnek vele. Egyébként itt még sosem volt a fesztivállal kapcsolatban betörés, lopás, vagy verekedés. Persze, az alkohol időnként túlcsordul egy-két emberben, olyankor leszédeleg a hegyről, behúzódik a sátrába, s reggelre, vagy délutánra helyrejön. De semmilyen balhé, konfliktus nem volt.
• A sitkei mekkora fesztivál a magyar fesztiválok között?
• B: Közepesnek mondanám, de azért ismerik országszerte. Például amikor még Sárváron laktunk, Pécsett voltunk kirándulni, s mondtuk, hogy honnan jöttünk, úgy kérdeztek vissza, hogy: Sárvár? Ami ott van Sitke mellett? A mienktől sokkal nagyobb fesztiválok vannak az országban, de ilyen hangulatú egy sincs.
• Mitől más ez, mint a többi?
• B: Lehet, hogy egy kicsit konzervatívak vagyunk, s pontosan ezt szeretik a sitkei rockfesztiválban? Persze újítunk mi is, látványosabbak már a koncertek, de vannak hagyományaink, amelyekhez ragaszkodunk. Talán ez fogja meg a közönséget, hiszen szinte ugyanazok az emberek jönnek el minden évben.
• E: A helyszín maga, a domboldal, a kápolna is különlegessé teszi ezt a fesztivált, ennek van egy semmihez sem hasonlítható atmoszférája.
• B: Vagy az is, hogy ez általában csak egynapos rendezvény, könnyebben meg tudják ezt szervezni maguknak az emberek, mint egy négynapos, és sokkal drágább fesztiválon való részvételt.
• E: A belépő áráért itt relatíve többet kapnak a látogatók, sűrűbb a program.
• B: A legtöbb fesztivál ma már a pénzről szól, mi viszont nem akarunk az emberek zsebéből egyre többet kiszedni. Itt a parkolás ingyen van, bár nem volt mindig így, de addig dolgoztunk rajta, míg el nem értük, hogy ezért senki ne kérjen pénzt. Aztán nincs telezsúfolva domboldal mindenféle árusítókkal, inkább szolgáltató jelleggel vannak ott az étel-italsátrak.
• Azonban így költségesebb a koncertek utáni romok eltakarítása.
• B: Ebben nagyon sok önkéntes vesz részt, megmozdul a faluban az összes civilszervezet. Ennek a munkának van egy olyan konstrukciója, hogy a takarításért a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület támogatja az adott civilszervezetet, amelynek a tagjai társadalmi munkában dolgoznak. Ezért aztán az a pénz is a faluban marad, közösségi célokat szolgál.
• Mostanság mindig gyanakodni kezdenek az ilyen megoldás láttán a civilszervezetekre…
• E: Itt minden tisztán és átláthatóan működik, a fesztiválok után közgyűlés van, mindenki tudja, hogy milyen eredménnyel zártunk, mindenki nyomon követheti a folyamatokat és senkinek nem fordul meg a fejében, hogy a pénz eltűnik, mert látszik a falun a gyarapodás.
• B: Azt is tudja mindenki, hogy a focicsapat sokszor úgy tudott pályázni, hogy az önrészt az egyesület biztosította. A művelődési ház felújítása is az egyesületen keresztül bonyolódott le. Nagyon jó dolog, hogy van olyan pénzügyi biztosíték, amelyhez a falu érdekében mindig hozzá lehet nyúlni. S mindenki tudja, hogy ez a mi pénzünk. A falué. Ebből táboroznak a gyerekek, kapnak segítséget a nyugdíjasok, rendezvényeket csinálunk belőle, a focisták, tekézők, citerások, minden korosztályt érint a támogatás.
• Önöknek mi a dolguk a szervezésben?
• B: Mindketten egyesületi tagok vagyunk, én pedig az elnökségben is tag vagyok, ez a második ciklusom. A család konkrétan két helyen van ilyenkor, én fent vagyok a kápolnában a bevétel számolásában veszek részt, Ervin pedig a Borostyánkertben szolgálja ki a vendégeket. Egyébként éppen tizenhét éve az akkori koncert napján nyitottunk, úgyhogy együtt ünnepeljük a születésnapunkat a fesztivállal.
• Akkor az egész család aktivizálja magát?
• E: Ki kell szolgálnunk a jó párszáz embert, aki eljön hozzánk, s eltölt több napot nálunk. Ha egynapos a fesztivál, akkor is megkezdjük már pénteken a sátrak felállításával a munkát, s az utolsó vendég általában vasárnap délután megy el. A takarítást megkezdjük vasárnap hajnalban, s mire mindennel végzünk, már szinte hétfő van.
• Mit látnak a koncertekből? Mi marad meg?
• B: Amikor van egy kis időm odafenn, én mindig kimegyek az emelvényre, belehallgatok a koncertekbe. Az én lányom itt ismerte meg a Lordot, és imádja őket, vagyis az a furcsa eset van, hogy anyának a kedvence a lánya kedvence is lett, vagyis kicsit összehozza a generációkat. De fordítva is igaz, mert a nagy öregek mellett megjelentek a fiatal zenekarok is, például a Road, akiket itt láttam először, és nagyon megtetszettek. Annyira intelligensek, s annyira magas színvonalon játsszák a rockzenét, hogy megnyerték az idősebbeket is maguknak. Amikor bejönnek a koncert végén a kápolnába elszámolni, nagyon emberiek, s látszik rajtuk, hogy ők komolyan veszik Sitkét is, megtisztelik, mint akármilyen nagy fesztivált. Fontosnak tartják ezt az eseményt. Gondolkodtunk abban is, hogy külföldi együttest is meghívunk. De ez annyira magyar fesztivál, mint amennyire rockfesztivál.
• Beszéljünk egy kicsit a faluról! Tősgyökeres sitkeiek?
• B: Anyukám sitkei, én Sárváron nőttem fel.
• E: De már vettünk hegyet, most már sitkeinek számítunk!
• Milyen érzés sitkeinek lenni?
• B: Ha körbenézünk, Sitke egy völgyben van, körben dombok, hegyek vannak, a Miskei domb, a Hercseg - ez az igazi hegy –, az Újhegy - ez viszont inkább domb –, s a többiek, s mindenhol van szőlő. Kulcsár László mondta egyszer az iskolásoknak a Hercseg hegy tetején, hogy a sitkeiek ősei nagyon okos emberek voltak, hogy ide építették a falujukat. Körülölelik a hegyek, ettől van egyfajta spirituális kisugárzása, és védettséget is élvez.
• E: Nem véletlenül találják meg a külföldiek is lakóhelyül Sitkét. Osztrákok, németek, svájciak, arabok, hollandok és már ausztrálok is vettek itt házat, s az év egy meghatározott részében itt laknak. Jó itt lakni.

 

Fessler Magdolna

az egyesület alapító tagja, Sitke község első polgármestere

• A kápolnakoncertek idején én faluvezető voltam. Ez olyan furcsa poszt volt, nem volt önálló Sitke, így létrehoztak egy ilyen titulust. Nem volt különösebb jogom, talán csak a segélyezésben tehettem javaslatot, illetve a közösségeket szerveztem. Akkor indultak meg a civil szerveződések. Volt a közösségi életnek egy „motorja” a faluban, Kiss László, aki azóta sajnos meghalt. Nem szerette magát előtérbe helyezni, de mindig szervezett, beszélgetett a közösségi helyeken az emberekkel. Ő találta meg az útját-módját, hogy pénzügyileg hogy kezeljük a kálvária megmentésére összegyűjtött összege. Ezért jött létre az egyesület, felkérésre elvállaltam az elnöki tisztségét. A koncertek szervezéséhez, a művészek megnyeréséhez szükség volt Kovács Ferenc közreműködésére. A koncert bevételekből aztán apránként megindulhattak a felújítási munkák. Miután a legszükségesebb javításokat a tetőn elvégezték, kardoskodtam, hogy a kápolna belső festését kell megoldani sürgősen. De nem akármilyen festő alkalmas erre, egyszerű szobafestő ezt nem tudja kivitelezni. Az unokatestvérem ismert Győr-Moson-Sopron megyéből egy festőt, akinek voltak templomfestési referenciái. Egyházasfaluba mentünk el, hogy megnézzük milyen munkát végzett. Abban az időben mindenhova el kellett menni személyesen, nem volt internet, mobiltelefon. Mivel tetszett a munkája, felkértük, megnézte, elvállalta. Egyes-egyedül dolgozott, de azt mondta, hogy állványozzuk fel neki a teret. De kinek volt állványa akkoriban? Sokat kilincseltem, mire találtam állványt, aztán kilincseltem, hogy elhozzák a kápolnához. És jött az újabb kérés: 150 darab tojás kell a festékhez.
• A festékhez?
• Igen, tojással keverte ki a festő.
• És hogyan lett ennyi tojás?
• Összeadták a faluból. Volt egy idős asszony, alig volt jártányi ereje, s hozta be a 20 tojást, ennyivel tud hozzájárulni a kápolna megújításához, mondta. Nekem akkor nem a fesztiválszervezés volt a legfőbb feladatom, hanem a cél megvalósítása, a kápolna megmentése. Nem volt egyszerű az egyházzal sem egyezkedni, a püspök úrhoz is nehezen jutottam be, a megyei tanácselnökhöz is. Ez még a szocializmus volt, meg kellett küzdeni minden kicsi és nagy hatalmassággal, minden kis apró kapcsolatot ki kellett használni. Így volt ez a nagy öntöttvas kapuk elkészítésénél is. A bátyám akkor egy szombathelyi öntödében dolgozott. Segítségével sikerült meggyőzni az üzem vezetőjét, hogy rátermett iparosok a régi roncsok alapján elkészítsék az öntőformát, és az üzemben ezt kiönthessék. A következő gond az elkészült kapuk szállítása volt. A vaspántokat a kapu felszereléséhez egy Sárvárra elszármazott sitkei kovácsmester készítette. És mindezt mindenki ingyen végezte. Segítőinknek az István, a királyra tiszteletjegyet küldtünk, és ezeknek nagyon örültek.
• De azért megnézett egy-két koncertet?
• Nem nagyon, engem mindig lekötött a szervezés. Az István, a király előadás volt emlékezetes, örültünk, hogy eljön ide a produkció, de amikor jöttek megnézni a helyszínt, rögtön mondták, hogy kicsi a színpad. Gyorsan keresni kellett egy olyan ácsot, aki olyan színpadot tud csinálni, amilyet kértek a művészek, de olyan rövid határidő alatt, hogy ma már el se vállalná senki annyi pénzért. Aztán zászlók kellettek, a templomból kértük el, a plébános nagyon nehezen adta ide, féltette őket. Aztán szükség volt a Szent Mihály lovára, a koporsó szállítóra, hogy a statiszták a vállukon vihessék a darabban a koporsóját Géza fejedelemnek.
• S végül látta az előadást?
• Inkább csak a próbát. Azóta is, ha látom Sebestyén Mártát a televízióban, eszembe jut, hogy a rendező hányszor visszaküldte a próbán, hogy ne így jöjjön le, ne úgy… Néztem, és nem tudtam, hogy miért kell ezt ennyiszer megcsinálni, szerintem már előszörre is jó volt. De az előadás végére emlékszem. Akkor kerültek fel a harangok a kápolna tornyaiba, s a darab végén egyszer csak csend lett, és megszólaltak a harangok. A kápolna harangjai, majd a síri csendben a Himnusz hangjai, melybe egy 12 ezres tömeg kapcsolódott be.
• Elhiszem, hogy emlékezetes…
• De az első koncertre is emlékszem. Nem várt siker volt. Nem gondoltuk, hogy annyian el fognak jönni, egyszerűen nem volt annyi belépőjegyünk, ahányan jöttek.
• S hogyan oldották meg a helyzetet?
• A leszakított jegyek nálunk lévő darabjait adtuk oda, úgy, hogy annak is leszakítottuk a sarkát.
• S vajon honnan tudta a tömeg, hogy itt olyan jó koncert lesz, hiszen marketingről akkor még hallani sem lehetett.
• Amikor szerveztük az egészet, a falu is nagyon akarta, hogy valahogy megmentsük a kápolnát. Ezért aztán kértük is, hogy hívják haza a régi, elszármazott sitkeieket, rokonokat, ismerősöket, hogy segítsenek a jelenlétükkel, a támogatásukkal. De még így sem számoltunk akkora tömegre.
• Gondolta volna, hogy ennyi évet megér a koncertsorozat?
• Én már nem megyek csápolni, de nagyon jó érzés, hogy még mindig szól a zene a kápolna előtt.

 

Balasi István plébános

• Egy kicsi falu impozáns temploma Sitkén a Szentháromság római katolikus templom.
• A falu egyrésze evangélikus, a többség katolikus, de a létszámhoz képest a templom valóban monumentális.
• Az építtetők talán nagyobb hitközséggel számoltak?
• A templomot gróf Niczki Borbála építtette, ő egy Felsőbüki Nagy uraság felesége volt. Az 1700-as évek elején a régi, kicsi és rossz állapotban lévő templomot elbontották, és annak a helyére építették ezt a templomot, azzal a céllal, hogy a templom a Felsőbüki Nagy család temetkezési helye is legyen. Így is lett, a szentély alatt ma is megvan még a család kriptája.
• Akár látogatható is ez a kripta?
• Nem látogatható, ez magánsírhely. Kőfallal van elzárva a bejárat, csak temetés alkalmával nyitják meg. A kőfalat már csak a műemlék jelleg miatt sem lehet eltávolítani.
• Mikor volt utoljára temetés a kriptában?
• A 80-as években az egyik Felsőbüki Nagy leszármazottat temették ide, azóta egyszer mozdították el a kőfalat. Annak a leszármazottnak a feleségét temettük 2016-ban utoljára a kriptába. Minden évben eljönnek a családtagok megkoszorúzni a sírhelyet.
• Hogy van ez egyházjogi szempontból? Magánszemélyek hogyan temetkezhetnek egy templom kriptájába a mai időkben?
• Aligha vannak többen, akik annyit tettek volna ezért a templomért és a faluért, mint a Felsőbüki Nagy család. Mint plébános én dönthetek a templomhoz tartozó sírhely ügyében, de én nem kérdőjelezem meg a család jogát ahhoz, hogy az őseikkel egy nyughelyre temetkezzenek.
• Mit kell még tudni erről a templomról? Van több műemléki vonatkozása is.
• Ha beljebb jövünk, a jobb oldalon van az első oltár, a Nepomuki Szent János-oltár. Ez alatt van egy kőtömb, amely ennek a templomnak az elődjéből származik. Annak az Árpád-kori templomnak a déli kapuja fölött volt a timpanonban ez a kőtömb. A kőtömb faragása Krisztust, mint bárányt ábrázolja és mellette két sárkány található. Ez a kőtömb bizonyítja, hogy ezen a helyen állt a Szent István-korabeli templomok egyike.
• És bizonyíték arra is, hogy Sitke már akkor lakott település volt.
• Olyan lakott település, amelynek templomba járó közössége volt. De itt a templom körül van a bizonyítéka annak is, hogy Sitke már korábban is lakott volt. A helyiek Városútnak hívják a templomot ölelő kis földutat, ami nem a környező városokról, Celldömölkről, vagy Sárvárról kapta a nevét, hanem a római kori Bassiana városról. Tehát már akkor is éltek ezen a helyen, s talán éppen itt ezen a dombon. A helyi gazdák mesélik, hogy szántás közben még mindig előkerül egy-két római korból való tárgy a föld alól.
• Különleges a festése a templom falának.
• Igen, ha ránézünk, olyan érzésünk van, mintha kazettás márványból lenne a fal, értette a dolgát a mester, aki a festést végezte. A templom bal oldalán van egy olajfestmény, ami Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. A kép festőjét nem ismerjük. 2015-ben egy festőművész kezdett utánajárni a kép eredetének, s kiderült, hogy sokkal régebbi, mint azt gondoltunk, a feltételezések szerint a XV-XVI. században keletkezett.
• Jobb oldalon van egy másik oltár.
• Ez a Mária-oltár, amelynek a képe ifjabb Dorfmeister István alkotása. Madonna-festmény, azt ábrázolja, hogy Mária a kígyónak, azaz a bűnnek tapossa a fejét. Érdekessége, hogy ennyire tisztán barokk-ábrázolás nem sok létezik. A festő híres családból származik, az apja idősebb Dorfmeister István majdnem minden nyugat-európai templomban dolgozott, a mi templomunkban a főoltár az ő alkotása. A főoltár képe a Szentháromságot ábrázolja, ahogyan a templom is erről van elnevezve. A főoltár szobrai ember nagyságúak, és az egyház legnagyobb tudósait ábrázolják: Szent Ágostont, Nagy Szent Gergelyt, Szent Jeromost és Szent Ambrust. Egyedi dolgok még az ajtók és az ablakok kőfaragásai is. Jobb oldalon volt a Felsőbüki Nagy család oratóriuma, ők itt vettek részt a miséken.
• Milyen a hitélet Sitkén? Meg szokott telni a templom?
• Ez egy nagy templom, ha 80-100 ember van benne, akkor is olyan, mintha üres lenne, de ennyien szoktunk lenni. A sitkei családok közül vannak, akik a sárvári katolikus iskolába íratták be a gyermekeiket, így ők fontosnak érzik a templom közösségéhez való tartozást. Egyébként az idősebbek az inkább templomba járók, nekik van egy belső igényük a rendszeres hitéletre. A középkorúak életét meghatározza a munka, az pedig meghatározza, hogy mennyire tudnak templomba járni. A gyerekek inkább iskolai időszakban jönnek, olyankor 40-50 gyerek is részt vesz a szentmiséken. A sitkei és környéki gyerekeknek egyébként nyáron rendszeresen tábort tartunk, volt hogy kettőt is kellett szervezni, olyan sokan jelentkeztek. Itt a szülők egy része fontosnak tartja, hogy a gyerekük is megtapasztalja a közösségi életet. Például van a faluban kisiskolásokból álló énekkar, amit szülők hoztak létre, és tartanak életben.
• Sitkén a falu a nagyságához képest bőven kínálja az önkormányzat a közösségi élményeket, s ugyanígy az egyház is. Nem oltják ki egymást ezek a közösségek? Nem túl sok ez az embereknek?
• Inkább kiegészítik egymást. Például itt van a citerazenekar, akik számos alkalommal fellépnek a falu rendezvényein, de amikor nagyhét van, nagypénteken a passiót ők éneklik a templomban. Nem nagy a falu, nem vagyunk sokan, s nincsenek sokan azok sem, akik mozgatják a közösséget. Ezért természetesen vannak átfedések az egyházi és a községi közösségek, programok között, de aki aktív, mindegyikben szívesen részt vesz.
• Sitkének nincs most önálló plébániája, a gércei plébániához tartozik. Milyen hatással van ez a sitkei hitéletre?
• Volt önálló plébániája Sitkének is, Göndöcs kanonok úr volt az utolsó itt lakó plébános. Ma kisegítő lelkipásztor él az egykori plébánia házban. Biztosan érezhető egy falu templomi közösségén, ha nem tud eleget foglalkozni velük a plébánosuk. Hozzám tizenegy falu szolgálatának az ellátása tartozik, így sajnos azt sem tudom megvalósítani, hogy a hét egy teljes napján csak egyetlen falu híveivel foglalkozzak.
• Önnek mi a legfőbb üzenete a sitkeiek felé?
• Nagyon sok gyermeket kívánok nekik. Vállaljanak a családok gyermekeket, mert a falu jövőjét ők fogják biztosítani. Sitke kulturálisan nagyon fejlett, szép falu egy gyönyörű helyen, ideális a családoknak a letelepedésre. ez egy élhető falu, minden lehetőség adott, hogy a születendők boldog gyermekkort éljenek meg itt.

 

 

Gróf László

az egyesület alapító tagja, a Sitkei Citerazenekar vezetője

• Tősgyökeres sitkei vagyok, a szüleim, a nagyszüleim, sőt a dédszüleim is itt laktak mindig. Édesapámnak a szülei cselédek voltak a kastélybirtokos Felsőbüki Nagy Györgynél, a nagyszülei meg Nagy György apjánál, Felsőbüki Nagy Sándornál. A felmenőim a mostani tsz-major alatt, a cselédlakásokban laktak. Az volt Kissitke. A polgármesteri hivatal utcája a Hunyadi utca, a gyerekkoromban épült ki. Az 50-es évek elején az én nagyszüleim építették az első házat az utcában. A Hunyadi utcát a sitkeiek most is faluköznek hívják, mert ez köti össze Nagysitkét Kissitkével.
• Ön nem csak a falu történetet tanulta meg a szüleitől, hanem a citeraszót is.
• Igen, 2016-ban volt ötvenéves a citerazenekar, aminek tizennyolc éves korom óta vagyok tagja. 1966-ban Lábodi Zoli bácsi megkereste az édesapámat, hogy alakítsanak egy zenekart. Állítólag nem is annyira citerazenekart akartak alapítani, de a faluban páran tudtak citerázni, ezért ebbe az irányba indultak el. Jó pár este jöttek hozzánk beszélgetni, ment a szervezés, de nem nagyon volt hangszer. Elkezdődött hát a gyűjtögetés, mindenki kereste, hogy hol lehet a padláson, itt-ott egy – egy citera. Mi is találtunk egyet, rozsdás volt rajta minden húr, de feljavítottuk. Így már voltak öten, akiknek hangszerük is volt: Jenei Jani bácsi, a harangozó, sekrestyés volt a legidősebb, aztán keresztapám, Kéthelyi János, és Bíró József. Próbálgatták, hogy szólnak együtt, de nem volt jó, mert mindegyik citerának más hangja volt. Volt a faluban egy asztalosmester, Fóth Sándor bácsi, őt kérdezték meg, hogy tudna-e nekik citerát csinálni. Az öreg el is vállalta, készített hat darab egyforma hangszert, de azok csak egykótásak voltak, azaz félhang nem volt rajtuk. De akkor még egész más volt a játéktechnika, például lúdtollból – akkor még voltak libák a faluban - csináltak nyomófát, pengetőt. Szépen ki lettek faragva a lúdtollak, és beindult a zenekar.
• Volt valami tervük, vagy egymás gyönyörűségére kezdetek el zenélni?
• Mi más okból? Semmilyen érdekük nem fűződött hozzá, csak kedvtelésből. Aki tud valamilyen hangszeren, és egyedül játszik, az is szép dolog, de amikor összeáll egy zenekar, s annyi húr egyszerre megszólal, az semmihez nem fogható. S minél többen vagyunk a zenekarban, nekem annál nagyobb élmény az.
• Mikor került kapcsolatba a citerával?
• Nekem akkor kezdődött a citerázás, amikor megtaláltuk azt a régi rozsdás hangszert. Hatéves voltam, amikor feljavítottuk, és elkezdtem rajta pötyögni én is, ahogy édesapám mutatta. Elég hamar ment a tanulás. Némi gyakorlás után - amikor jött hozzánk Zoli bácsi - már a kanász nótát eljátszottam neki. Úgyhogy mire iskolába kerültem, az iskolai seregszemléken már felléptem. Elkerültem még Nagykanizsára is a citerával.
• Mennyire számított kuriózumnak, hogy tudott citerázni?
• Inkább középiskolában volt ennek előnye. Az unokatestvéremmel, Gróf Gusztival voltunk egy kollégiumban, ő is tudott citerázni – ma is tagja a zenekarnak ő is –, szereztünk még magunk mellé egy srácot, aki köcsögdudázott, s jártuk a lánykollégiumokat. Felléptünk sok helyen, kihasználtunk minden lógási lehetőséget a tudásunkkal. De a katonasághoz is elkísért a citera, Nyírbátorban voltam határőr kiképzésen, s míg a többiek gyakorlatoztak, én a tiszteseknek játszottam.
• Tanulta a zenét, vagy hallás után játszotta a nótákat?
• Teljesen hallás után. Nem ismeretlen számomra a kotta, de legtöbbször hallás után játszok, de nem csak én, a zenekar többi tagja is.
• Honnan gyűjtik a dalanyagot?
• Mindenki hozza otthonról, amit a szülőktől tanult. Többnyire erre a kincsre támaszkodunk. Így olyan nagy a repertoárunk, hogy soha nincs olyan, hogy egy-egy fellépésen - vagy ha csak a magunk szórakozására jövünk össze -, ugyanazt a nótát kétszer eljátsszuk.
• Mikor szoktak összejönni, gyakorolni?
• Minden pénteken van próba, először a kicsiknek, aztán a felnőtt zenekarnak. A gyermek zenekarnak egyébként a legidősebb lányom tartja a próbát.
• Ez nem egy férfias hangszer?
• Dehogyis! Nekem három lányom van, s mindhárom tagja a zenekarnak. Ők jártak zeneiskolába, a nagyobbik hegedülni, a középső furulyázni, a kisebbik pedig gitározni tanult.
• Hol szoktak fellépni, s egyáltalán hogyan találja meg önöket, aki kíváncsi a műsorukra?
• Van honlapunk, melynek címe a www.sitkeiciterazenekar.hu, ott bővebben megismerkedhetnek velünk, bele is lehet hallgatni a műsorunkba. Általában a környéken szoktunk fellépni, itt már sokan ismernek bennünket. Ahol voltunk egyszer, oda többnyire visszahívnak bennünket, ez mutatja, hogy tetszett az előadásunk. Az ötvenedik évfordulónkra készítettünk egy könyvet is az együttesről, és szórólapon is felhívjuk a környékbeli önkormányzatok, szervezetek figyelmét magunkra.
• Milyen a formaruhájuk, öltözetük? Sitkei népviselet?
• Azt mondják, Vas megyének nincs kimondott jellemző népviselete. Zenekarunk a kezdetekben piros szűrrátétes fekete posztómellényben lépett fel. Az egyik minősítésen volt is belőle bajunk, az egyik zsűritagnak nem tetszett ez a viselet.
• Merthogy minősített zenekar az önöké?
• Igen, járunk a Vass Lajos népzenei versenyekre, ahol már többször is kaptunk arany minősítést.
• A fellépések, próbák sok időt vesznek igénybe. Mennyire tudják összeegyeztetni ezt a családdal, a munkájukkal?
• Nem kis áldozat, az biztos. A munka után még mindenkinek ott van a kert, vagy a hegy, oda is menni kell, ha azt akarjuk, hogy jó borunk legyen, mindig van tennivaló, s emellett még van a citera. Ám ez nekünk már kikapcsolódás, az életünk része, nem jelent gondot. Ebbe nőttünk bele. Pénz, hírnév nem jár vele, de az jól esik, ha az utcán emiatt megszólítanak. A zene szeretete tart bennünket össze, persze ezenfelül barátok, sőt rokonok is vagyunk. Ma már az alapítók unokái vannak a zenekarban, vagyis már a harmadik generáció.
• Ezért aztán van jövője is a citerazenekarnak Sitkén.
• Igen, ígéretesek a gyerekek, csak őket mostanában érik el a fiatalság elfoglaltságai, szerelmek, barátságok, így aztán ők azok, akiknek időnként gondot okoz egyeztetni a próbákat a kis életükkel.
• Hogyan van az, hogy ebben a kicsi faluban ilyen sokan, egész családok tesznek sokat a közösségért?
• Természetes ez nekünk, a szüleink is benne voltak a falu társadalmi életében. Azt tanultuk, hogy ne várjuk, hogy a sült a galamb a szánkba repüljön, tenni kell a faluért. Van egy mag, akiknek teljesen mindegy, hogy milyen rendezvény van, ott vannak, segítenek.
• Ha valaki azon gondolkodna, hogy Sitkére költözzön, mivel bátorítaná, mit mondana neki, miért jöjjön ide?
• Sitkén jó emberek laknak. Szép a környezet, a Hercseg tetejéről szép időben lehet látni az Alpokat, a Kőszegi-hegységet, sőt még a Balatont is. Ugyanakkor a falu egy medencében van és még a komolyabb időjárási viszontagságok is elkerülnek bennünket.
• Valami védőbúra van a falu felett?
• Biztos sok mindent bele lehet magyarázni ebbe, de az idősebbek mindig azt mondták, ha jött valami csúnya felleg, hogy „majd a Rába elviszi”. Védenek bennünket a hegyek, s úgy látszik, a folyók is.

 

Palkovics Sándor

az egyesület tagja, színpadmester

• Mi a dolga egy színpadmesternek?
• A színpad körüli történésekre és tevékenységekre kell felügyelnie. Ebbe beletartozik például annak a figyelemmel kísérése, hogy ki tartózkodhat a színpad környékén, amit úgy hívnak, hogy backstage. Nagyon sokan próbálnak különböző trükkökkel a fellépők közelébe jutni, szeretnének aláírásokat kérni, beszélgetni a saját sztárjukkal. Nagyon figyelni kell, mert itt komoly készülődések vannak: a technikát, hangszereket előre kiszedik a roadok a kamionokból, szépen összerakják, milliós értékek vannak, bármily nagy is a káosz. Tehát próbálom tisztán tartani a terepet.
• Nem kicsi felelősség…
• Az anyagi, ha mondhatjuk. Ez azonban csak az egyik része a munkámnak, a másik az, hogy a hang- és fénytechnikusokkal egyeztetve, a zenekarok színpadi kezdését és befejezését is én koordinálom, a megadott műsorrend szerint. Mindenki tudja, hogy mikor kezd, és szerződésben van rögzítve, hogy hány percet játszhat. Nagyon lényeges, hogy betartsák ezt az időt. Egyik zenekar a másik kárára, rovására nem játszhat, nem erről szól az egész. Persze nem ennyire egyszerű, hiszen előfordul az, hogy a tömeg beindul, követeli, hogy még játsszon a kedvenc csapatuk. De most már az egész programot úgy alakítják a zenekarok is, hogy tudják, hogy egyszer még visszamennek, eljátszanak egy olyan számot, amit a közönség is tud, aztán vége, mert jön a következő banda. A kezdet kezdetén volt olyan, hogy a Kormoránnak nagyon ment, és ráhúzott még 15 percet, aztán lett akkora csúszás, hogy nem győztünk utána menni. De nem jó a következő zenekarnak sem, ha nem tud kezdeni időben. Valamilyen határt szabni kell.
• S nem dühösek, nem ellenkeznek, amikor mutatja kintről, hogy ennyi, nincs tovább?
• Azért öt perccel hamarabb szoktam szólni, ennyi még belefér, de több már nem. Nem dühösek rám, egyébként is én egy felszabadult energikus színpadmestert mutatok, aki a feszültséget elvonja. Mindenkinek igyekszem segíteni, a technikusoknak, roadoknak, hogy ne legyen idegesség. Ha az ember jóindulatúan viselkedik velük, ha van is egy kis csúszás, s még nincsenek behangolva, még nem tudnak beállni, akkor sem kezdenek el tombolni. Látják, hogy én nyugodt vagyok, és ők is nyugodtak lesznek. Ez egy ilyen tehermentesítés.
• De azért titokban gyakran nézi az órát?
• Azt mindig nézem. A közönség unatkozik, hogy ha hosszú az átállás, azt nem szabad hagyni. Az elmúlt öt-hat évben a színpad ki lett egészítve két mobil dobemelvénnyel. Ezekre már kint a backstegben felrakják a dobszerkót és a hangszereket, s betolják a színpadra. S míg az egyik zenekar játszik, addig a következő felpakolja a cuccait a másik szerkezetre, s ha vége az előző koncertnek, kicserélik az emelvényeket. Kicsit így automatizálva, pörgőssé vált az egész dolog.
• Tehát az átszerelés a lehető legkisebb időre rövidült?
• Igen, ez a lényeg. Ebben óriási szerepük van a roadoknak, technikusoknak, akik, ahogy megérkezik a zenekar, már teszik a dolgukat, pakolnak, hogy ugrásra készen legyenek. Velük kell megbeszélnem, hogy konkrétan hogy állunk, mire figyeljenek. S van, akivel meg sem kell beszélni, mert évek óta idejárnak, ők már tudják, hogy Sitkén mi a szokás, és akkor gyerünk fiúk, induljon a műsor! A rendezés mindig finomul egy picit, évről-évre.
• Hogy finomul? Profibbá válik?
• Igen profibbá válik. Pedig ezt mi, sitkeiek csináljuk.
• A harmincegyedik fesztivál után talán már profi rendezvényszervezést is vállalhatna az egyesület ekkora tapasztalattal…
• A hosszú évek folyamán, tényleg kialakult itt valami, de ez nemcsak a koncertek megrendezéséről szól. Profin szervezünk, de nekem például soha nem fordult meg a fejemben, hogy ezért akármennyi pénzt kapjak. Az jó, hogy a fesztivál után egy hónappal az egyesület szervez egy taggyűlést, s ott megbeszéljük, hogy hogy mi és hogyan történt, elmókázunk, mert vannak bakik is, mind a fellépők, mind a mi részünkről. Ezeket a hibákat próbáljuk a következő évben kiküszöbölni. Nekem ez az igazi megnyugvás, amikor azt tudjuk mondani, hogy hú, ez jó volt. Vagy, hogy Miklós, (a gazdasági vezető) azt írta az újságban, hogy a színpadmester is kitett magáért. Ennyi elég. Engem nem az hajt, hogy ezt honorálják valamilyen formában. De a többiek is így vannak.
• Lehet, hogy ez a titka a harminc évnek?
• Lehet, sőt biztos, hogy nagyban hozzájárul a sikerhez, hogy itt az emberek ilyen szellemiséggel rendelkeznek. Nekünk hatalmas boldogság, hogy a kápolna így néz ki, ahogy most. Én ide bárkit büszkén elhozhatok, és jóleső érzéssel mutatom meg neki, mert ebben valamennyire benne van az én munkám is, meg az egész falunak a munkája is.
• Színpadmesterként élő kapcsolata van a fellépőkkel. Biztos nagyon sok története van a backstage-ből. Melyik a legemlékezetesebb?
• Sok emlékezetes van. Van úgynevezett mínuszos élmény is, amikor az egyik neves fellépő alig tíz percet tudott színpadon lenni. Emlékezetes volt, nagyon.
• És ami nem mínuszos volt, amit még az unokáinak is szívesen fog elmesélni?
• Mint színpadmestert sokszor ugratnak a zenészek. Például azzal, hogy megjön a zenekarvezető, és közli, hogy nem tudtak eljönni teljes létszámmal, mert vállaltak egy másik fellépést is. A többiek tényleg nem mutatkoznak, én meg idegeskedek, azon gondolkodom, hogy fog ez szólni, aztán pont, amire kell, megérkeznek a többiek is. Ők egy jó poénnak vették, én nem annyira. Egyébként majdnem mindenkiről van egy jó sztorim. Az egyik nagyhírű zenekar, amikor megjöttek, rövidnadrág, laza szerelés, beültek a kápolnába, ahol jó hűvös volt, kinn meg 35 fokos meleg, és rendeltek, mintha valami vendéglátó egységben lettek volna. Látszott rajtuk, hogy útközben is volt egy kis fogyasztás. A dobos, egy nagydarab gyerek, például mondta, hogy ő csak whiskyt iszik. De most te kitől rendeltél? – kérdeztem. Nincs itt olyan, aki hoz ilyet? – csodálkozott. Összetévesztettétek a dolgokat, ez nem az a helyzet – mondtam nekik. Aztán utána adtak egy jó kis koncertet.
• Nem lehet könnyű dolgod ilyen helyzetekben a sztárokkal.
• Meg lehet érteni őket, ezek a zenészek 25-30 éve össze vannak zárva, együtt mennek, néha már, akármennyire barátok is, egymást ingerlik. És ugye ilyenkor azt gondolják, hogy hozunk az útra egy kis rövidet és a feszültséget megpróbáljuk levezetni. Ritkán fordul ez elő, de ha igen, mire Sitkére érnek, egy picit látszik rajtuk. De például a Kárpátia, ha vége a koncertnek, megisznak két sört, és mennek tovább. Vagy itt van a Lord. Ők soha az életben nem jöttek ide ittasan, de még itt sem szoktak inni. Pedig ők aztán már itthon vannak. A Tankcsapdát is meg kell említenem. Ők voltak az első zenekar itt, Sitke életében, hogy azon kívül, hogy kiemelkedő gázsit kértek - mondjuk ment is nekik a szekér -, ők voltak az elsők, akik különböző kajákat, italokat kértek még. A Tankcsapda kezdte el ezt az európai színvonalú fellépési formát, hogy vendéglátást is kér. Ezt én helyeslem is, mert a zenész útközben megeszik egy szendvicset, aztán lenyomja a másfél órás koncertjét, s álljon sorba a büfében, hogy megegyen egy halat? Ott ugye nem mondják nekik, hogy gyere előre, nem is ismerik meg, csak a frontembert, a dobosról már nem tudják, hogy az előbb még ő adta az ütemet a színpadon. Azért tartom jónak, hogy mi, a lehetőségeinkhez képest megvendégeljük őket, és jobb szájízzel búcsúznak Sitkétől. Az egyesületnek most már van olyan gazdasági helyzete, hogy ezek az apró kis dolgok beleférnek. Itt egy nagyon jó gazdasági élet folyik, Miklós vezényletével nagyon jól bánnak a pénzzel. Én, aki közel állok a tűzhöz, az elmúlt évek, évtizedek folyamán sosem fedeztem fel olyat, hogy itt valamilyen formában, mellékesen kicsúszott a pénz. Nem, itt meg van fogva, becsületesen, ez az egyesület másik összetartó ereje, hogy nincsenek viták, amelyek szétzüllesztenék ezt a csapatot.
• Ha keresnénk, hogy milyen a sitkei ember, akkor vajon ez az? Ez a 700 lelkes összefogás teszi azt a különlegességet, hogy van egy országra szóló több, mint harminc éves koncertsorozatuk?
• Egy dolgot feltétlenül meg kell említenem. Amikor Kovács Feriék ideköltöztek Pestről, akkor Feri magával hozott egy szellemiséget. Ez kiegészült azzal, amikor Balázs Fecóék megjelentek, és akkor felkarolták a kápolna ügyét. Az itt élő embereknek ők voltak a követendő példa, a vezéregyéniségek. Kovács Feriék most is itt laknak, Balázs Fecó pedig örökös tag ebben a közösségben, az egyesületünk tiszteletbeli elnöke. Az is marad mindig.
• Ha elmaradna egy fesztivál, akkor hogy éreznék magukat a sitkei emberek?
• Én nagyon sok koncerten részt vettem, de mindig ugyanazzal a lázzal készülök. Amikor az egyik befejeződik, már másnap arra gondolok, hogy milyen lesz a következő. Ha elmaradna egy koncert, és erre volt már példa, üresség lenne. Persze a sitkei ember számára nem erről az egy napról szól az élet, de bennünk van már ez az egész, hogy készülődünk hónapokon keresztül, feljövünk családostól, nemcsak a szervezők, sok sitkei ember várja ezt a hétvégét. A kápolnafesztivál szellemiségében benne van a családi légkör, a barátság fontossága. Az emberek itt felszabadultak, boldogok, ilyenkor nincs feszültség. Körbenézek, és azt látom, hogy mindenki jól érzi magát.
• Saját magáról nem beszélt még. Hogyan lett színpadmester? Tanulta, látta valakitől?
• Úgyhogy valahol én is zenész vagyok, dobos a végzettségem. Fiatalabb koromban játszottam egy rock-zenekarban Szolnokon, de egy időben lakodalmakba is jártam zenélni. A mai napig is van egy pár dobverő állandóan a kocsimban, s ha ráérek különböző ritmusszekciókat gyakorlok. A koncertekről megismertem a rockzenészeket, egyik dobos a másik dobossal mindig tud miről beszélni. Nagy Ferót is a régi időkből ismertem, s amikor jöttek Sitkére, emlékezett rám, jól esett. S játszott már itt a volt zenekarom is, amelyikben én voltam a dobos. Mondták, hogy üljél be Sanyi, de gyakorlás nélkül nem vállaltam.
• Most mivel foglalkozik?
• Vállalkozó voltam itt a faluban, de az megszűnt. Aztán dolgoztam Franciaországban egy évet, Marseilles-ben. Nyilas vagyok, útra vágyó ember, most Európát járom egy cég alkalmazásában. De Sitkétől nem tudok szabadulni. Amikor Szolnokon laktam, és jöttem haza a szüleimhez, nekem mindig sírhatnékom volt, ha megláttam a Sitke táblát. Nagyon örülök, hogy hazajöttem. Itt van a nagyapám sírja, itt vannak a szüleimé is, remélem, itt lesz az enyém is.

 

Orbán Csongor

az egyesület tagja, a tekecsapat kapitánya

• Egy ilyen kis falunak van egy jól menő tekecsapata, jelentős tekeszakosztálya. Hogyan alakult ez így?
• Germán Ervin 2001-ben nyitotta meg a Borostyánkő Vendéglőt, ahol én akkor pincér voltam. Amikor elkészült a tekepálya is 2002-ben, akkor alakult meg a tekecsapatunk. Ervinnel és még 3-4 emberrel elkezdtünk szervezni bajnokságokat Sitke környéki csapatokkal. Egy-egy bajnokságban kezdetben 12-14 csapat indult.
• Ez nagyon soknak tűnik, ilyen népszerű sportág errefelé a teke?
• Minden tekintetben sok csapat, de akkoriban összejött. Negyven vegyes gurítás volt, körmérkőzésekkel, minden héten hétfőtől csütörtökig estenként voltak a meccsek. Aztán kezdett fogyatkozni a létszám. A munka, a család háttérbe szorította sportot, s most már nincs is házibajnokság. Az akkori csapattagok előzőleg soha nem tekéztek, de olyan szintre fejlődtünk, hogy amikor a sitkei bajnokság kezdett kifulladni, megcéloztuk a sárvári amatőr bajnokságot. 2005-ben beneveztünk a II. osztályba, amit már rögtön az első évben megnyertük, és feljutottunk az I. osztályba. Ott pedig csak a bajnokság utolsó meccsén kaptunk ki, így majdnem veretlenül lettünk bajnokok már az első évben.
• Egy fényes karrier eddig…
• Ekkor úgy éreztük, hogy kinőttük az amatőr szintet, a következő lépcső az igazolt kategória, a legalacsonyabb osztály, a megyei I. osztály. A sárvári klubunk vezetője, Fülöp Tamás segítette ezt az elhatározásunkat, pályát adott, edzőt szerződtetett mellénk.
• Addig edző nélkül készültek?
• Igen, megbeszéltük magunk között, ki játsszon, mit játsszon.
• Kell ehhez a sporthoz egyáltalán edző?
• Amikor már magasabb szinten vagyunk, kell. Amatőr szinten például nem kell betartani olyan szabályokat, amelyek igazolt versenysportnál már ismerni kell és betartatják a játékvezetők. Mi ezeket nem tudtuk, Lőrincz Laci bácsi, az edzőnk erre is felkészített bennünket. Egy évig játszottunk sárvári színekben, de aztán úgy gondoltuk, hogy a hazai pálya nekünk mégis csak Sitke. A Borostyánkert és Ervin biztosította nekünk a helyet, 2009-től a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület Teke Szakosztályaként működünk és azóta Sitke Borostyánkert csapatnév alatt versenyzünk. A második évben a Vas megyei I. osztályban másodikak lettünk, és feljutottunk az NB III-ba. A 2013-14-es bajnokságban ebben az osztályban is másodikak lettünk, s osztályozót játszhattunk az NB II-be kerülésért. Sajnos azonban elveszítettük a meccset, így maradtunk az NB III-ban, s azóta is ott játszunk.
• S van még ambíció a feljutásra?
• Szeretnénk nagyon, de nem könnyű megint olyan helyezést elérni, ami feljebb visz bennünket. Frissíteni is kellene, igazolni jó játékosokat, de ez is nehéz. Olyan sokan nem tekéznek az országban sem, hogy nagyot lehessen meríteni, nem olyan, mint a foci, hogy egy labda kell hozzá, s nőnek ki a tehetségek.
• Most hányan vannak a csapatban?
• Jelenleg kilencen-tízen vagyunk. Hat embernek kell pályára lépni egy mérkőzésen, s kettőt lehet cserélni. De néha még a hat embert is nehéz megszervezni. Van közöttünk egy rendőr srác, ő, ha szolgálat van, nem tud jönni. Két társunk más sportágban is szerepel, ha egybeesik tekemeccs a másikkal, nem mindig a teke kerül előtérbe. Ezért van, hogy néha éppen csak ki tudunk állni.
• Mennyire költséges ez a sportág?
• Az NB III-ban két megyét kell beutazni. Van nevezési díj, játékengedély díj, sportorvosi díj, ezek a fix költségek, ez 60-80 ezer forint egy évadban. Az utazás az nagyon sok. Nagy könnyebbség, hogy használhatjuk a falubuszt, de az üzemanyagköltség akkor is a miénk.
• S ezzel szemben van-e bevételük?
• A sitkei önkormányzat évi 75 ezer Ft-tal támogat bennünket, illetve a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület is ad évente 75 ezer forintot. Régebben kaptunk másoktól is kisebb összegeket, de ezek mára már sajnos elmaradtak.
• Megélni akkor nem lehet profi tekézőként a tekéből.
• Magyarországon a legmagasabb osztály a szuperliga, akik ott tekéznek, már meg tudnak élni ebből a sportból is. A környékünkön, Répcelakon is van olyan tekecsapat, ahol olyan szponzor van, aki meg tudja fizetni a játékosokat. Mi nem tartunk ott. Nekem még vezetni kell a kamiont, hogy megéljek.
• Az sem egyszerű: kamionsofőrködés mellett tekézni…
• A meccsekre még csak-csak eljutok, de az edzésre sajnos valóban nincs időm, alkalmam, pedig az nagyon kellene.
• Edző van, edzés nincs?
• Majdnem így van. Laci bácsi már 73 évesen nem vállalta tovább az edzősködést, így most edzőnk sincs. Nagyon megfizetni se tudnánk sajnos, de biztosan jó lenne, legalább motiválni tudná a fiúkat, nekem csapatkapitányként ez egyre nehezebb. Szerencsére most már vagyunk olyan szinten, hogy egymás között meg tudjuk beszélni a játékot, de egy edzővel többre jutnánk.
• Mekkora közönség látogatja a bajnoki meccseket? Egyáltalán fizetős ez a közönség?
• Még a szuperligában is ingyen lehet megnézni a meccseket, NB III-ban meg főleg. A legfelső osztályban is csak 30-50 néző van egy-egy mérkőzésen, nálunk inkább csak a családtagok, vagy ha itthon játszunk, a falubeliek jönnek be a tekepályára. Sajnos a tekét még mindig kocsmai sportnak gondolják, nehéz ebből kitörni, nagyobb presztízst szerezni a sportnak. Talán nem is lehet ezen a szinten.
• Pedig van látványosság benne…
• A nézőnek látványosság, mert a tekepályák nem nagyok, nagyon jó hangulat alakul ki, a játékosnak viszont koncentráció. Egy meccsen 100 gurítás van, 40 percig fejben is ott kell lenni a siker érdekében, és a fizikai állóképességre is szükség van.
• Most már adódik a kérdés: akkor miért csinálják?
• Csak mert szeretjük. Jó a közösség. Ugyan nem mindenki sitkei, de az csak azt jelenti, hogy nem lakik itt. Sitkei kötődése majdnem mindenkinek van így, vagy úgy.
• Ön tősgyökeres sitkei?
• Igen, amikor még volt alsó tagozat Sitkén, akkor jártam iskolába itt. Négyen voltunk egy osztályban, a felettünk lévők, Müller Zolikáék hárman voltak, az alattunk lévők pedig talán öten. Ez a korosztály most is itt van Sitkén, azóta érkeztek is hozzánk másfelől ideköltözők, és mindig tudjuk, hogy ki merre jár, ha beszélgetni van kedvünk hamar összejövünk. Nem jutna eszembe, hogy elköltözzek Sitkéről. Nem tudom ezt megmondani miért, de itt érzem jól magam. Olyan családias a hangulat. Nem úgy van, mint a városban, hogy a szomszédját sem ismeri az ember.
• Az egyesület elnökségében az átlagéletkor viszont magasabb. Mindenki mondta, hogy kellenének a fiatalok. Egy fiatal egyesületi tag hogy látja ezt?
• Úgy gondolom egyébként, a nagy öregek annyira fanatikusak, hogy úgysem tudják abbahagyni. Engem most nagyon lefoglal a teke. Én most úgy látom, az elnökség teszi a dolgát, s jól van ez így. Ha át is kellene venni a stafétabotot, annak hosszú folyamatnak kell lennie.
• S a koncert-sorozatot folytatni kell?
• Ez kell Sitkének, és a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület is ebből él. Kamionos vagyok, járom az országot. Kérdezik, hogy hova valósi vagyok? Sitke, Vas megyei kis község, tudod hol van? Persze, a koncertek, Sitke - és tudják hol van ez a falu. Ez jólesik.
• A kedvenc együttesed?
• A Lord, ez jut eszembe elsőnek, de jó a Kárpátia is. Jók ezek a kézzel fogható zenekarok, akiket meg is tudunk fizetni.

 

 

Kiss György

az egyesület önkéntes fotósa

 

- Itt születtem és - leszámítva azt a hat évet, amíg Vasváron laktam -, itt is éltem mindig. Itt töltöttem a gyerekkorom, ide jártam az általános iskolába is. Akkoriban a jelenlegi óvoda épületében, később pedig a kastélyban folyt a tanítás. Már gyerekkoromban is rengeteg alkalommal jártam az erdőt, vagy a hasonló korú gyerkőcökkel az akkor még romos kápolna környékén játszottunk. A kápolna mindenféle titkot rejtett, vagy legalábbis mi úgy gondoltuk. Volt a lépcsők alatt egy szellőzőnyílás, talán egy kriptáé lehetett. Számunkra nem derült ki soha, mert egyszer csak befalazták.

Filmet is forgattak abban az időben ott, hogy mi volt a címe, azt én már meg nem mondom, de a falak között bujkálva, kíváncsian figyeltük, hogy mit csinálnak ott a felnőttek, milyen is egy filmforgatás? Azon a filmforgatáson részt vett például Koncz Gábor is, aki még a mi pincénkben is járt, apámmal ott borozgattak.

- Milyen emlékei vannak például a koncertekről?

- Az első rockkoncerteken még mint rendező vettem részt. Egy sitkei fiatalnak az nagy dolog volt akkor. Több mint 30 évvel ezelőtt még én is fiatal voltam, és azok az együttesek is, akik felléptek itt. Bár az idő eltelt, vannak olyan együttesek, akik még a mai napig visszajönnek a sitkei rockfesztiválra. Mi, fiatalok nagyon élveztük a felhajtást, de az idősebbek talán nem annyira örültek, ami érthető is volt. Bizony voltak olyan problémák, hogy a kápolna közelében lévő szőlős - és veteményes kerteket letarolták a koncertre érkezők. Most már nem hallottam ilyenről. Vagy jobban lezárták a területet, vagy kulturáltabbak lettek az emberek.

- A közönség soraiban találkozott olyanokkal, akiket már esetleg 30 éve is látott?

- Igen, van - hogy is mondjam -, egy korosabb hölgy, olyan hatvan év körüli, aki most is ott csápol az első sorban, és már ott volt a 80-as évek végén is.

Amúgy a sitkei rockkoncert a családoké. Az idősebbek is szépen kivonulnak a kis székükkel, vagy pléddel. Visznek kosárban ételt, üdítőt. A gyerekek pedig ott rohangásznak a domboldalon, akár csak az én kislányom.

- Utánajártam, ma Magyarországon nincs még egy ilyen fesztivál, ami 30 éve mindig ugyanott zajlik és a rockról szól.

- Így van. És erre mi, sitkeiek büszkék is lehetünk. Kialakult egy törzsközönség, egy olyan réteg, aki minden évben visszajön. Van olyan társaság, akinek kimondottan ez a találkozási helye, mert itt ismerkedtek meg, itt kötöttek barátságot, egyébként pedig messze laknak egymástól. Nem beszélve a nagy szerelmekről. Ismerünk fiatalokat, akik itt, a koncerten ismerkedtek meg, összeházasodtak és azóta elhozták már ide a kisbabájukat is.

- Sitke milyen falu? Hogyan tudná jellemezni?

- Szerintem ez egy kedves, nyugodt falu. Hál’ istennek nincsenek bűncselekmények se nagyon. A falu méreteihez képest elég sok a kulturális, vagy épp szórakoztató esemény, rendezvény. Minden évben van operetteset, bál, az adventi időszakban nagyon színvonalas komolyzenei koncert. Híres az 50 éves citerazenekarunk, akiknek a műsorán mindenki örömmel részt vesz. Van nyugdíjas találkozó, falunap, dalos találkozó, vannak sportrendezvények. Kiemelném a gyerekeknek szervezett programokat: nyári tábor, gyereknap, szüreti játékok, ki mit tud?, kézműves programok. És még sorolhatnám...

- Sokan költöznek Sitkére?

- Igen. Mint már mondtam, ez egy nagyon kedves falu. Sárvár közel van, elég jó oda a közlekedés, van munkahely is. Ez vonzó a fiatal, gyermekes családoknak, és mivel van még óvodánk is, így a kicsi gyerekeket sem kell messze vinni. Sőt, a magyarokon kívül él már néhány osztrák és német betelepült is itt.

 

Fessler Imre

az egyesület gondnoka 2001-től 2014 júniusáig

• Itt, a hegyen nagyon sok a kenyérkő, így hívják a sitkeiek a tufát. A szőlőből is ide- hordják az emberek, mert ez igen kicsorbítja a kapát. Mindjárt felérünk a tetőre, itt a nyugati oldalon látni Sárvárt, ott az ikervári szélkerekek, a szélerőmű park. Ha szép idő van, a Schneeberget is lehet látni. A Kőszegi-hegység és Sopron között -ha elnézünk-, a Schneeberg hósisakja még nyáron is idelátszik. Ez Alsó-Ausztria legmagasabb hegycsúcsa az Alpokban. A Hercseg túloldalán pedig megláthatjuk az alginit bányát. Helyenként 100-150 mély gödrök is vannak a kitermelés helyén.
• Mire használják az alginitet?
• Az alginit másképpen olajpala. Sok mindenre jó, ezt, amit itt bányásznak talajjavításra ajánlják. Még azt is beszélték, hogy itt olyan sok van, hogy vagonokba rakják, s viszik a Szaharához, mert még azt a homokot is megkötné, termővé tenné. Persze ez csak szóbeszéd volt.
• Ez még Sitke?
• Gércéhez tartozik a bánya, de idenyúlik a sitkei határra.
• Sok kökénybokor, meg csipkebokor van itt.
• Tudja, milyen jó pálinka van ebből? Egy kiló csipkére rá kell önteni két liter jó pálinkát, s megvan benne a vitamin is, meg a pálinka is. No, de ezt tudja, hogy mi?
• Galagonya?
• Nálunk gelegenyének mondják. Ezen is van gyümölcs, szépen. No és sok a földi szeder is most, sok eső volt. Ha sok eső van, leszalad a víz a hegyről. Kaszáló volt ez az egész hegytető, de most kicsit el van hanyagolva. Az utat nemrégen tisztítottam meg. Nagyon jó takarmány termett itt, köszönhető az olajpalának is. A legmagasabb pontot egy emelvény jelöli, innen kiválóan körbe lehet nézni. Szemben van a miskei Külső hegy, mellette a miskei Púpos hegy. A celldömölki Vulkán fürdőt is lehet látni, a Ság-hegyet és a Kissomlyót, annak az északi oldalában van a borgátai gyógyfürdő.
• Jól benőtte a természet a legmagasabb pontot.
• Magánkézben van, nem lehet vele mit tenni. Régen az uraságé volt, a tsz időszakában meg kiosztották művelésre, aztán a rendszerváltáskor megint magánkézbe került a földkiadással.
• Innen valóban jól látszik, hogy Sitke milyen védett völgyben van.
• Ahol a Cinca folyik, ott van Sitke és Vásárosmiske határa. Jó földek voltak erre mindig, és jó földesurak. Felsőbüki Nagy György megbecsülte a cselédeit. Aki ide eljött szolgálni, az nem ment el innen. Még az ökröt se engedte bántani. Ha kettőt fordultak egy nap a szántásban, akkor kettőt fordultak. Állatorvos volt egyébként, de nem gyakorolta, az állatokat azonban nagyon szerette. 10-12 mázsás ökrei voltak, Olaszországba is szállítottak tőle göbölöket. Szeretett itt fenn a hegyen sétálni, mindig megnézte a szőlejét is, amikor érett, csipegetett a szélső tőkékből. Egy anekdota szerint a saját vincellérje szólt rá, hogy ne csipkedje. Miért ne csipkedjem? –kérdezte az uraság. Itt minden az enyém, nem? Csak azért, válaszolta a vincellér, mert a kutyák a szélső tőkéket meg szokták jelölni. Fel is hagyott állítólag ezzel a szokásával.
• A szőlő azonban most jól terem. Milyen a sitkei bor?
• A jó bornak két titka van: jó szőlő és jó hordó legyen.
• S kell egy jó borász is, aki kezeli a bort.
• A jó borász tisztelettel bánik a borral. Nem kutyulja, nem keveri.
• Milyen szőlőfajták vannak a Hercsegen?
• Olaszrizling és rizlingszilváni. Itt a hegyen ezekből van a legjobb bor. Kóstoljuk meg a szilvánit!
• Zamata van ennek a szilváninak. Nem olyan karcos, mint a nagysomlói borvidék borai.
• Pedig a Hercseg is oda tartozik, de ez valóban jól sikerült, meg vagyok elégedve a mennyiségével s a minőségével is. Volt olyan év, hogy ősszel az utolsók között szüreteltem, naponta jöttem már a hegyre a seregélyeket elriasztani, mert az ingyen szüretelők jöttek ám. De évközben is megadok mindent a szőlőnek. Permetezem, amikor kell, meg is rotálom, mert nem szabad, hogy elgyöpösödjön a szőlő, nem igaz, hogy tartja a nedvességet, pont ellenkezőleg, a gyöp elszívja tőle a vizet.
• S ha nem naponta jön, mennyit van fenn a hegyen?
• A feleségemmel nekünk ez a második otthonunk. Hat éve van nekünk ez a hegy. Nyugdíjas vagyok, szeretek bíbelődni a szőlővel, borral. Ezt a pincét is én hoztam már rendbe. Van kisebb hordó, nagyobb hordó, meg a tartályok, ebben a bor teteje le van zárva parafinnal, hogy ne érintkezzen a levegővel. Az egyikben szilváni van, a másikban rizling. A rizlingem kemény bor. Aranyérmes, a sitkei borversenyen kupát is nyertem vele.
• Mennyi bort szokott adni a szőlője egy évben?
• Körülbelül 900 litert. De eladni nem szoktam belőle, a családnak termelem. Akik erre járnak, megkínálom őket, hogy megemlegessék majd, hogy milyen jó bort ittak Imre bácsinál.
• Azt mondja hat éve van itt szőlőhegye Sitkén, előtte nem is foglalkozott szőlővel?
• Az apósomnak a sitkei Öreghegyen volt a szőlője, az nem ilyen vulkánikus talaj, mint a Hercseg. Az ő szőlőjüket használtam, amíg éltek. Apósom nagyon szép kort, 100 évet és két hetet élt meg. Volt egy kis hordójuk, azt megtöltöttem borral, a többi az enyém volt. No de ott csak minden ötödik birtok van művelve, a többi dzsumbuj, így elszaporodtak a vadak, sokszor olyan kárt tettek, hogy szinte semmi sem maradt. Itt meg nagyon jó szőlőket lehet venni pincével együtt.
• Mennyi szőlőről jön le ez a majd’ ezer liter bor?
• Kilenc sor, magas kordonos, de az újított tőkéket már lejjebb húzom el. Jó a magas kordonos, mert nem kell kötözni, csak két hibája van: amikor tavasszal metszi az ember nem győz nyújtózkodni, amikor meg ősszel szüretel, s ha jó érett a szőlő, a leve csak úgy folyik be a hónunk alá. De azt mondják, aki kevesli a munkát, vegyen szőlőt. Tegnap például kilencszer fordultam a permetezővel.
• Van egy különlegessége ennek a birtoknak: a közepén áll egy kőfeszület, amilyent utak, útkereszteződések mentén lehet látni. Ez hogy került ide? Talán itt is út volt valamikor?
• Eredetileg valóban az út mellett volt. Az út az erdő szélénél kezdődött és úgy ment felfelé, a kőbánya mellett. A kőbányában falkövet fejtettek, az utat is kibányászták, majd az alginit meddőjével feltöltötték. A kereszt feljebb állt, s az út szélesítésénél nem tudtak vele mit kezdeni. Akkor hozta ide a nagybátyám, és felállította a saját szőlőportáján, én meg tőle vettem ezt a hegyet, így került hozzám a kőfeszület a szőlővel együtt. Sokan nem is tudják Sitkén, hogy ez itt van. Az áll rajta, hogy Isten dicsőségére csináltatta öreg Linka János és felesége Pokománti Zsuzsanna 1845-ben. A másik felirat pedig azt örökíti meg, hogy a feleségem és én felújítottuk. De látta azt a kupolát, ahogy a kápolna felől ide fordult a szőlők felé?
• Az útkeresztezésnél?
• Ott-ott. No, ott is állt egy kereszt, de ’44-ben egy orosz tank ledöntötte. Benőtte a kökény, galagonya, vadrózsa. Amikor megvettem ezt a hegyet, nekifogtam és kitisztítottam a kereszt helyét, és a gaz, meg a föld alatt megtaláltam a Szűzanya szobrát teljes épségben. Készítettem hozzá egy fakeresztet – egy korpuszt megmentettem a régiből –, s az egész fölé építettük a kupolát, hogy az időjárás ne korhassza el a fakeresztet. Ebben a munkában segítségemre voltak Komáromi Miklós és Herbáth Ernő sárvári lakosok, a családom, és a jóindulatú hercsegi hegytulajdonosok.
• Csak úgy, az utókornak?
• Csak úgy az utókornak. Ha megemlegetnek róla jó, ha nem, úgyis jó. Nem visz magával át semmit a túloldalra az ember. Addig tegyünk valamit, amíg ezen az oldalon vagyunk.

 

Borbély László

a Sitkei Nyugdíjas Klub elnöke

• Huszonöt éves az ön által vezetett Sitkei Nyugdíjas Klub. Hogyan tudná röviden összefoglalni az elmúlt negyed évszázad történetét?
• A Nyugdíjas Klub huszonötéves történetének első két évtizedéről valószínűleg nemigen maradt fenn írásos anyag, én legalábbis ilyennel eddig nem találkoztam. Hogy volt klubélet, arra korábbi élmények felidézéséből, fényképfelvételekből, a tagdíjnyilvántartásból, vagy éppen kirándulások költségszámláiból következtetni tudunk. A klub történetében mélypontként jelentkezett 2013-ra a taglétszám oly mérvű fogyása, hogy a megszűnés veszélye is felmerülhetett. Az önkormányzat vezetése, hogy a klub ne szűnjön meg, 2013 őszén egy tagtoborzási akciót kezdeményezett, melynek eredményeként 26 fővel indult az akkori létszám, ami napjainkra 18 – 20 főre csökkent, ez a taglétszám viszont aktív és állandósulni látszik. A következő, 2014-es év elején Hencz Lajosné lemondott. Klubvezetői tevékenységét a polgármester úr klubfoglalkozáson személyesen köszönte meg. A Nyugdíjas Klub tagsága pedig „Örökös Tiszteletbeli Tag” címmel tartja meg tagjai sorában. A váltás során engem bízott meg a tagság a klubelnöki teendőkkel. Mint új klubtag nem kicsit izgultam, mivel ilyen jellegű tapasztalatokkal nem rendelkeztem. A 2014-es évben a foglalkozásokon való részvételi arány alig haladta meg az 50 %-ot. Ez eléggé elkedvetlenített, év végével fel is ajánlottam lemondásomat, melyet a társak többsége nem fogadott el, így maradtam.
• A sitkei össznyugdíjas létszámhoz viszonyítva nem alacsony a klub létszáma?
• A jelenlegi taglétszám a település nyugdíjas létszámához viszonyítva kétségtelenül alacsony, jó lenne, ha új, aktív tagokat tudnánk beszervezni, felvenni. Azért is, mert korosodunk, a taglétszám csökkenését, mint törvényszerű folyamatot, el kell fogadnunk. A passzivitás okait vizsgálva arra is gondolhatunk, nem eléggé vonzóak a programjaink, de az is lehet, vannak olyanok, akiket talán nem, vagy kevéssé érdekelnek az ilyen közösségi tevékenységek. Vagy nem is érnek rá, bár havonta egy délután nem lehetne túl nagy teher. Mindenesetre mi nyitottak vagyunk, örömmel fogadnánk új tagok jelentkezését.
• Mi a célja a klub vezetésének és tagságának?
• A klubtevékenység céljaként leginkább talán azt fogalmazhatnám meg, hogy találkozzunk, hogy együtt legyünk, beszélgessünk minél többet, ismerjük meg egymás problémáit, gondjait, gondolatait, a véleményét az élet dolgairól. Tagjaink közül többen egyedülállók, akiknek jól is jöhet az együttlét, de úgy gondolom, mindannyiunk számára jó a valahová tartozás érzése. Új élményekre és ismeretekre tehetünk szert például előadások, utazási élmények meghallgatásával, filmvetítések megtekintésével, színházlátogatások során, kirándulások alkalmával. Ezek érzékelhetően vonzó foglalatosságok. Azt elmondhatjuk, tagságunk aktívan vesz részt a havonta rendszeresen megtartott találkozásokon. A részvételi arány éves átlagban hetven százalék feletti.
• Kérem, hogy a közelmúlt eseményei, történései közül soroljon fel néhányat, melyekre szívesen emlékszik vissza a tagság!
• A sárvári vár és Nádasdy Múzeum bejárása igazgatói vezetéssel,
• Hadifogoly temető, Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékház, Pannónia ring látogatása,
• Kirándulás a Krisna-völgybe, Niklán a Berzsenyi múzeumhoz, Berzsenyi emléktábla (visszatekintés Kemenesaljára) Bazsi közelében,
• Jeli Arborétumban az Ambrózy-Migazzi kilátó avatásán való részvétel,
• Apátsági templomban mise és a templom történetéről előadás Jákon,
• Előadás kemenesaljai népszokásokról, közös tánc,
• Sitke története a népességi statisztikák tükrében,
• Népviseleti bemutató, előadással (Rábaközi viseletek),
• Szelestey Attila előadása a Sitkey-, Szelestey családról és Jákról,
• Találkozó Csider Sándor költő-tanárral (Álomúton),
• Évente általában két színházlátogatás a Celli KMKK-ban vagy a Soltis Lajos Színházban,
• Macedón-Albán társasutazásról élménybeszámoló diavetítéssel,
• Észak-Erdély és Moldvai kolostorok, szintén úti beszámoló, diavetítéssel.
• Milyen gyakorisággal találkoznak?
• Foglalkozásainkat minden hónap (július-augusztus nyári szünet) második vasárnapján tartjuk, ez általában úgy indul, hogy klubelnökként köszöntöm a megjelent tagtársakat, emlékeztetve az előző hónapban történtekre. Rövid feljegyzés is készül minden alkalommal. Lehet, hogy ez többeknek talán túl hivatalosnak tűnik, én azonban ragaszkodom ahhoz, hogy hagyjunk írásos emlékeztetőket mind önmagunknak az évek múltán történő visszatekintésre, mind az utánunk következőknek, amennyiben igényelnék, láthassák, hogyan volt a mi időnkben.
• Milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal, a faluközösséggel?
• Úgy érezhetjük és tapasztalhatjuk, hogy klubunk munkájára számít önkormányzatunk, el is ismeri annak fontosságát, hasznosságát. A munkaakcióink fő terepe a temető és emlékpark környezete, itt éven át mindig akadna rendezni, szépíteni, gondozni való. Legalább tavasszal és ősszel egy-egy nagyobb akcióra feltétlenül szükség van. Öntöztük például 2015 nyarán az új telepítésű tuja sort, kevés sikerrel, mivel azon a nyáron túl sok volt a hőségnap, eső pedig alig. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy az emlékparkban lerakott bazaltkockákból képezett térség és utak rendben tartása igen nehezen megoldható. Vegyszeres irtás után ottmarad az elszáradt gyom, melyet, ha kikapálni akarunk, a kövek sérülhetnek, mozdulhatnak ki, kézzel kiszedni a szermaradvány miatt nem lenne szerencsés.
• Egy kicsit büszkén említhetem, hogy a Nepomuki Szent János szobor kerítése és a temetőben az Emlékezés Keresztje rozsdátalanítása, újrafestése sok pepecseléssel járt ugyan, de látványosan javított ezek állapotán. Jóleső érzés, hogy számítanak ránk, hogy a különböző rendezvényeken megemlítik a Nyugdíjas Klubot, nem csak az idősek napján köszöntenek bennünket. Értelmét láthatjuk tevékenységünknek. Jó érzés az is, hogy az önkormányzat minden igényelt esetben segíti mozgásunkat a gépkocsi rendelkezésre bocsátásával, a vetítések technikai feltételei biztosításával, nem utolsó sorban azzal, hogy kulturált körülmények közt tarthatjuk foglalkozásainkat a klubhelyiségben, használhatjuk a teakonyhát. Ötleteket, javaslatokat kapunk foglalkozások témáira, előadók meghívásával, amikor kell.
• Hogyan ünnepelték meg a huszonöt éves jubileumot?
• „Egyesületünk életében lényeges dátum 2017. október nyolcadika”. Ezzel a mondattal indítom „Huszonöt éves a Sitkei Nyugdíjas Klub” című tudósításomat, mely a Sitkei Hírek decemberi számában jelent meg. Ebben részletesen leírtam a jubileumi emlékünnepség lefolyását, melyből néhány momentumot itt is kiemelek. Kegyelettel emlékeztünk meg elhunyt tagjainkról. Polgármester úr ünnepi beszéde az elődök tisztelete mellett a klubélet folytonossága igényét hozta fel. A kapott jutalomösszeg valóban meglepetésként hatott. Ahogy talán a citerazenekarral való közös „fellépésünk” is, a nézőközönségünk számára. Meghívott vendégként végig jelen volt dr. Szijártó Valéria címzetes főjegyző asszony. Köszöntöttek bennünket a társegyesületek is. Köszöntőt mondott Ágh Péter országgyűlési képviselő és Majthényi László, a Megyei Közgyűlés elnöke, akitől emlékplakettet is kaptunk. A képviselő úr és az elnök úr egyéb fontos elfoglaltság miatt az ünnepség végére tudtak csak megérkezni. A Vas Népe szintén közölt képes tudósítást az ünnepi eseményről.

 

A kápolna felújítása

Egyesületünk alapszabályának első pontját 1988-ban így fogalmazták meg:

„A kissitkei Kálvária-kápolna felújítása, a felújításhoz majd a működéshez szükséges anyagi feltételek folyamatos biztosítása”

Pedig akkor még csak sejthették, hogy ez a munka soha nem ér véget, mint feneketlen teknő nyeli a sok pénzt a folytonos felújítás és javítás a műemlék jellegű épületen.

Már a kilencvenes évek elejére elkészült a kápolna teljes felújítása a sok-sok társadalmi munkának, a segítőknek és a koncertbevételeknek köszönhetően. Felújíttattuk a műemlék külső homlokzatát, az oldalfalakat, kijavíttattuk a cserepezést, a bádogozást, iparművésszel kifestettük a kápolna belsejét. Kicseréltettük a tönkrement nyílászárókat, a hiányzókat az eredetinek megfelelővel pótoltattuk, restauráltattuk az oltárt, a szószéket és a kertben álló obeliszket. Kijavítattuk a lépcsőket, a támfalakat, a kerítéseket, felépíttettük a kidőlt, megrongálódott stációs fülkéket. Új öntöttvas kapukat készítettünk, földkábel lefektetésével az épületbe villanyt vezettettünk, mindkét toronyra villámhárítót szereltettünk, fix színpadot készíttettünk. Visszahelyeztettük a leszerelt harangokat.

2000. május 1-én szentelte fel dr. Konkoly István megyéspüspök úr a Petrás Mária által készített csodálatos stációs domborműveket, melyek – bátran kijelenthetjük - ritkaságnak számítanak részben anyaguk, részben pedig a motívumok megfogalmazása miatt.

Örömünk azonban nem tartott sokáig, mert mire mindezzel elkészültünk, arra ismét málladozni kezdett a vakolat, a tetőfelújítás sem várhatott sokáig. Szerencsére erre az időre az egyesület anyagilag jelentősen megerősödött. Sikeresek lettek pályázatai, eredménnyel zárultak rendezvényei és a támogatók köre is bővült. Így aztán nem okozott gondot az épület teljes külső felújításának megkezdése 2002-ben. Utoljára 1932-ben volt ilyen méretű tetőjavítás, melyben teljesen új cserépfedést és ereszcsatornát is kapott az épület. A tetőszerkezet javítását 1932-ben a toronyról lezuhanó súlyos kovácsoltvas kereszt pusztítása, 2002-ben az hetven év alatt szétmálló cserepek tették halaszthatatlanná. 2003 tavaszán aztán folytatódott az épület külső felújítása, ezzel egyidőben díszkivilágítást is kapott az épület. A fenti munkálatokra közel 5 és fél millió forintot költött az egyesület. Aztán 2007-ben ismét a kápolna felújítása volt a legnagyobb beruházásunk. A külső színezés, a vakolat leverése, belső udvar csapadékelvezetése a falak mellől több, mint nyolc millió forintba került. Reméltük, ezzel megszűnik a falak vizesedése, de sajnos a munkálatok nem hozták a várt eredményt, de ez csak évekkel később derült ki. A kőfalak a cementes fugák eltávolítása miatt omladozni kezdtek, csak úgy, mint a stációfülkékről a vakolat. Így 2011-ben a stációfülkék helyreállítást tűztük ki célul, ami köszönhetően egyesületünk stabil anyagi helyzetének, meg is valósult. Rá két évre, 2013. június 17-én egyesületünk pályázatot adott be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a vidéki örökség megőrzése jogcím keretén belül nyújtható támogatásra a kápolna alsó támfalának felújítására és térkőburkolat elhelyezésére. Az elkészült munkálatokat az elnökség nagy megelégedéssel vette át a Pető-Bau Kft-től. A vállalkozót dicséri, hogy az elkészült beruházás ellen a Szombathelyi Járási Hivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala sem emelt semmilyen kifogást. Az elnökség tagjai úgy gondolták, hogy az omladozó támfalat felváltó szép kőfal alá a turisták, a látogatók megpihenésére alkalmas padokat, valamint községünk nevezetességeit bemutató információs táblát is készíttet a csodálatos platánfák alá.

2017-ben a kápolna hátsó kőfalának javítását végezte el egy helyi vállalkozó, Szép Tibor.

A fenti erőfeszítések ellenére az egyesület megalakulásának 30. évfordulójának évében a kápolnalátogatót az omladozó falak elkeserítő látványa fogadja. A vizesedéstől teljesen ledőlt több helyen a lábazat, málladozik a vakolat nem csak a kápolnán, de már a stációfülkéken is.

Ezeknek a javítására a jelenleg legkorszerűbb megoldást, a falátvágással történő szigetelést rendelte meg egyesületünk elnöksége. Reméljük, ezzel a beavatkozással most már valóban megoldódnak a vizesedésből adódó problémák, s a fal kiszáradása után ismét méltó külsőt kap a kápolna. A korhadó ablakokat korszerű technológiával gyártott, de a hely stílusához igazodó nyílászárók váltják fel. Sajnos a Petrás Mária által készített Krisztus szobor is teljesen összetört, az okát nem ismerjük, remélhetőleg nem vandalizmus áldozata lett. Ennek pótlására felkértük a művésznőt, reméljük, hamarosan elkészül az új alkotás.

Ennyi dióhéjban a kápolnafelújítás harmincéves története. Persze csak ami az eredményeket illeti. Lehetetlenség lenne beszámolni azokról az órákról, amelyek alatt a mindenkori elnökség, illetve az egyesület tagjai először a pénztelenséggel, több esetben az igénytelen, sokat ígérő szakemberekkel, a hivatalokkal harcoltak. De ha belegondolunk, hogy ennek a történetnek lehetett volna az is a vége, hogy a kápolnából a termelőszövetkezet méregraktára lesz, vagy éppen lebontják, akkor elmondhatjuk, megérte. Bármennyi szabadidő, erő, energia is volt az ára, büszkék vagyunk rá, hogy a sitkei Köves dombon ma is büszkén áll a csonkatornyú – kálvária kápolna, s minden évben felcsendül tiszteletére és megmentésére a rock.

                                                                                                                      Gróf Lászlóné

 

Társadalmi munkák

 

Manapság a munkahelyi és sok más egyéb elfoglaltság miatt egyre bonyolultabb a tagságot összefogni. Talán mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz ha a taggyűléseken gyérebb is a megjelenés, a társadalmi munkákon mindig szép számmal vesznek részt egyesületünk tagjai.

A megalakuláskor persze sokkal több társadalmi munkára volt szükség, hisz maga az épület környékének rendbetétele is nagy feladat volt. Nem voltak akkor még gépek, fűnyírók, szinte mindent kézi erővel végeztek. A pénztárosi, az őrző-védő feladatok, a rend felügyelete is a tagság feladata volt. Ma már a koncertek előtt a kápolna és környékének rendbetételére kell inkább gondot fordítni, hogy a hozzánk látogatókat rendezett környezet várja. Szerencsére az egyesület anyagilag most már megengedheti magának, hogy a kápolnát körülvevő több mint háromhektáros területet vállalkozóval kaszáltassa le évi két-három alkalommal, az időjárástól függően. Ez a feladat ma már nem a tagságra vár, de ettől függetlenül. akad még bőven teendő koncert előtt. A lehullott gallyak, az elszáradt fű összeszedése, a falak tövéből kinőtt gyomok eltávolítása minden évben nagy feladat, és a kápolna takarításához is többek szorgos munkájára van szükség. A kápolna oltárterítőinek mosását, vasalását hosszú éveken keresztül Farkas Sándorné végezte. Köszönet a fáradságos munkáért.

A koncert szervezését ma is az elnökség végzi, de az ehhez kapcsolódó teendők sokat változtak az elmúlt évtizedek folyamán. A nyolcvanas évek végén még vonalas telefon is csak kevés volt a faluban, a telefonhívásokat egy telefonközponton keresztül lehetett intézni. Így a fellépőkkel való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás nem kis gond volt. Szerencsére nagy segítséget nyújtottak ebben a sárvári művelődési központ munkatársai. Ma már, a mobiltelefonok, számítógépek világában sokkal egyszerűbb az együttesek felkérése, de a koncert megszervezését mégis már előző évben meg kell kezdeni. Az egymást érő koncertek, falunapok, zenés rendezvények, a külföldi felkérések miatt nem biztos, hogy a zenekar, melyet fel szeretnénk kérni, éppen szabad. A törvények által is egyre több az előírás, melyeknek megfelelni sok odafigyelést igényel. A különböző engedélyek beszerzésére, a hatóságokkal való egyeztetésre sok időt és energiát fordítanak az elnökség tagjai, nem csak a koncert előtt, de alatta is.

A jegyszedést is egészen 2004–ig az egyesület tagjai végezték becsülettel. Persze ez azzal járt, hogy voltak, akik semmit nem láttak a koncertből, ami többször is vitákhoz vezetett. Így mikor már nem volt gond megfizetni egy profi jegyszedő csapatot, az elnökség úgy döntött, hogy külsősök bevonásával végezteti el. Ezzel nem csak a tagok szabadidejét adta vissza a koncertre, de az anyagi felelősségvállalás súlya sem terhelte onnantól őket.

A koncert alatt még a pénztárak elszámoltatása, a zenekarok ellátása, kifizetése a fő feladat. A színpadmester szerepét is egyesületünk egyik tagja látja el.

A rendezvény pedig nem az utolsó zenekar utolsó dalának akkordjával zárul. A kápolnát körülvevő terület rendbetétele után még napok telnek el, míg az utolsó számlák, jogdíjak, adók is elszámolásra, kifizetésre kerülnek. S mire ez megtörténik, újra kezdődik az örök körforgás, a következő koncert előkészítése.

Bár az elnökség, a tagság feladatainak nagy részét a koncert megszervezése, lebonyolítása adja, ezen felül egész évben folyamatos munkát jelent a könyvelés, az adóbevallások elkészítése, az elnökségi ülésekről készült jegyzőkönyvek megírása. De aki könyvünket átlapozza, láthatja, hogy ezen kívül ott vagyunk a község életében mindenhol, az adventi koncerteken, a falunapokon, az ünnepségeken, a sportrendezvényeken, és nem csak anyagi támogatóként, hanem aktív résztvevőként, segítőként is.

S addig, amíg mindezt önzetlenül, társadalmi munkában, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik tagjaink, addig minden évben felcsendülnek a várva-várt hangok a Kövesdomb oldalában.

Sitkei Hírek

Az egyesület ingyenes lapja a falu életéről

2001 decemberében megjelent a Sitkei Hírek első száma, melynek első oldalán a szerkesztőbizottság így írt: Sitke múltjának egyik ismert, szájhagyományok útján terjedő, aztán írott formában is közölt emléke Patkó Sándor balladája, melynek első sora így szól: „Patkó Sándor beizent Kissitkére”. Most mi is beizenünk Kis- és Nagysitke minden házába, de nem követelünk sem pénzt, sem élelmet. Sőt, ha beengednek és szívesen látnak bennünket e lap hasábjain, akkor inkább mi szeretnénk adni. Olvasnivalót, információkat a községről. Tudósításokat a falu életében történtekről, beszámolókat jeles napokról. Beszélgetéseket érdekes emberekről.

Azóta eltelt több mint tizenhét esztendő. Voltak az újság életében holtpontok. A szerkesztőbizottság tagjai azóta többször is változtak, de reméljük, hogy a megjelent számokban olyan eseményekről tudósítottunk, olyan embereket mutattunk be, melyekre minden sitkei , vagy Sitkéről elszármazott ember büszke.

Újságunknak másik nagy értéke, hogy ezt a lapot egy kis közösség hozta, hozza létre. Nem egy ember írja, hanem bizony néha tíz-tizenöten dolgozunk rajta. Ez már csak azért is jó, mert többen több felől értesülünk az eseményekről. Ha valami elkerüli egyikünk figyelmét, a másik megírja. Van, aki a rég múltat idézi meg, van, aki a természetről ír szívesen, van, aki a kultúráról, a sportról. S ez így egész.

„A lap megjelenéséről a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület elnöksége határozott azzal a céllal, hogy ezzel is szolgálja az itt élőket. Hiányt pótoljon, és közvetítse azokat az értékeket, amelyek nélkül nincs a községnek összetartása, összetartozása.”- jelent meg az első számban.

Reméljük, hogy most is megfelelünk azoknak az elvárásoknak, amit az akkori elnökség célul tűzött ki, s amit a jelenlegi is elvár a szerkesztőség tagjaitól.

Mi pedig, akik jelenleg is részt veszünk az újság szerkesztésében, számítunk mindenki véleményére, ötleteire és nem utolsósorban mindenki önzetlen munkájára.

Persze akinek nincs rálátása, hogyan készül el egy ilyen újság, az elképzelni sem tudja, hogy mennyi munkát, időt igényel a cikk kitalálásától, a megírásától, a korrektúrájától át addig, amíg a kefelenyomatot át lehet nézni, aztán ismét javítani. Talán ezért is van az, hogy az elmúlt években többször is volt mélyponton, de mindig voltak új és új emberek, akik ismét összefogtak azért, hogy az újság újraindulhasson.

Itt szeretnénk megköszönni azoknak a munkáját, akik részt vettek a mindenkori szerkesztőbizottságokban.

Az első két évben csak 1-1 szám jelent meg decemberben, karácsony előtt. Pajor András volt ekkor a főszerkesztő, az újság szerkesztőbizottságának ekkor Gróf Lászlóné, Kiss László és Nagy Miklós voltak a tagjai.

2003 márciusától V. Molnár Zoltán vette át a felelős szerkesztő posztot az újságnál, úgy látszott, minden rendben van, megjelent mind a négy szám, egyre többen álltak neki az írásnak. A szerkesztőbizottságban helyet kapott 2003 szeptemberétől Kondics Erika is. Aztán 1 évig ismét szünetelt az újság kiadása. Egyre inkább világosabbá vált, hogy több sitkeit kell bevonni az újságírásba. Így 2005 márciusától Germánné Cseszkó Blanka, Gróf Lászlóné, Györgyi János, Kiss László, Kondics Erika kapott felkérést a munkára, felelős szerkesztő továbbra is V. Molnár Zoltán maradt. Zökkenőmentes két év volt. Hogy miről szóljon az újság, az ötleteket Kiss László adta legtöbbször. Hatalmas ismeretanyaggal rendelkezett nem csak munkájából kifolyólag. Gyűjtött minden információt, fényképet, dokumentumot, ami szülőfalujával kapcsolatos volt. Aztán ismét mélypontot élt meg az újság több mint 2 évig, 2009 júniusáig nem jelent meg egyetlen szám sem. Aztán hosszú idő után - Kiss Lászlónak köszönhetően-, ismét felállt egy új csapat, melynek Germánné Cseszkó Blanka, Gróf Lászlóné, Kiss László, Kondics Erika, dr. Nagy Erika és Szép Orsolya voltak a tagjai. De nem csak a bizottsági tagok változtak, az újság is új formát öltött, sőt, 12 oldalról 16 oldalasra bővült. Így egyre több cikk, egyre több hír kerülhetett bele. Kiss László egyre több embert szólított meg azzal, hogy legyen egy-egy cikk írója, egy-egy esemény tudósítója. S tette mindezt 2012 márciusától a lap főszerkesztőjeként. Helyettesének Gróf Lászlónét kérte fel, szerkesztők továbbra is Germánné Cseszkó Blanka, Kondics Erika, dr. Nagy Erika és Szép Orsolya voltak. Kiss László töretlen lelkesedéssel szerkesztette egyesületünk lapját egészen 2013 júniusáig. A következő szám szerkesztésében már megakadályozták az égiek, akik magukhoz szólították. 2013 szeptemberétől itt maradtunk lelkesedése, ötletei és kimeríthetetlen „kincsesbányája”, a régi fényképek, dokumentumok nélkül. Összeült hát kis csapatunk, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy a munkát folytatni kell. Többen is ígéretet tettek arra, hogy segítenek abban, hogy ne szűnjön meg egyesületünk lapja. Nagy szerencsékre ekkor költözött családjával községünkbe Mesterházi-Horváth Krisztina, akinek azóta is hálás vagyok, hogy elfogadta a lap korrektúrázását, amit azóta is nagy felelőséggel, becsülettel végez. Bár a szerkesztőbizottság régi tagjaiból már csak Germánné Cseszkó Blanka maradt, szerencsére felnőtt egy olyan korosztály időközben, akik lapunk cikkeinek megírásában biztos pontokká váltak. 2015 júniusától Vass Bernadett (Németh-Vass Bernadett) és Czupor Szilvia lettek bizottságunk lelkes tagjai, és Bozi-Vörös Zsófia írásaira is mindig számíthatunk.

A cikkek többségét a fent említett bizottsági tagok írták, de többen voltak olyanok, akik nagyon sok számhoz készítették el írásaikat, nekik is köszönettel tartozunk. Elsőként Kovács Ferenc elnök úrnak, aki nem csak írásaival tisztelt meg bennünket, de mindig is lapunk mellett állt. Így írt a Sitkei Hírek megjelenésének 10 éves évfordulójára:

„Mit is kívánhatnék 10 év után a Sitkei Hírek szerkesztőbizottsága számára?

Őszintén bízom abban, hogy azt a munkát, amit elkezdtünk, mindig lesz aki folytatja, a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület pedig ezt követően is minden évben elő tudja teremteni azt az összeget, ami az újság megjelenéséhez szükséges. Hiszek ugyanis abban, hogy ezzel egy olyan plusz és maradandó értéket teremtünk időről időre Sitke közössége számára, mely nem csak számunkra, hanem utódaink számára is fontos lesz.”

 

                                                                                                                      Gróf Lászlóné

Támogatottjaink

 

Egyesületünk elnöksége mindig is büszke volt arra, hogy amit elért, saját erejéből érte el, támogatást más szervezetektől ritkán kapott, azonban nagyon sokszor nyújtott segítséget másoknak. Ebben a fejezetben szeretnénk röviden bemutatni azokat a szervezeteket, melyeknek a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület már többször is adott támogatást céljaik megvalósításához.

 

A sitkei citerazenekar

 

A sitkei citerazenekar 1966. október 28-án alakult Lábodi Zoltán vezetésével. Vas megye legrégebben alakult, s azóta is folyamatosan működő együttese. Az elmúlt 50 év alatt számos kitüntetést, (Vas megye kultúrájáért, Miniszteri dicséret, SZÖVOSZ Nívódíj) országos és megyei arany- és ezüstminősítést tudhatnak magukénak. A Vas Megyei Közgyűlés is több alkalommal dicsérő oklevéllel ismerte el az együttes munkásságát. A magyar népzenét nem csak itthon, de határainkon túl is népszerűsítik. Többször szerepeltek Ausztriában, Erdélyben, Szlovéniában és Horvátországban.

Az együttes fennállásának 40. évfordulója alakalmából Sitke község Önkormányzata Sitke Községért érdemérmet adományozott a zenekarnak. 2009-ben pedig átvehették az alapító-vezetőjükről, Lábodi Zoltánról elnevezett Sárvár és Térsége Kistérségi Közművelődési Díjat. 2016-ban ünnepelték fennállásuk 50. évfordulóját.

Az együttes többször is támogatásért fordult egyesületünk elnökségéhez, melyet minden esetben pozitívan bírált el az elnökség.

Az együttes jubileumi ünnepségei után tartott fogadásokhoz a sitkei Kastélyfogadóban egyesületünk nagymértékben hozzájárult. A 2002-ben kiadott Kerekes a vadkörtefa levele című Cd kiadásához - mely 35 év dalainak legjavát tartalmazta -, 40.000 Ft támogatást nyújtottunk. A 2016-ban kiadott „ A Sitkei Citerazenekar 50 éve” című kiadvány költségeihez 150.000 Ft-tal járultunk hozzá, ezzel a könyv egyik fő támogatójává lettünk. Büszkék vagyunk, hogy nagymértékben hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a színvonalas kiadvány megjelenhetett, és most már nem mehetnek feledésbe azok az események, melyek a citerazenekar fél évszázados történetéről szólnak.

 

Népi Díszítőművészeti Szakkör Sitke

A Népi Díszítőművészeti Szakkör 1980-ban alakult községünkben, s azóta is folyamatosan működik. A szakkör alapítója és vezetője Varga Mária, akit településünkön talán senkinek sem kell bemutatni, érdemeit azonban fontos minden lehetséges alkalommal kiemelni. A szakma és a közvélemény megbecsülését nem pusztán a hímzéssel érdemelte ki, hanem azzal a széleskörű tudással, melyet az évtizedek alatt alázatos munkával összegyűjtött. Varga Marika a magyar népművészet, a népi hagyományok és a népi hímzés nagy tudású ismerője. A mintakincseket nem csak megismerte, tervezésével újraalkotja, a díszítőművészeti szakkörben végzett munkájával pedig át is örökíti azokat. Így egyesületünk mindenkori elnöksége biztos lehetett abban, ha Varga Mária szakkörvezetőként az egyesületünkhöz fordul, a megítélt támogatás a legjobb helyre kerül. Abból ugyanis vagy anyagot vásároltak a további terítők elkészítéséhez, vagy kiállítást szerveztek az elkészült munkákból, vagy éppen a jubileumi ünnepségeik méltó megtartásához használták fel.

Varga Mária –egyesületünk tagja – a római katolikus Szentháromság templom, valamint a Kápolna oltárára is készített oltárterítőt, melyek ékes bizonyítékai annak, hogy támogatásunkkal olyan értékek születnek községünkben, amelyekre nagyon büszkék lehetünk.

 

Nyári Gyermektábor

 

A gyermekek nyári szabadidejének hasznos eltöltése érdekében, valamint hogy segítsünk a szülőknek a gyermekfelügyelet megoldásában 2004-től minden évben egy hetes tábort szervezünk a művelődési házban. A táborban változatos programok várják évről-évre a gyerekeket.

2004-ben és 2005-ben a népi játékok készítése és a népi hagyományok megismerése volt a cél. A kézműves foglalkozásokat Nyúl Lászlóné vezette, készültek a faröppentyűk, rongy- és csuhébabák, gyöngyöt fűztek, nemezlabdát, diótücsköt készítettek, mézeskalácsot sütöttek.

Az iskola megszűnéséig a tanító nénik, Gruber Rita és Fülöp Nándorné, majd 2007-től az óvó nénik, Pataki Márta és Hajdu Tímea felügyelete és irányítása alatt zajlanak a programok. Márti néni javaslatára, a gyerekek létszámára és életkori különbségére való tekintettel kettévált a tábor programja. A nagyok és színjátszást kedvelők drámafoglalkozásokon vehetnek részt Márti nénivel, a kisebbek Timi néni útmutatása alapján különböző kézműves technikákkal ismerkedhetnek.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a gyerekek megismerjék lakóhelyük épített és természeti környezetét.

2006-ban például megnéztük a kápolnát, miután szembesültünk azzal, hogy vannak olyan gyerekek, akik még nem is látták belülről. Kondics Erika megismertette a legendát velük, hogy állítólag miért is építtette Felsőbüki Nagy Sándor. A Hercseg tetőre is fellátogattunk ebben az évben, hazaérve pedig totót töltöttek a gyerekek a kiránduláson halottakból, községünk történetéről.

2008-ban és 2009-ben az egyesület jóvoltából a Szent György Lovagrend apród 7 próba programját sikerült megrendelni, mely felejthetetlen élményt jelentett a gyermekeknek.

2010-től az egyesület támogatását a foglakozások anyagköltségéhez, sportszerek vásárláshoz, pótlásához használjuk fel, így ma már olyan sporteszköz készlettel rendelkezünk, amely biztosítja a hatvan - hetvenfős gyerektábor zavartalan sportolását, szórakozását.

Reméljük, hogy az elkövetkező években is lesz lehetőségünk arra, hogy községünk gyermekei számára programokban gazdag tábort szervezzünk. S mindezt tehetjük támogatóinknak – köztük a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületnek – köszönhetően olyan alacsony áron, hogy azok a gyermekek is részt tudjanak venni, akiknek a szülei más, anyagi hasznon alapuló, drága tábort nem tudnak kifizetni.

 

A művelődési ház udvarán lévő játszótérre fészekhintát vásároltunk a gyerekek nagy örömére.

 

Római katolikus Szentháromság-templom

Egyesületünknek ugyan a kápolna felújítása a fő célja, de kisebb - nagyobb összeggel a Szentháromság-templomot is támogatja. A templom külső felújításához 500.000 Ft-tal járult hozzá 2001-ben.

2008-ban az egyesület elnöksége 8 db falikar megvásárlására kérte fel Inzsöl Richárd plébános urat, anyagi felső határt sem szabva azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a falikarok stílusa megfeleljen a templom stílusának. A hat db ” francia barokk kétkarú” típusú rézből készült, bronz bevonatú falikarért 300.000 Ft-ot fizetett egyesületünk, kettőt az egyházközség fizetett saját döntésük alapján.

Inzsöl Richárd plébános úr és Kéthelyi Károly, az egyházközség elnöke levélben köszönték meg a nagyvonalú támogatást.

Részlet Inzsöl Richárd plébános úr köszönő leveléből:

„Ezúton szeretnénk mi is, mint a sitkei Római Katolikus Egyházközség vezetői kifejezni Elnök úr és az Elnökség tagjai felé köszönetünket azért az igen nagyvonalú támogatásért, mellyel lehetővé vált templomunk belső világításának új, stílszerű fali lámpakarokkal való megoldása, és ezzel együtt eszmei és tárgyi értékének növelése. Bízunk abban, hogy lokálpatrióta Egyesületük – lehetőségeihez mérten – a jövőben is szívén viseli községünk legrégibb és legnagyobb művészeti értékkel bíró építménye külső-belső szépítésének ügyét, és támogatásával kifejezi annak fenntartása iránti elkötelezettségét.”

Egyesületünk plébános úr kéréséhez híven, továbbra is biztosított anyagi támogatást az egyházközség javára.

2015-ben Balasi István plébános úr a plébánia területén található romos istálló felújítására millió Ft támogatást nyert. Ebből épült fel a Dr. Sali László Közösségi Ház, melynek átadó ünnepségére a közösségi ház berendezéséhez 200.000 Ft-ot biztosított elnökségünk asztalok és székek vásárlására.

2016-ban a Szentháromság-templom padfűtés beszerelésének teljes összegét átvállalta egyesületünk.

 

Falunapok

Községünkben 2005-től vannak falunapok az Együtt Sitkéért Egyesület kezdeményezésére. A Kápolnáért Kulturális Egyesület a kezdetektől fogva támogatóként állt a kezdeményezés mellé. Kezdetben a község lakosainak megvendégelésére szolgáló ételhez vásárolt alapanyagokat, tányérokat, evőeszközöket, volt hogy a főzőverseny díjait is finanszírozta egyesületünk, később egy-egy fő attrakció vagy éppen az esti báli zenekar tiszteletdíját vállalta magára. Így léphettek fel nálunk, a Flame Együttes, Dömötör Balázs és barátai, Szabó Tibor és már kétszer is a Big Mouse Band.

 

Idősek napja

Az idősek napi rendezvényeknek nagy hagyományai voltak községünkben a ’70-es ’80-as években, de aztán ez a hagyomány a rendszerváltással megszakadt. 2000-ben vetődött fel ismét annak a gondolata, hogy köszöntsük falunk 70 év feletti lakosait. A jó ügy mellé a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület is a kezdetektől fogva mellé állt, s pénzbeli adománnyal segítette a rendezvény megtartását. Az elnökség hamarosan arra az elhatározásra jutott, hogy minden idős lakosnak egy-egy ajándékcsomagot készít, melyet az ünnepségen adnak át. Az egyesület tagjai részt vesznek azóta is az ajándékcsomag megvásárlásában, összeállításában, kiosztásában. Azoknak az idős embereknek, akik nem tudnak eljönni az ünnepségekre, Morgós István polgármester úr, az egyesület ügyvezető-alelnöke és Gróf Lászlóné, az egyesület titkára személyesen juttatja el a csomagot minden évben.

 

Hősök és Áldozatok Alapítvány

Dr. Ódor Zoltán 1990–ben létrehozta a Sitkei Világháborús Hősök és Törökemlékmű Alapítványt, mely számtalan megemlékezést tartott a két világháborúban elesett hősök és áldozatok emlékére a község központjában kialakított emlékparkban. Ezeken a megemlékezéseken olyan magas rangú tisztek, attasék, nagykövetek vettek részt az évek során, melyre a mai napig büszkén tekintünk vissza. Az ünnepségeken egyesületünk elnöksége mindig képviseltette magát, koszorút helyezett el a hősök tiszteletére állított - Németh Mihály által készített -, szobornál.

2005. november 6-án pedig a park építtetőjének, dr. Ódor Zoltán díszpolgárrá avatásának tiszteletére rendezett ünnepséget támogatta anyagilag is egyesületünk.

 

 

A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület Teke Szakosztálya

 

2009. december 3-án alakult meg községünkben az egyesület Teke Szakosztálya, melynek elsődleges célja a tekesport programjainak szervezése, kupákon, bajnokságokon való részvétel biztosítása. A csapat az amatőr, majd a Vas megyei I. osztályt kinőve, jelenleg az NB III-ban játszik.

A bajnoki mérkőzések mellett rengeteg kupán részt vesznek, így magas az utazási költség, s mint minden sportban, itt is van nevezési díj, játékengedély díj, sportorvosi díj. Ezeknek a költségeknek a finanszírozásában segít egyesületünk minden évben.

 

 

A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület Labdarúgó Szakosztálya

 

1996. június 23-án alakult meg a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület Labdarúgó Szakosztálya, 24 évvel az utolsó sitkei nagypályás mérkőzés után.

A szakosztály első elnöksége is megalakult ezzel egyidőben, melynek elnöke Palkovics Sándor, tagjai Márton Zoltán, Linka László, Fülöp Nándor, Dombay Zoltán, Pék Csaba voltak.

Az első játékoskeret – amely különösen kedves volt a focirajongóknak, mert tagjai kevés kivétellel sitkeiek, vagy Sitkéhez valamilyen módon kötődőek voltak –: Szabó Imre, Bősze Zsolt, Patyi Miklós, Mórocz László, Gaál Kristóf, Bokor Lajos, Péntek Ferenc, Pető Norbert, Horváth Attila, Major József, Major Gábor, Kovács Károly, Kovács Árpád, Pénzes Gusztáv, Pénzes László, Horváth Kálmán, Bősze Attila, Lengyel Gábor, Müller Zoltán, Viczmándi Ervin, Márton Zoltán, Pék Csaba és az „idegenlégiósok”, Hirdi László, Bolla Viktor, Hajba Zoltán, Bándli László és Viganó Richárd.

Az elnökség és a csapat tagjai nagy lelkesedéssel és nem kis büszkeséggel készültek az első mérkőzésére a körzeti bajnokságban, melyet 7:1-re meg is nyertek Vásárosmiske csapata ellen.

Három körzeti bajnokságban töltött idő után, az 1998/99-es bajnokságot toronymagasan megnyerve, Németh Attila vezetőedző irányításával a csapat felkerült a megyei II. osztályba.

Ekkor legtöbbet a Szladovics János, Horváth Kálmán, Kovács Árpád, Pénzes László, Pénzes Gusztáv, Pusztay Tamás, Pék Csaba, Hartman Róbert, Matusz István, Farsang Gusztáv, Péntek Ferenc összetételű kezdőcsapat – kiegészülve Matusz Józseffel, Orbán Csongorral, Major Józseffel, Károlyi Szabolccsal, Vincze Lászlóval, és Papp Gáborral –, lépett pályára.

A megyei II. osztályban sem vallott szégyent a csapat, azóta is ott szerepelnek. Voltak sikeres és kevésbé sikeres éveik.

Az elnökség is sok átalakuláson ment keresztül, 2001-től főleg hárman vitték vállukon a csapat gondjait. Gaál Tibor szakosztály elnökként, Németh Attila technikai vezetőként irányította az együttest, Pék Csaba a gazdasági ügyekért volt felelős Martonfalvi Miklós segítségével.

Ettől az időszaktól kezdett el látványosan fejlődni a futball infrastruktúrája Sitkén. Az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatán nyert másfél millió forintnak, a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület támogatásának, az önkormányzati szerepvállalásnak, valamint a helyi vállalkozók segítségének és sok-sok társadalmi munkának köszönhetően öltöző épült a művelődési ház mellett. A futballpálya is az önkormányzat tulajdonába került, szintén pályázat útján, amit a labdarúgó szakosztály kapott meg használatra, ellenszolgáltatás nélkül. Közben megtörtént a pálya körbekerítése, elkészültek a kispadok, a labdafogó hálók. Egyesületünk elnöksége is lelkes támogatóként állt a csapat mellé. 2000-től nem csak az évi „rendes” összeget utalta a csapat számlájára, hanem rendszerint a pályázati önrészt is egyesületünk vállalta magára. Így a lelátók és a védőhálók vásárlásához, az öltöző fűtésének korszerűsítéséhez, az öltöző tetőfelújításához, s a csapat működését szolgáló különböző pályázatok önrészéhez közel 5 és fél millió Ft-tal járult hozzá az elmúlt években.

S azt sem mondhatja senki, hogy a csapat szereplése azért maradt alul a várakozáson, mert nem kapta meg a kellő támogatást, hisz csak egyesületünk 13 millió Ft-ot fizetett ki – az önkormányzati, szponzori és pályázati támogatások mellett - a szakosztály működési támogatására.

A csapat kezdeti lelkesedése ennek ellenére csökkenni látszott, már a tizenöt éves évfordulón is azt fájlalta az akkori elnökség, hogy helyi kötődésű játékosokból nem állítható össze ütőképes csapat, így mindig községen kívülről kell erősíteni. Így a játékosok, az edzők jöttek, mentek, Sitke nem tudott játékos megtartóvá válni. Ha nincsenek gyökerek, kötődések a játékosokban, akkor a kínálkozó jobb lehetőséget azonnal kihasználják, továbbállnak, s kezdődhet a csapatépítés elölről. S ha nincs összetartás a pályán, az öltözőben, s utána a pályán kívül, akkor az már a futballra is rányomja a bélyegét.

Ha végignézzük a listát, hogy évről-évre hányan jöttek és hagyták itt a csapatot, elkeserítő még egy kívülálló számára is. Ennek ellenére voltak szép időszakok az elmúlt két évtized alatt, de voltak lehangoló pillanatok is, például mikor a dobogós helyről kieső helyre került az együttes.

A megalakulás óta persze nem csak a csapat, de a vezetőség összetétele is sok változáson ment keresztül. Sokan próbáltak segíteni, ki az ismeretségével, kapcsolataival, ki tenni akarásával, de volt aki „csak” jó tanácsokkal látta el a labdarúgókat. Minden elismerés – főleg azoknak a csapatvezetőknek –, akik hosszú évekig megszállottként küzdöttek azért, hogy Sitkének legyen futballcsapata. Hogy ennek érdekében szabadidejük jó részét a szervezésre, pályázásra, fűnyírásra áldozták, illetve áldozzák ma is. Az sem csoda, hogy közben sokan kiégtek a szélmalomharcban.

Jó hír azonban, hogy a 2017-ben felállt egy új elnökség, mely újult erővel, lelkesedéssel irányítja a csapatot. Elnök: Pető Norbert, szakosztályvezető: Németh Attila, technikai vezető: Pénzes Gusztáv, titkár: Viczmándi Ervin, pénztáros: Viczmándi Józsefné, utánpótlás vezető: Horváth Gábor.

S a jelenlegi csapat: Viczmándi Ervin, Papp Balázs, Molnár Ádám, Horváth Gábor, Pénzes Gusztáv, Kelemen Bálint, Orbán Csongor, Ódor Szilárd, Pető Norbert, Kelemen Dániel

és az „idegenlégiósok”: Kaisinger András, Kovács Krisztián, Magyar László, Németh Máté, Sebestyén Sándor, Sebestyén Szabolcs, Szalai Csaba, Ádám Endre, Szalay Dávid, Márk Péter, Szitkai Szabolcs, Németh Roland, Imre Gábor, Györkös Péter, Molnár Gábor, Pencz Krisztián

Játékos edző: Ádám Endre.

Elkezdődött tehát ismét a csapatépítés, reméljük, hogy a 2018/19-es idényre beérnek azok a változások, amelyeket az új elnökség eszközölt. Tekintetbe véve, hogy ifistáink is szépen szerepelnek a bajnokságban, bízhatunk, hogy nem vész kárba az a sok-sok munka, amit az együttes megalakulása óta fektettek bele a futballért rajongó emberek.

Kívánjuk, hogy lelkesedésük tartós legyen, és a hazai gólörömöktől legyen hangos még sokáig a sitkei focipálya!

 

Gróf Lászlóné

 

Kiállítások a kápolnában

Egyesületünk vezetősége minden lehetőséget megragad, hogy az egyesület nevében szereplő kulturális jelzőnek megfeleljen. Ezért nem csak a kápolna megmentését, felújítását tartotta szem előtt, hanem már kezdetektől fogva híres művészek alkotásait hozta el a sitkei közönségnek.

Az elmúlt harminc évben számtalan alkotó munkáinak adott otthont a kápolna. Könyvünkben sajnos nincs lehetőség arra, hogy valamennyit megemlítsük, de azért szeretnénk párat kiemelni közülük.

1988-ban még érződött a frissen meszelt falak illata, mikor az első kiállítás megnyílt, melynek keretei közt Szegvári Károly festő és Szabados János Munkácsi díjas festőművész képeiben gyönyörködhettek a látogatók.

1990-ben egy sárvári festőművész bemutatkozásáról tudósított a Vas Népe Sámánok üzenete címmel. Szabados József nem a „pasztell hangolású, lírai olajfestményeit” hozta el a sitkei közönségnek, hanem egy egészen új oldaláról mutatkozott be. A kápolna remek hátteret adott a pogány mitológiát a keresztény kultúrával ötvöző, sajátos alkotásoknak.

Benkő Sándor- a Vas Népe munkatársaként-, végig kísérte a Kápolna újjászületését, a rockkoncerteket. Az ellesett pillanatokból Lépcsőfordulók címmel 1991 őszén nyílt meg kiállítása, melyről így tudósított a megyei lap:

„Mit rejt a lépcsőforduló? Mit talál az, aki fölkapaszkodik a csorbából éppé varázsolt lépcsőfokokon? Miféle titkot, ajtót, csodát? A Sitkére látogató már tudja. A százhúsz éves, rózsaablakos kápolnát, amely zeneszóra született újjá…….A frissen vakolt, templom-szagú kápolnába lépőt mégis meglepetés éri: újabb lépcsővel találja magát szembe, Benkő Sándor fotóin. A kápolna lépcsőivel. Aki felkapaszkodott a kőlépcsőkön és megnézte Benkő Sándor képeit, hogy mit rejtett a papírból készült lépcsőforduló, nem csalódott.

„Az ember elcsodálkozik. Ilyen szépek voltak az ütött kopott falak, a csorba lépcsőfokok? Ki vette észre még azt a pillanatot, amikor éppen megcsillant a fény a kápolna csonka tornyán? Ki nézett át a kerítés vasvirágain?” Természeten Benkő Sándor.

Köszönjük, hogy a művész szemével láthattuk mindezt mi is.

 

1998 Németh Pálnak, a szombathelyi Dobó SE legendás trénerének akvarell tájképeit csodálhatta meg Sitke lakossága. A kiállítást Novotni Zoltán sportriporter nyitotta meg, előtte a Kastélyfogadóban Németh Pál átvehette az 1998-as év legjobb edzője díjat.

 

2000. május 1-e kiemelkedő dátum egyesületünk életében. A kápolna nem kisebb jelentőségű programnak adott helyet, mint a falu millenniumi napja. Varga Mária, a Sitkei Népi Díszítőművészeti Szakkör vezetőjétől származott az az ötlet, hogy ezen alkalomból az ország különböző templomaiban használatos terítőkből, papi ruhákból, zászlókból, különböző népművészeti tárgyakból álló kiállítással tegyük emlékezetessé az ünnepet. Nagyon sok értékes darabot sikerült összegyűjteni, megcsodálható volt többek közt a bejcgyertyánosi templom 26 méter kézileg vert aranycsipkével szegélyezett oltárterítője, a győri tábori lelkész szőlő és búzakalász motívummal díszített úrihímzéses miseruhája, a gencsapáti gyülekezet felújított zászlója. A kiállítás célja volt az is, hogy a bemutatott tárgyak hiteles mintakincseiből ötletet meríthessenek a liturgikus tárgyak díszítésével, készítésével foglalkozók. A millennium keretén belül kerültek felszentelésre a Petrás Mária által készített, csodálatos stációképek, melyeket Konkoly István püspök úr szentelt fel.
2001. húsvét vasárnapján ismét benépesült a Kálvária udvara. A „Kápolnáért” Kulturális és Sportegyesület az Ajkai Kézműves Egyesülettel karöltve csodálatos kiállítást rendezett amatőr kézművesek munkájából. A kiállítást Kovács Ferenc országgyűlési képviselő, egyesületünk elnöke nyitotta meg, majd Kiss Balázs idézett Rilke: Te vagy az örökös című verséből. Ezt a Sitkei Citerazenekar műsora követte.

Ezután Stolár Mihály, ajkai országgyűlési képviselő szólt pár szót az ajkai egyesületről, a kiállítás anyagáról. A kiállított tárgyak között láthattunk gobelineket, szemet gyönyörködtető festményeket, kristályból készült ajándéktárgyakat, zselégyertyákat, festett üveg, bőr és kovácsoltvas dísztárgyakat.

Ennek a kiállításnak az anyagában főleg az volt az irigylésre méltó, hogy hobbyból készültek olyan ügyes kezű emberek által, akik az életben teljesen más szakmát űznek.

Mi, sitkeiek is büszkék lehettünk, hisz a kiállításon Malomvári Miklósné - Németh Klári néni – is bemutatkozott csodálatra méltó csuhébabáival, élethűen megalkotott, sok-sok türelmet és nagy ügyességet igénylő kompozícióival, amelyek között az „Utolsó vacsora” kapott fő helyet.

 

2005-ben Bilicsi Tivadar unokája, Dr. Juhos Katalin gobelin kiállítása nyílt meg a kápolnában.

 

2006-ban Horváth Zoltán ikervári amatőr festő mutatkozott be.

 

2009-ben Horváth János festő, grafikus képeit Kondor János, a Nádasdy –vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe. A tanárképző főiskola docenseként tevékenykedő Hováth Jánosnak a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, a Magyar Vízfestők Társaságának, a Les Européennes de l Art en Thiérache csoport, a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagjaként számos egyéni tárlata volt (Szombathely, Sopron, Győr, Kőszeg, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Felvidék, Graz) és csoportos bemutatókon is szerepelt itthon és külföldön (Miskolc, Hatvan, Ungvár, Bécs). Számos díjat nyert művei a Szombathelyi Képtár, a győri Xantus János Múzeum, a grazi Johanneum Múzeum gyűjteményében találhatóak meg. Büszkék vagyunk rá, hogy - ha csak három napra is -, otthont adhatott képeinek a sitkei kápolna is.

 

2013-ban harmadik alkalommal került megrendezésre a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség szervezésében a „Művészet határok nélkül” című kiállítás, melyet nagy örömünkre a kápolnában tartottak meg. A szlovén, magyar, horvát osztrák, és szlovák művészek munkáit bemutató kiállítást Nemes László festőművész ajánlotta a látogatók figyelmébe.

 

2013-ban az egyesület 25. évfordulója alkalmából gyűjtöttük össze és mutattuk be az addig megrendezett koncertek plakátjait, melyek ma is láthatók a kápolnában. A kiállítás minden évben bővül azóta az éppen aktuális év plakátjával. A belépők természetesen először a gyönyörű kápolnabelsőt csodálják meg, de aztán szívesen időznek az esetleg még emlékeket is felidéző plakátok előtt.

 

2014-ben a falunapra Csiszár József festménykiállítását szervezte meg egyesületünk.

„Csodálatosan szép magyar nyelvünkben igazán pontos, jó kifejezés nincs a munkám meghatározására: vadászfestő, állatfestő, természetfestő.Talán az utóbbi kifejezés áll a legközelebb hozzá: a kimeríthetetlen témavilág, az örökké megújuló és mindig más arcát mutató természet.A vadászat, mint szenvedély engem is hatalmába kerített.De én azt vértelenül művelem, ecsettel. Képeimen igyekszem a flóra és fauna tökéletes összhangját megjeleníteni.” - így ajánlotta festményeit a látogatók figyelmébe maga a festő.Alkotásaival méltán érdemelte ki, hogy Európa legjobb vadászfestői közt tartják számon. Büszkék vagyunk rá, hogy München, Salzburg, Graz, Hamburg mellett községünk is helyet adhatott csodálatos képeinek. Sokak véleménye, hogy ilyen rangos és szép kiállítás még nem volt a művelődési házban.

 

Adventi hangversenyek

Az adventi programok ötlete az Együtt Sitkéért Egyesület tagjaitól származik, 2009-ben ők állítottak először betlehemet községünkben, ők gyújtottak gyertyát az adventi koszorún kis műsorok keretében. Sajnos az ő lendületük 2012-ben elfogyott, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem szabad a jó ötletet veszni hagyni, így 2013-től az önkormányzat dolgozói, egyesületünk tagjai állítják fel a betlehemet, mely azóta – Vass Lajosnénak, egyesületünk tagjának ötletei alapján - minden évben más-más képpel fogadja a velünk ünneplőket.

Egyesületünk elnöksége 2010-ben határozta el, hogy a község adventi készülődésébe bekapcsolódik. és azzal teszi ünnepélyesebbé, hogy advent első vasárnapján a római katolikus templomban komolyzenei hangversenyt szervez. Bár 2011-ben elmaradt a koncertszervezés, azóta azonban minden évben sikerült olyan fellépőket felkérni, hogy előadásukra megteltek a templom padsorai.

2010-ben Savaria Szimfonikus Zenekar vonósnégyese és 2012-ben is a Savaria Szimfonikus Zenekar Vonósnégyese adott koncertet.

2013-ban Celldömölki Ádám Jenő Zeneiskola tanárai nem csak hagyományos hangszereken, hanem nyeles csengettyűkön játszották le műsorszámaik egy részét, a közönség nagy örömére.

2014-ben Mérei Tamás csellóművész és Buti Zsanett zongoraművész adventi koncertjében gyönyörködhetett a közönség.

2015-ben a Sárvári Vonósok előadásában Corelli és Vivaldi művekből volt hallható összeállítás, majd a második részben a filmzenék világába kalauzolták a hallgatóságot.

2016-ban egyesületünk jóvoltából már fűtött padokból élvezhettük a hatodik adventi koncertet, melyre ismét a Celldömölki Ádám Jenő Zeneiskola tanárait hívtuk meg, s akiktől ismét lelkileg felemelő élményt kaptunk.

2017-ben a Ma' mint' Ti Színjátszó Csoport adott "Dallam hátán, szelek szárnyán" címmel fergeteges műsort templomunkban.

A Köves domb köztulajdonban maradásának igaz története

1993-ban a Földkiadó Bizottságok megalakulásával, az önkormányzat alkalmazottjaként megkaptam azt a feladatot, hogy írjam össze, ki hol szeretné visszakapni a tsz használatában (tulajdonában) lévő területekből a földtulajdonát. Erre egy bizonyos földalap volt kijelölve, szigorú határidővel a kérelem beadására. Több mint 300 kérelem érkezett időre. A tsz akkori elnöke, aki nem hitte el, hogy tényleg visszakerülnek a földek magánkézbe, időhúzás céljából, sok-sok kimutatást készíttetett velem, de érdemi munka nem történt. Gondolom, máshol is így lehetett, mert egyszer csak a munkaügyi központoktól igényelni lehetett olyan embereket, akik elvégzik ezt a feladatot, így hát egy hölgy került a helyemre. Persze telt-múlt az idő, a szerződése lejárt, de még mindig nem történt semmi. A munka visszakerült hozzám. Ekkor tapasztaltam meglepve, hogy nem csak azokat a területeket lehetett volna igényelni, amikről tájékoztatást kaptunk, hanem annál sokkal többet, többek közt a kápolnát körülölelő 3 hektáros területet is. S ami a legfelháborítóbb volt, hogy a tsz elnök lapján meg is volt jelölve, mintha ő igényelte volna egyedül. Ami azért volt kellemetlen, mert az volt az előírás, hogy amely területet valaki csak egyedül igényelte határidőn belül, azt neki mindenféle egyeztetés nélkül ki kell adni. Egy szerencsénk volt, hogy az igény nem az én írásommal lett beírva, hanem az engem helyettesítő hölgyével, aki több, mint egy év múlva került oda, tehát határidőben történt beírásról szó sem lehetett. A Földkiadó Bizottság tagjaival arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezt a kérelmet így nyugodtan semmisnek vehetjük. De mi lesz akkor a földterület sorsa? Ha egy kézbe kerül, semmi sem biztosítja, hogy továbbra is közérdeket szolgál, ha kisorsoljuk, ki tudja, kinek a nevére kerül. Ekkor ajánlottam fel, hogy megpróbálom az embereket rábeszélni, hogy ajánljanak fel 1-2 aranykoronát erre a nemes célra. Volt, aki nem hitt a dologban, de én elindultam a József A. utcában lefelé, gondolva, mire lejárom a falut, csak meg lesz az a 24 AK felajánlás. Mire a falu közepéig jutottam, már össze is gyűlt.(Egyetlen helyen kosaraztak ki.) Ezután összehívtuk a Földkiadó Bizottságot, meghívtuk a felajánlókat, a tsz elnököt. Az aranykoronát felajánlókkal aláíratattunk egy nyilatkozatot, hogy ha nevükre kerül a föld, ingyen felajánlják az egyesület vagy az önkormányzat javára. Hát így került az önkormányzat nevére, mivel egyesületnek nem lehet(ett) földtulajdona. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyesület aztán mégis fizetett, de nem azért, mert az emberek megszegték a szavukat, hanem azért, hogy megköszönje ezzel a felajánlott segítséget.

Ezek az emberek talán megérdemelik, hogy nemes felajánlásuk, önzetlenségük elismerésekeként belekerüljenek ebbe a könyvbe, hogy az utókor is emlékezzen rájuk:

Tömör Imre 2 AK, Pégán Józsefné 1 AK, Ódor Elemér 2 AK, Baksa János 1 AK,
Gróf Lászlóné.2 AK, Vass Imre 2 AK, Kiss Jenőné 1,83 AK, Jenei János 2 AK, Samu Istvánné 2 AK, Sebesiné Fider Rozália 2 AK, Linka Antal 1 AK, Nagy Jánosné 2 AK, Vass János 1,54 AK, Vass Jenő 1 AK

                                                                                                                      Gróf Lászlóné

 

Kitüntetettjeink

 

Az 1986-ban alakult egyesületünk jelenleg 60 tagot számlál. Az elmúlt 30 év alatt a tagság szinte teljesen kicserélődött, a 29 alapító tag közül már csak heten maradtak. Sajnos többségük meghalt, de voltak, akik elköltöztek azóta, vagy csak egyszerűen nem kívántak tagok maradni. De szerencsére mindig jöttek újabbak, akik a nemes ügy mellé álltak, s közülük is voltak olyanok jó páran, akik tenni akarásukkal kitűntek a többiek közül. Az egyesület elnöksége felkérte Gaál Tamás (azóta már Munkácsi-díjas) szobrászművészt, hogy készítsen egy kápolnát ábrázoló bronz plakettet, hogy azzal jutalmazzák azokat, akik az egyesület érdekében hosszú időn át eredményesen tevékenykedtek.

A plakettek átadására első ízben az egyesület megalakulásának 15. évfordulója alkalmából került sor. A jubileum alkalmából 11 fő részesült elismerésben:

Balázs Ferenc, Kozma Gábor, Tóth Ferenc, Koltay Gergő, Kovács Ferenc, Domján Lászlóné, Fessler Magdolna, Benkő Sándor, Samu István, Martonfalvi Miklós, Kondor János.

 

A Lord Együttes 2012-ben ünnepelte megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Ritka év volt, hogy nem léptek fel a sitkei rockfesztiválon, de ilyenkor minden esetben kinyilvánította mind az elnökség, mind a közönség részéről, hogy Lord nélkül nem szabad koncertet rendezni. A Vas megyei közönség igényli jelenlétüket, szereti zenéjüket. Így szinte természetesnek tűnt, hogy a XXVI. sitkei rockfesztiválon munkásságuk elismeréseként átvehették a Vas Megyei Közgyűlés kitüntető oklevelét Kovács Ferenc elnök úrtól, egyesületünktől pedig Gaál Tamás bronzplakettjét, melyet Morgós István és Martonfalvi Miklós adott át az egyesület vezetőjének, Pohl Mihálynak.

 

Az egyesület megalakulásának 25 éves évfordulóját a tagság ünnepi közgyűlés keretein belül a kápolnában ünnepelte 2013-ban. Marton Ferenctől, a Vas Megyei Közgyűlés alelnökétől az egyesület munkásságát elismerő oklevelet vehetett át Kovács Ferenc, egyesületünk elnöke. Majd az egyesületben a következő egyesületi tagok kapták meg a kiemelkedő munkásságért járó plakettet: Némethné Finta Piroska, Vass Lajosné, Sebesiné Fider Rozália, Sebesi Sándor, Gróf Gusztáv, Gróf László, Palkovics Sándor, Gróf Lászlóné. Három évvel később ismét hárman részesültek elismerésben: Gróf Gusztávné, az egyesület tagja, Németh Attila a labdarúgó szakosztály elnöke és Morgós István, az egyesület ügyvezető-elnökhelyettese vehette át a megtisztelő elismerést.

 

Egyesületünk elnöksége több ízben kezdeményezte a „Sitke községért” érdemérem adományozását is.

 

A „Sitke községért” érdemérem olyan személynek, közösségnek, szervezetnek, intézménynek adományozható, aki, illetve amely a község életében, a tudomány, a művészetek és az irodalom, az egészségügy, az oktatás-nevelés, a kultúra és egyéb területen kiemelkedő munkát végzett.

Elnökségünk javaslatára 2006-ban a Sitkei Citerazenekarnak és a zenekar egyetlen élő alapító tagjának, id. Gróf Lászlónak Sitke község Önkormányzata – az együttes megalapításának 40. évfordulója alkalmából -, „Sitke községért” érdemérmet adományozott.

 

2011-ben pedig három olyan „zászlóvivő”részére kezdeményezte az érdemérem átadását, akik nélkül nem jöhetett volna létre az a példaértékű összefogás, amely lehetővé tette a kálvária- kápolna megmentését, s elindulhatott a már több mint harminc éves rockfesztiválsorozat.

 

Balázs Ferenc a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület megalakulásakor az egyesület elnöke volt, ma a tiszteletbeli elnöke. Elindítója, kezdeményezője a „Koncert a Kápolnáért” sorozatnak. Ő szervezte meg a Bach-hangversenyt, amellyel kezdetét vette egy máig tartó folyamat. Évekig részt vállalt a falu életében. Részt vett a falunapokon, Húsvéti tornákon, pályaavatón, az Emlékpark Alapítvány rendezvényein. Negyedszázada viszi Sitke jó hírét szerte az országban, kiemelkedő munkát végez a kultúra ápolása, Sitke értékeinek bemutatása, megismertetése területén.

 

Fessler Magdolna 1985-1990-ig a község elöljárója, majd két cikluson keresztül a község polgármestere volt. A Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület megalakulásakor a közgyűlés alelnöki feladattal bízta meg. Faluvezetőként és alelnökként is támogatta a kálvária körül kibontakozó felújítási munkálatokat és rendezvényeket. Tizenhárom évi vezetői munkája során nagy fejlődést ért el a falu. Újra lett önálló iskolája és óvodája Sitkének. Napközis konyha épült, új szárnnyal bővült a művelődési ház, és megtörtént az épület komfortosítása is. Vegyes bolt épült nagy összefogással, járdák készültek társadalmi munkában, emlékparkot avattunk, húsz házhelyet sikerült kialakítani a fiatalok letelepítése érdekében. Bővült a vezetékes ivóvízhálózat a Vadkert és a Hegyalja utcákban. Teljessé vált a gázellátás. És nem utolsó sorban megszépült a kálvária-kápolna. Fessler Magdolna kulturális rendezvények, falunapok, öregek napja szervezésében is nagy érdemeket szerzett, művelődési ház-vezető és könyvtáros is volt sok éven át.

 

Kovács Ferenc 1982-ben költözött a fővárosból Sitkére. 1983-ban megnyitotta a Kastélyfogadót. Az üresen maradt, elhagyatottan álló hajdani Felsőbüki Nagy-kastélyt a kastélyprogram keretében felújította, helyreállította. A felújított műemlék épületben a vendéglátóipari tevékenységen túl, gazdag, a helyi lakosság számára is hozzáférhető kulturális és sportprogramokat szervezett. A „Falusi Színházi Téli Esték” programsorozat keretében fővárosi művészek, közéleti személyiségek sora kereste fel és ismerte meg Sitkét. Kovács Ferenc helyet biztosított különféle sportrendezvényeknek, vetélkedőknek is. 1986-tól kezdeményezője és aktív résztvevője volt az induló kálvária felújítási munkálatoknak, és a mai napig tartó Kápolna Koncerteknek, továbbá kiállítások, hangversenyek szervezésének. 1990-ben tagja lett az Emlékpark Alapítvány Kuratóriumának. A rendszerváltás után, a második választási ciklustól országgyűlési képviselő. Országgyűlési képviselőként, majd 2006-tól Vas Megyei Közgyűlés elnökeként segítette Sitke fejlődését. Igazi lokálpatriótaként képviseli a község kulturális értékeit, hagyományait, kutatja múltját, és viszi Sitke jó hírét országhatáron belül és határainkon kívül.

 

Kiss László

 

Az elnökség tagjai:
1988

Elnök: Balázs Ferenc

Ügyvezető-elnökhelyettes: Fessler Magdolna

Pénztáros: Samu Zsuzsanna

Elnökségi tagok: Kovács Ferenc, Domján Lászlóné, Kiss László, Sebesiné Fider Rozália, Ősze József, Vass Lajosné

Elnök: Balázs Ferenc

Ügyvezető-elnökhelyettes: Kovács Ferenc

Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós

Titkár: Kiss László

Elnökségi tagok: Vass Lajosné, Domján Lászlóné, Tóth Ferenc, Sebesi Sándor, Sebesiné Fider Rozália, Paál Miklós

1996

Elnök: Balázs Ferenc

Ügyvezető-elnökhelyettes: Kovács Ferenc

Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós

Titkár: Domján Lászlóné

Elnökségi tagok: Tóth Ferenc, Paál Miklós, Sebesiné Fider Rozália, Vass Lajosné, Palkovics Sándor
Ellenőrző Bizottság tagjai: Hencz Lajosné elnök, Nagy Gábor tag, Samu Istvánné tag

2001
Tiszteletbeli elnök: Balázs Ferenc
Elnök: Kovács Ferenc
Ügyvezető-elnökhelyettes: Sebesiné Fider Rozália
Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós
Titkár: Morgós István
Elnökségi tagok: Kiss László, Palkovics Sándor, Gróf Gusztáv, Némethné Finta Piroska, Gaál Tibor
Ellenőrző Bizottság tagjai: Domján Lászlóné elnök, Pénzes László tag, Donáthné Samu Zsuzsanna tag

2005
Tiszteletbeli elnök: Balázs Ferenc
Elnök: Kovács Ferenc
Ügyvezető-elnökhelyettes: Morgós István
Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós
Titkár: Gróf Lászlóné

Elnökségi tagok: Kiss László, Gróf Gusztáv, Gaál Tibor, Némethné Finta Piroska, Palkovics Sándor
Ellenőrző Bizottság tagjai: Pénzes László elnök, Germán Ervin tag, Vass Imre tag

2009
Tiszteletbeli elnök: Balázs Ferenc
Elnök: Kovács Ferenc
Ügyvezető-elnökhelyettes: Morgós István
Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós
Titkár: Gróf Lászlóné
Elnökségi tagok: Kiss László, Germánné Cseszkó Blanka, Gróf Gusztáv, Gaál Tibor, Pék Csaba
Ellenőrző Bizottság tagjai: Györgyi János elnök, Gróf Gusztávné tag, Vass Imre tag

2014
Tiszteletbeli elnök: Balázs Ferenc
Elnök: Kovács Ferenc
Ügyvezető-elnökhelyettes: Morgós István
Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós
Titkár: Gróf Lászlóné
Elnökségi tagok: Gróf Gusztáv, Némethné Finta Piroska, Germánné Cseszkó Blanka
Ellenőrző Bizottság tagjai: Györgyi János elnök, Gróf Gusztávné tag, Zsoldos Gáborné tag

 

2018
Tiszteletbeli elnök: Balázs Ferenc
Elnök: Kovács Ferenc
Ügyvezető-elnökhelyettes: Morgós István
Pénzügyi-gazdasági ügyintéző: Martonfalvi Miklós
Titkár: Gróf Lászlóné
Elnökségi tagok: Gróf Gusztáv, Némethné Finta Piroska, Germánné Cseszkó Blanka
Ellenőrző Bizottság tagjai: Györgyi János elnök, Gróf Gusztávné tag, Zsoldos Gáborné tag

 

 

Szobatípus	Szobaár :	Szobaár: péntek,szombat, ünnepnapok
„A” kettő ágyas grand	19.800,-Ft	22.800,-Ft
„A” egyágyas grand	14.900,-Ft	17.400,-Ft
„B” kettő ágyas standart	18.800,-Ft	19.800,-Ft
„B” egyágyas standart	12.400,- Ft	14.400,- Ft
„C kettőágyas tetőtéri	13.800,- Ft	14.800,-Ft
„C” egyágyas tetőtéri	10400,- Ft	11.400,-Ft

 

A fent feltüntetett árak éjszakánkénti szobaárak!Büfé reggelivel!

 

• Panziós ebéd: 2900,- Ft  /adag
• bébi ágy 2.500,- Ft/éj( 0-3 éves )
• Panziós vacsora: 2.700,- Ft / adag (gyermek adag: 2.000,- Ft)
• Pótágy ára: 8.900,- Ft/ éj
• Gyermek: (3-14 éves)2-000,- Ft/ éj (ha külön ágyat nem igényel) egyébként pótágy ár.
• Kutya/macska: 800,-Ft/ nap
• Idegenforgalmi adó: 300,- Ft / fő/ nap 18 év felett

 

„A”: fürdőszobás,nagyméretű, pótágyazható,első emeleti, TV, hűtőszekrényes szoba büfé reggelivel

„B”: fürdőszobás, pótágyazható,első emeleti,  TV, hűtőszekrényes szoba büfé reggelivel

„C” fürdőszobás, kisméretű, tetőtéri szoba, büfé reggelivel.( 07.01.-től-08.29.-ig)

Szoba alapterülete: 30 m² nagy

• Hálótér (2 fő részére)
  • franciaágy
  • ruhásszekrény, TV
• Saját fürdőszoba (zuhanytálca)

Pótágy 1 felnőtt részére: teljesértékű ágy

Szoba alapterülete: 25 m² nagy

• Hálótér (2 fő részére)
  • franciaágy
  • ruhásszekrény, TV
• Saját fürdőszoba (fürdőkád)

Pótágy 1 felnőtt részére: teljesértékű ágy