Léka impozáns vártornyai tényleg szinte mesebeli természeti környezetben, az Irottkő Natúrparkban nyújtózkodnak az ég felé. De valójában - a szépen gondozott és belül is látványos - Léka vára maga a sötét középkor, talán tényleg sötét titkok őrzője, amit templomos lovagok és rejtélyes szabadkőműves találkozók vagy éppen a vérgrófnőnek hívott Báthory Erzsébet mondája leng körül. Ám az itt lakó Közép-Európa legnagyobb denevér kolóniája, az elképesztő kínzókamra, a házasságtörő asszonyok kínzására felállított döbbenetes szerkezet, a vasszűz, no és Burgenland legrégebbi freskói tényleg mind valóságosak. 

Güssing - Németújvár

A dél-burgenlandi Güssing (Németújvár) valószínűleg a legrégebben épült erődítmény ezen a vidéken, soha nem tudta bevenni ellenség és soha nem rombolták le. Egy vulkán kúpján ül, pontosabban egy vulkanikus eredetű hegy tetején. Szerencsére vulkáni tevékenységet a vár közel 900 éves története során nem jegyeztek fel, ellenben sok más érdekességet igen. Burgenland legrégebbi váráról - melyet a Batthyány-család ősi fészkeként ismerünk 

 Lánzsér, ez a különleges hangulatú várrom egykor Nyugat-Magyarország leghatalmasabb vára volt. A 12. század második felében kezdték építeni, majd a török időkben építették szinte bevehetetlen erőddé. Elképesztő, hogy a várrom legrégebbi része, a 12-13. században épült lakótorony falai legalább 10 méter szélesek, pontosabban vastagok. A sors fintora, hogy ennek a monumentális erődítménynek azonban sohasem volt hadászati, védelmi jelentősége, több száz éves története során egyetlen egyszer sem ostromolták hadak. Ellenben felrobbant a lőportornya 1707-ben, a Rákóczi szabadságharc idejében, s ennek következtében gyakorlatilag megsemmisültek a várfalakon belüli épületek. Az újjáépítés után, néhány évtizeddel később egy tűzvész is pusztított, ezt követően ez a méreteiben lenyűgöző vár teljesen lakatlan lett.

Almásy család legendás vára Borostyánkő

A Kőszegi-hegység nyugati részén, Burgenlandban a csodás fekvésű település Borostyánkő (Bernstein) ékköve a már messziről látszó középkori eredetű Almásy-vár. A falu fölött tornyosuló, jelenleg autentikus várszállóként üzemelő épület egy részét és a privát kastélykertet is meg lehet tekinteni.

A vár története

Nyugati határváraink közül az egyik legfontosabb volt, a már a tatárjárás előtt a XIII. század elején épült erődítmény. A Németújvári, majd a Kanizsai család tulajdona lett, akik építgették, bővítgették, azonban 1532-ben a török csapatok, majd pár évre ár a lőportorony felrobbanása okozott nagy károkat. A XVI. század második felében készültek el ma is látható hatalmas bástyái, de 1617-ben újra felrobbant a Lőportorony, és ez már megpecsételte a régi vár sorsát. A romos részeket újjáépítették, és ez már kastélyszerű megjelenést nyert, majd 1644-től a Batthyány család birtokába került várat a XVIII. században mai formájára bővítették.

1892-ben az Almásy család vásárolta meg a kastélyt, 1895-ben itt a várban született gróf Almásy László, a híres Afrika-kutató, az Oscar-díjas „Az angol beteg” című film címszereplője. A nagysikerű romantikus filmben Ralph Fiennes alakította a magyar grófot, azonban a történet túlnyomó része köszönő viszonyban nincs a repülős felfedező gróf életéhez. A várban már az első világháború után elkezdték vendégszobák kialakítását, kiadását.1953-tól már hivatalosan szálloda működik a vár ódon falai között, napjainkban is az Almásy család tulajdonában.

A nyugati határszél, Burgenland legszebb gótikus temploma a Kőszegi-hegység nyugati lankáin fekvő kis falu, Máriafalva (Mariasdorf) közepén fekvő dombon magasodik. A kecses késő gótikus, katolikus templom mai csodás formáját a magyar Parlament épületének alkotója, Steindl Imrének köszönhetjük.

A templom rövid története

Az egyhajós templom két periódusban a XV. században épült, majd a kor szellemében a XVIII. században barokk stílusban átalakították. 1882-1899 között Steindl Imre vezetésével felújították és az akkor dúló historizmus divatának megfelelően visszanyerte eredeti gótikus megjelenését, kiegészítve számos neogótikus elemmel.

A templom leírása

A faluképet uraló épület egy üde, zöld dombon magasodik, szentélye hosszan elnyúló sokszöges záródású, a déli oldalon két lépcsőtoronnyal. A hajó és a szentély falát kettős lépcsőzésű támpillérek erősítik. A hajóval azonos magasságú szentély 1400 körül épült, a főhajó a XV. század végén.

A templom talán legszebb része a nyugati oldalon lévő főbejárat eredeti késő gótikus kapuzata. míg az erkély, a Mária-szobor és a rózsaablak neogótikus kiegészítések. A szamárhátíves déli kapu is eredeti, jelenleg itt lehet bemenni a templomba. A tetőzet és a karcsú huszártorony is XIX. századi neogótikus elemek.

A templombelső térkialakítása és berendezése egyértelműen Steindl Imre munkásságát tükrözi. A karzat alatti előcsarnokot és a hajót kereszt-, a szentélyt hálóboltozat fedi. A színes majolika főoltár, az apostolfejekkel díszített szószék és a keresztelőmedence a pécsi Zsolnay kerámiagyárban készült. A színes üvegablakok is a neogótikus helyreállítás idejéből valók, az egyiket, a felirat szerint Vas megye közönsége, a másikat Magyarhon hálás fiai készítették. A festett alakok magyar nemzeti szenteket jelenítenek meg, többek közt Szent László, Szent István király, Szent Imre és Szent Gellért látható.

A szentély északi falán álló szentségtartó ház eredeti gótikus 1483-ból, illetve a sekrestye ajtaja is XV. századi eredetű

Szalónak - Városszalónak

A Fehér-patak (szláv posványos víz értelmű: Tohony) völgyének Ny-i peremén, a plébániatemplomtól 300 m-re DK-re található a vár. A várostól mély természetes völgy választja el, melyet monumentális méretű híddal íveltek át. Tszf. magassága 395 m, a völgyből 70 m-nyit emelkedik ki. A hozzá tartozó város 10 m-rel magasabb széles hegytetőn épült. Jelenleg múzeumi és kulturális célokra használják.

A több részletben átépített vár legrégibb része az ún. belsővár a hegy ÉK-i fokán épült. Sziklába vágott szárazárokkal választották el a vonulat folytatásától. Területe 45 x 30 m-es lehetett (0,1 ha). A külső vár Adalbert Klaar feltételezése szerint csak a XV. századi Paumkircher-féle építkezéskor keletkezett. A védett terület ezzel 0,81 ha-ra nőtt.

Nem lehet tudni, milyen jogcímen volt Kőszegi Henrik kezén, amikor az 1270-ben átadta II. Ottokár cseh királynak. Monoszló Gergely vasi ispán foglalta vissza V. István számára 1271-ben. Ezt követően később ismert tartozékait Ják nemzetségbeli Csépán birtokában találjuk (1273.). IV.László király 1274 őszén sikertelenül ostromolta a Kőszegiek, vagy párthíveik által védett várat. A Kőszegiek jogszerűen valamikor csak 1279-et követően szerzik meg (merthogy ekkori osztozkodásuknál még nem szerepel). 1289-ben Albert osztrák herceg ostrommal foglalja el. Az 1291-es hainburgi békekötéssel újra a Kőszegieké lett, akiktől a király 1327-ben vette el. A XIV.sz.-ban jórészt királyi vár. 1371 előtt egy ideig - I.Lajos adományaképpen - a Kanizsaiaké. 1401-ben Zsigmond Pecöli Szarka Miklósnak és Oroszvári Tompek Györgynek (utóbbi a királyné - Cillei Borbála - kincstárnoka volt) zálogosította el. Utóbbiaknak 1401-ben adományba is adta. 1445-ben IV.Frigyes német király elfoglalta és a következő évben Baumkircher Andrásnak adta. Ezt később Mátyás is elismerte.

Vasvörösvár –„Rotenturm an der Pinka”

A régi vár a II.József kori felmérés térképe szerint négyszögletes volt, vizesárok övezte. A helység templomától 400 m-re északkeletre a Pinka ágai által határolt területen, a későbbi Erdődy-kastély parkjának északi peremén található az egykori vár helye. Jelenleg már semmit sem látni belőle.

Talán azonos az Albert osztrák herceg 1289-es hadjáratában a Kőszegi-viszály (Güssinger Fehde) idején szereplő "Niclas tuern"-nel, Kőszegi Miklós tornyával (ez magyarázhatja a német Rotenturm településnevet).

Vasvörösvár - Rotenturm an der Pinka, A

Az uradalmat a Kőszegiek bukása után a király kisajátította, majd utóbb azt a cseh Hinko udvari familiáris kapta meg 1368-ban. A tőle származó Vörösváriak építhették ki jelentősebb épület-együttessé. Mai nevén első ízben 1424-ben szerepel, amikor az Ellerbachokat iktatják be zálogbirtokosként. 1434-ben el is adják nekik az addigi tulajdonosok, a Vörösváriak. Később az Ellerbachok birtokolták 1499. évi kihalásukig. Ezt követően Stubenberg Boldizsáré (1503), végül Bakócz Tamásé és az Erdődyeké lett. A középkori eredetű négy saroktornyos castellumot a 19. század elején bontották le, árkait is feltöltötték, elegyengették.

Rohonc

Rohoncon két vár is található. A régebbi a várostól északra ra, a Rohonci-patak völgyének emelkedő, három oldalról rendkívül meredek lejtőkkel határolt "Ödes-Schloss".

Ez egy kétrészes jellegzetes hegyivár. A belső rész 50 x 30 m-es területű, körben 20-25 m széles 5-10 m mély szárazárok övezi. É-i hegygerinc felőli peremén két 10 m körüli torony védte. Az ÉK-i nagyobb torony falvastagsága 2,8-3 m. A felszíni nyomok alapján feltételezhető, hogy a belső vár DNy-i oldalán egy 25 x 8 m-es 3 vagy 4 osztatú palotaépület állt. A belső várat a már említett fő védőárkán kívül egy a gerincre merőleges 15-17 m széles, 3-4 m mély külső árok is védte. A külső vár árka 6-8 m széles, 1-2 m mély. Belső oldalán sáncszerű domborulat húzódik. Valószínűleg ez is kőfal maradványa.

Ják nemzetségbeli Csépán pohárnokmester, vasi ispán az 1280-as években rohonci várában halt meg, csak ez után került a város a Kőszegiek birtokába. Albert osztrák herceg 1289-ben ostrommal foglalta el tőlük Ezidőben lelte halálát Kőszegi Péter veszprémi püspök. Amikor felmentő sereget próbált toborozni Rohonc osztrák ostroma idején, egy nemes egyszerűen leszúrta őt. A Kőszegiek az 1291-es hainburgi békekötés után kapták vissza Rohoncot. A hegyen épült régi várat minden bizonnyal a középkor végéig tovább használták.
A rohonci városi vár építésének idejét nem ismerjük pontosabban. Elképzelhető, hogy jelentősebb kiépítésére csak - 1340-et - Léka Kőszegiek általi elvesztését követően került sor. Mindenesetre eztán az addigi Kőszegiek Rohonciaknak nevezik magukat.Egy a vár felosztásáról szóló oklevél 1372-ből maradt fenn. 1403-ban Garai Miklós hadai ostrommal foglalták el, miután lázadásuk miatt Zsigmond elkobozta a Rohonciaktól. 1445-ben IV.Frigyes német király szintén ostrommal vette birtokba. Az ostromok kapcsán nem tudjuk biztosan melyik várról van szó, de a felsővár, az Ödes Schloss pusztulását mindenképpen a 15. századra tehetjük.

Mátyás 1477-ben hódította vissza, majd a következő évben Marienwerder Jakab királyi fő pattantyúsnak adta (ekkor, 1478-ban említik először mint castellumot). Utóbbi viszont 1490-ben eladta a Baumkirchereknek. 1498 Baumkircher Vilmosé.

Batthyány Ferenc 1620 októberében vendégül látta a kastélyban Bethlen Gábort, akkor, mint frissen választott magyar királyt. Nagy jelentősége volt Batthyány állásfoglalásának, hiszen dunántúli főkapitányként parancsának az egész magyar végvári katonaság engedelmeskedett.

A városi vár épületét 1945 után lebontották. Ismert formájában a XVII. században építették. Ekkor az igen nagyméretű vár trapéz alaprajzának mind a négy sarkán ó olasz alaprajzú bástyaszerű tornyok épültek. K-i szárnyának közepén volt a várkápolna. Nem véletlenül írják róla, hogy udvarán egy egész huszárezred fel tudott sorakozni. A bástyák homlokzatán mért oldalainak hossza 102, 98, 107, 84 m volt. Mindezt 15 m átmérőjű száraz árok övezte. Éppúgy a város sarkában helyezkedett el mint a kőszegi vagy a körmendi vár.

Valószínűnek tartjuk, hogy korai formájában lényegesen kisebb méretű lehetett.

Batthyány Ferenc 1537-ben szerzi meg, utódaié 1871-ig.  Colllato 1621-ben ostrommal foglalja el és feldúlja. Johann Lukas von Hildebrandt a neves bécsi építész 200 szobás kastéllyá alakítja. 1788-ban színház működött benne olasz társulatta. Batthyány a család 30.000 kötetes könyvtárát 1837-ben a MTA-nak adta. 1871-ben Szájbély Gyula országgyűlési képviselőé. 1906-ban a híres német iparmágnás-műgyűjtő, Thyssen-Bornemissza Henrik veszi meg.

Monyorókerék

A Pinka széles, vizenyős völgyében igazi vízivárként épült Monyorókerék- A falu D-i végén a templomtól 200 m távolságra található a vár, jelenleg műemlék, az Erdődy-család tulajdonában van. Az épület felújítást, helyreállítást igényelne, jelenleg nem lakják. A Pinka széles, mocsaras völgyében helyezkedik el, tenderszint feletti magassága 214 m, ennek köszönhetően környezetéből nem emelkedik ki.

A vár belső magjának mérete 40 x 30 m-es (0,1 ha). Ezt háromszoros vizesárok övezi. A legbelső 25-35 m széles a középső 20-40 m közt változik, a külső 10-15 m. Ulbrich feltételezése szerint a későbbi elővár lett volna a régi vár. Azonban Kabold hasonlósága alapján arra lehet gondolni, hogy késői védőműről van szó. A későközépkorban vagy a koraújkorban a mezővárost is erődítették.

Magát a várat 1292-ben említik először. A Ják nemzetség monyorókeréki uradalma 1221 előtt már kialakult. 1283 után valamikor Ják nembeli Csépán halála után kerülhetett - birtokháramlás révén - a király kezébe. Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre 1297-ben Hédervári Jakabnak adta cserébe Oroszvárért. Később mégis - ismeretlen körülmények közt - visszakerült királyi tulajdonba. Nagy Lajos aztán 1369-ben az Ellerbach családnak adományozta, akik egészen 1499. évi kihalásukig birtokolták. Új tulajdonosai az Erdődyek lettek, akik a mai napig birtokolják a várát. Sajnos jelenleg eléggé elhanyagolt állapotban van, nem látogatható.

Dobra - Vasdobra

A tatárjárás után a király igyekezett a gazdag főpapokat is várépítésre buzdítani. Nem volt kivétel ez alól a szentgotthárdi ciszterci apát sem. A király viszont 1266-ban magához váltotta a szentgotthárdi apáttól a felépült várral együtt Dobra földet. Az egyik lázadó báró, a várat ismeretlen jogcímen kezében tartó Geregye Miklós 1270-ben átadta az Ausztriát is birtokló II. Ottokár cseh királynak (a magyar király hívei a következő évben visszafoglalták). A szentgotthárdi apát 1332-ben visszaadta I. Károlynak. Ettől kezdve 1387-ig királyi vár. Utóbbi évben adományba kapták a felsőlendvai Szécsiek, akiknek fegyverrel kellett visszafoglalniuk azt az osztrák Kapfenstein Ortolftól. Kapfentstein Dobra stájer ellenvára volt, nem véletlenül tartotta tehát elfoglalva Dobrát a Nagy Lajos halálát követő zavaros időkben a stájer várúr.

Vasdobra

A középkor végéig, egészen a család kihalásáig a vár Szécsieké volt. A híres Baumkircher András szalónaki várúr 1467-ben lerombolta a Szécsiek várát, de azt hamarosan újjáépítették. Az uradalmat 1607-től a Batthyány család birtokolta. Ők már a közeli, későközépkori eredetű Tábor kastélyát lakták szívesebben. Sokat időzött itt az 1849-ben mártírhalált halt Batthyány Lajos miniszterelnök is.